Muhr Ottmár
Muhr Ottmár | |
Született | 1860 Kassa |
Meghalt | 1914. december 11. Limanowa – Jabloniec |
Nemzetisége | magyar |
Fegyvernem | huszár |
Szolgálati ideje | 1886–1914 |
Rendfokozata | ezredes |
Egysége | 9. Nádasdy-huszárezred (parancsnok) |
Csatái | Limanowai csata |
Kitüntetései | Lipót-rend lovagkeresztje Tiszti Arany Vitézségi Érem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Muhr Ottmár témájú médiaállományokat.
|
Muhr Ottmár (Kassa, 1860 – Limanowa – Jabloniec, 1914. december 11.) magyar huszártiszt, a 9. Nádasdy-huszárezred parancsnoka, a limanovai csata hősi halottja.[1]
Tartalomjegyzék
Pályafutása[szerkesztés]
1886-tól huszárként szolgált a Császári és Királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc Huszárezredben. 1900-ban Szarajevóba küldték szolgálatra, ahol négy-öt évet szolgált. Ezután két évre Kőszegre, majd Sopronba került.
Az első világháború kitörése után a keleti frontra vezényelték. 1914. november 26-án kapta meg ezredparancsnoki kinevezését, és december 8-án vette át a 9. közös huszárezred parancsnokságát az orosz harctéren fekvő Limanowa közelében (Krakkó és Újszandec között). A térségben a fokozatosan erőfölénybe kerülő orosz csapatok előretörése válságossá tette az osztrák–magyar és német csapatok helyzetét.
Az oroszok erősen támadták Limanowa térségét,[1] melyet a megerősített 10. lovashadosztály védett; ennek volt része a 9. Nádasdy-huszárezred is.[2] A limanovai csata tétje az volt, hogy az oroszok át tudnak-e törni Krakkó irányába.[1]
A védők állásai délkelet és kelet felől fogták körbe a várost, mivel ebből az irányból, Újszandec felől várták a támadást. A legfontosabb pontok a limanowa–kaninai műút mentén emelkedő Jabloniec és a várostól délre fekvő Golcóv magaslatok voltak; utóbbit az oroszok december 9-én elfoglalták.[2] december 10-én viszonylagos nyugalom volt. A Muhr vezette 9. huszárezred és a 13. jászkun huszárezred délután 4 órakor parancsot kapott, hogy másnap reggel 6 órára váltsák fel a jablonieci állásokat védő lovasságot. december 11-én hajnali 5 óra után azonban, még sötétben, a magyar középső és jobb szárny ellen orosz gyalogsági roham indult; a támadást nem tudták megállítani, a támadók betörtek az állásokba, és közelharc indult. Ugyanekkor indultak el gyalogosan Limanowa széléről a felváltásra érkező 9-es és 13-as huszárok. A harcokat észlelve Muhr Ottmár azonnal parancsot adott a Nádasdy-huszároknak a támadásra, melynek során őt is halálos puskalövés érte. A támadás azonban sikerrel járt, a védőállásokat 6 óra 15 percre nagy véráldozatok árán visszafoglalták, az orosz támadók visszavonultak.[1][3][4]
Bruszilov VIII. hadtestének 15. hadosztálya a délelőtt folyamán több rohamot indított, de az oroszok végül dél körül visszavonultak, amivel a csata eldőlt a monarchia javára.[2] A veszteségek mértékét jelzi, hogy a Nádasdy-huszárezredből csak a tisztek közül 10-12-en vesztették életüket.[1]
Családja[szerkesztés]
Családszerető embernek tartották; öt gyermeke volt. A legidősebb Olga után Ernő és Albert Szarajevóban született ottani szolgálata alatt,[1] további két fia pedig a Győző és Ottmár nevet kapták. A második világháborúban Albert huszártisztként esett el az orosz fronton.[4] Muhr Ottmár unokája Muhr Albert, az FTC egykori jégkorongozója.[5]
Elismertsége, emléke[szerkesztés]
„ | 1914. december 11–12-én ezredes urukkal együtt halt huszárok drága vérének, kemény öklének, szótlan magyar hűségének emlékére | ” |
– a magyar huszárok limanowai emlékművének felirata[4] |
Hősi halálának híre december 14-én jutott el a hátországba, haditettéről az újságok címlapon számoltak be. Emlékét évtizedeken át megünnepelték Magyarországon. Ferenc József posztumusz nemességet adományozott neki limanovai előnévvel és a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki, valamint megkapta a tiszti arany vitézségi érmet is. Sopronban a csatának emlékművet állítottak, melyet azonban az 1950-es években ismeretlenek leromboltak.[1][4] Az 1980-as évek végén Sárváron huszártörténeti gyűjteményt hoztak létre, ahol Muhr Ottmár emlékanyagát is őrzik.[4]
Muhr és a huszárok emlékét Lengyelországban is ápolják.[1] A jablonieci katonai temetőben 9. huszárezred elesett katonáinak emlékművet állítottak, Muhr Ottmárnak pedig mauzóleumkápolnát emeltek.[6] A csata 90. évfordulóján, 2004-ben ünnepségsorozatot rendeztek, melynek részeként a város, a vajdaság és a lengyel hadsereg képviselői a katonai temetőben megkoszorúzták Muhr Ottmár emlékkápolnáját.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h Bárány Krisztián: A magyar huszár, aki megmentette Lengyelországot (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2014. március 2. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
- ^ a b c Pollmann Ferenc: Limanova – magyar győzelem (magyar nyelven). A Nagy Háború, 2011. november 30. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
- ↑ Rózsafi János: „Jöttek, láttak, győztek…” (magyar nyelven). A Nagy Háború, 2011. december 28. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
- ^ a b c d e f Stefka István: Előre, fiúk, éljen a király! (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2004. december 18. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
- ↑ S. Tóth János: A Nádasdy-huszárok emlékét is ápolja (magyar nyelven). Magyar Jégkorong Szövetség, 2010. április 17. (Hozzáférés: 2014. március 8.)
- ↑ Warto zobaczyć – Zespół cmentarzy wojennych na Jabłońcu (lengyel nyelven). Limanowa. (Hozzáférés: 2014. március 7.)
További információk[szerkesztés]
- A világháború képes krónikája 40. füzet, 1915. július 11. (magyar)
- A Limanowai csata 100. évfordulója (magyar)
- Nádasdy Ferenc Múzeum Huszártörténeti Gyűjtemény (magyar)
- Muhr Ottmár emlékanyagaga, Nádasdy Ferenc Múzeum Huszártörténeti Gyűjtemény (magyar)
- Soproni Huszár Hagyományőrző Egyesület (magyar)