„A magzatveszteséget nem lehet kitörölni sem biológiai, sem lelki értelemben!”

Nincs rájuk szükség. Feleslegesen zaklatják a nőket. Aki el akarja vetetni a magzatát, az úgyis el fogja… ilyen és ehhez hasonló érvek szerepeltek egy műsorban, amelyben az abortusz előtti kötelező családvédelmi tanácsadásról nyilatkoztak a megkérdezettek.

A hirado.hu által megkérdezettek meglehetősen egyoldalú véleményt képviseltek, mely szerint az abortusz előtti tanácsadás, amit a családvédelmi szolgálatok (CSVSZ) végeznek, “SENKINEK” nem tetszik.

A családvédelmi szolgálatok hosszú évtizedek óta dolgoznak azért, hogy ha egy kismama az abortuszt fontolgatja, legyen alkalma alaposan megismerni az alternatív lehetőségeket, mielőtt véglegesen döntene. Magyarországon jelenleg két alkalommal kell elmenni ilyen tanácsadásra (kivéve, ha a gyermek erőszakból fogant, ha az anya élete veszélyben van, illetve, ha a magzatnak élettel összeegyeztethetetlen betegsége, fejlődési rendellenessége van.

Hazánkban abortuszt jelenleg tulajdonképpen bárki kérhet: elegendő a „súlyos válsághelyzet” varázsszót kimondani, és további kérdések nélkül bármely kórház elvégzi a terhesség-megszakítást. Ennek a teljesen szabad abortuszvégzésnek igyekeznek kicsit gátat szabni a CSVSZ-ek a törvény által előírt két tanácsadás keretében. A hirado.hu műsorában ezeket a tanácsadásokat igyekeztek kimondottan negatív színben feltüntetni „manipulációra”, „félreinformálásra”, „nyomásgyakorlásra” hivatkozva. A felháborodott megkérdezettek szerint egy nőnek joga van úgy dönteni, hogy elveteti gyermekét, innentől kezdve nem lenne szabad kitenni őt egy ilyen tanácsadásnak.

A Családháló.hu megalakulása óta pro-life szemléletű, és úgy véli, a CSVSZ-tanácsadások igenis sok gyermek életét menthetik meg. A hirado.hu műsorára reagálva megkérdeztük Dr. Drenyovszky Irén gyermekorvost, mi a véleménye az esetről.

Családháló: A Patent Egyesület több meg nem  nevezett egészségügyi szakemberrel együtt arról foglalt állást,  hogy a családvédelmi szolgálatok munkája az abortusz-tanácsadás kapcsán felesleges, sőt, sérti a nők személyiségi jogait  mivel beleszól egy már meghozott döntésbe. Mit gondol erről?

Dr. Drenyovszky Irén: A nevezett egyesület és a hasonlóan gondolkodók, tevékenykedők nagyon jól tudják, hogy a CSVSZ-eknek fontos szerepe lehetne a magzati életek védelmében, ezért hívják meg “továbbképző” konferenciákra az ott dolgozó védőnőket, és ezért félemlítik meg őket pl. néhány álterhes segítségével, akik a tanácsadók szavait kiforgatva a médiumokban lejáratják őket. A hirado.hu-ban nyilatkozókat még egy mosolygós baba képe is felháborítja. A nők személyiségi jogaira hivatkozva azt a látszatot igyekeznek kelteni a közvélemény felé, mintha a megfogant emberi élet az anya tulajdona lenne, aki elpusztítása felől súlyos testi-lelki-szellemi következmények nélkül dönthetne. A bennünket teremtő, megváltó, szerető Isten csodája és ajándéka minden emberi élet, és Neki tartozunk felelősséggel érte. Az élet kioltásának minden esetben testi, lelki, szellemi következményei vannak, amik előbb- utóbb minden esetben bekövetkeznek. Ezekről és a jó alternatívákról az orvosi beavatkozás előtt hiteles, tárgyilagos, szakszerű, személyes tájékoztatást köteles adni az egészségügyi személyzet, mielőtt a beavatkozáshoz szükséges beleegyezést aláíratja. Ezt hatályos törvények írják elő, melyek így védik a beteget és az orvost.(lásd 1997. évi törvény az egészségügyről 13§ /14. és a Magyar Orvosi  Kamara Etikai Kódexe II. 6. 2011. szept. 24. – a szerk.)

CSH: Magyarországon az abortuszra jelentkező nők szinte minden esetben súlyos válsághelyzetre hivatkozva kérik a terhességmegszakítást, akkor is, ha ilyen helyzet egyáltalán nem áll fenn. Nem eredményezi ez azt, hogy a nők túl könnyelműen döntenek az abortusz mellett, hiszen gyakorlatilag semmilyen törvényes akadály  nem készteti őket megfontoltabb döntésre?

D.I.: Teljesen igaza van. A várandósság elején óriási változások történnek a női szervezetben, már akkor is, amikor még nem tudja az illető, hogy élet fogant benne. Újfajta sejtek, másféle hormonösszetétel sokszor okoz rossz közérzetet ( pl. hányinger, gyengeségérzés). Ráadásul váratlan lehet az időzítés az anyává váló nő számára. Ebben az időszakban könnyebb egy nőt rávenni, hogy nehézségek vállalása helyett szabaduljon terhétől. Lehet, hogy csak annyit kérdeznek tőle: “Megtartod?” – és a baba, aki „spirituális erősítő injekcióként” érkezne a családba, születhet meg. A magzatveszteséget nem lehet kitörölni sem biológiai, sem lelki értelemben. Philip Ney kanadai pszichiáter, pszichológus éveken át sokezres felmérést végzett több országban kérdőíves módszerrel, magzatvesztett nők kőrében, és megdöbbentő, megszívlelendő eredményekről számolt be az abortusz utáni tünetegyüttessel kapcsolatban. Kezelési és megelőzési javaslatai és munkája is tanulságos. Kiderült, hogy csaknem minden művi abortuszon átesett nő bánja, amit tett, és azt állítja, ha egyvalaki melléállt volna (nem feltétlenül családtag), elállt volna a terhesség-megszakítástól. 

CSH: A Patent Egyesület egyik felmérése, amely az abortusz előtti kötelező tanácsadás szerepét vizsgálta, egyáltalán nem vette figyelembe az Országos Tisztiorvosi Hivatal ide vonatkozó adatait. Ön szerint miért nem?   

D. I.: Ezeket a vizsgálatokat és eredményeket sajnos nem ismerem, de egy jól működő, hiteles, szakszerű, a magzat személyét is tisztelő, az anya hosszú távú érdekeit figyelembevevő felvilágosító intézmény nagyon zavarhatja azokat, akiknek nem drága a babák élete. Úgy tűnik, a hatályos törvények (1992. évi LXXIX. évi törvény a magzati élet védelméről)  ellenére igyekeznének megszüntetni ezt az intézményt. Amíg az említett magzatvédelmi törvény hatályban van, meg kellene védeni a családvédelmi szolgálatban dolgozók munkáját, beleértve a megfélemlítéstől, félrevezető “továbbképzésektől” való oltalmat is. Érvényt kellene szerezni ezen törvény15. paragrafusának is, amelynek lényege, hogy tilos bármilyen eszközzel terhesség-megszakításra ösztönözni, vagy azt népszerűsíteni. Része lehetne a CSVSZ munkájának a baba ultrahangos képének megmutatása vagy szívhangjának meghallgatása is.