A Napba öltözött asszony – szümpozion a női felelősségről és lehetőségekről

Immár nyolcadik alkalommal szervezi meg hagyományos Kárpát-medencei Női Szümpozionát a debreceni Boldog Terézia Szakkollégium. A rendezvény ezúttal a nő lehetőségeit és felelősségét járja körül. A szümpozionról annak egyik főszervezőjét, Tornay Krisztina M. Petra SSND nővért kérdeztük.

Családháló: Az előző szümpozionon a nőről mint közvetítőről volt szó, arról, mi a nő küldetése. Milyen visszhangja, fogadtatása, hatása volt a rendezvénynek?
 
Tornay Krisztina: Nemcsak ennek az egy alkalomnak, hanem az egész folyamatnak érzem a pozitív, egyre terjedő jó hatását. A Kárpát-medencei Női Szümpozion, amelyet nyolc éve mindig megrendezünk, tematikájában nem változik. Minden alkalomnak ugyanaz a címe: A világ női szemmel. Ezt az egyetlen témát járjuk körül egy-egy új szempontot előtérbe helyezve, mintha egy-egy új ablakot nyitnánk ugyanarra a tájra. A küldetésről-hivatásról gondolkodtunk tavaly és ez kulcsfogalom a női (vagy akár a férfi) identitás keresésében. Magában a szóban is benne van, hogy feltételez egy “küldőt”, vagyis olyan emberképen alapszik, ahol a személy létének értelme túlnyúlik a személyes életen, adottságokon. Így  ennek a transzcendens horizontnak az előterében bontakozott ki a tavalyi konferencia, de közben, női módon, végig jelen volt a föld, pl. a vidéki termékek az egész Kárpát-medencéből, a művészet, s a különböző minitréningek képzési lehetőségei, a közös imádságok. Jól éreztük magunkat s volt egy pezsgő, intenzív, elevenítő légkör körülöttünk, amitől a résztvevők és mi, szervezők is feltöltődtünk. Ez egy “női módon” szervezett konferencia: itt minden integráltan jelenik meg, nem egymástól definiált elválasztottságban, inkább többszörösen, több szinten egymásra utalva, egymást kiegészítve, egyfajta belső ritmusban. Amikor egy közösség – amely főként nőkből állott – átveszi, sőt teremteni kezdi ezt a ritmust, a kreativitás lendülete és a belső, megtalált erő örömöt és közvetlenséget teremt: ez történt tavaly is. Érkeztek résztvevők Erdélyből, Kárpátaljáról, Szerbiából, és sokan jelezték, hogy idén vissza szeretnének jönni, sőt, hoznák “még egy” barátnőjüket…

CSH: Az idei szümpozion A Napba öltözött asszony címet viseli. Mit szimbolizál a napba öltözöttség?

T. K.: A Napba Öltözött Asszony eredetileg az Apokalipszis szimbolikus nőalakja, az Egyház, akit igen hamar azonosítottak az egyházatyák Szűz Máriával is. Így jelent meg a XV. században már, sőt korábban is, mint a kígyó, a gonosz ellen harcoló, az azt legyőző, sugárzó nőalak, aki segíti a hozzá folyamodókat. A szimbolikus ábrázolás  olyan erős, olyan gazdag, hogy szinte kimeríthetetlen: szerepe volt a Szűz Máriához kapcsolódó dogmák megformálódásában is. Nálunk, magyaroknál a törökellenes honvédő harcban is segített, mint az Asszony, Patrona Hungariae, aki a Holdon állva, azt is uralja. Elsősorban tehát keresztény kép. De ha magát az ábrázolást tekintjük, a nőiség lényegét tárja elénk: a természet elemeivel összekapcsolódva (“Lába alatt a Hold, öltözete a Nap, fején 12 csillagból korona” Jel12,1-2 ), erőt, életet árasztó sugárzásban, szabadító-gyógyító erőt árasztva jelenik meg az Asszony s ilyenként tiszteljük pl. Csíksomlyón, a világ egyik legnagyobb XVI. századi Napba Öltözött Asszony-kegyszobor zarándokhelyén. Mi, a szümpozion előadói-trénerei, a szellemi műhely, ahol  a szümpozion formálódik, a szakkollégium hallgatói, sokat foglalkozunk a jungiánus pszichológia anima-animus modelljével és magában a személyben jelenlévő férfi és női energiákkal, ezek integrációjával. Ebben a megközelítésben ez a kép inkább az egységet, a teljességet állítja elénk, mint a kétpólusúságot, s – kicsit talán meghökkentő módon – a nő hatalmát, lehetőségét is felvillantja, kozmikus távlatba helyezi. Ha a középkori, koraújkori teológusokat olvassa erről valaki, akkor meglepően sok anyagra bukkan, amelyek a női erőről, a nő hallatlan szerepéről gondolkodik Szűz Máriával kapcsolatban, de egyetemes értelemben. Talán veszélyesebb nem gondolni erre hatalomra, mert akkor árnyékként működik, mint fénybe állítani és felfogni, közel engedni magunkhoz: mi mindent tehet egy nő, ha felelősen, szeretettel fogja fel a saját hatalmát, lehetőségét…
 
CSH: A nők lehetőségeiről legtöbbször inkább úgy esik szó, mint jogokról – globálisan elképesztő erők működnek annak érdekében, hogy a nőkben tudatosítsák, milyen jogaik – és ezáltal milyen lehetőségeik vannak. A szümpozionon is erre gondoltak, vagy inkább arra a csodára, ami minden nőnek ott van lehetőségként az életében, és ami éppen a nőiségéből fakad?
 
T. K.: A női jogok fontos téma, és még hosszú az út addig, amikor ezzel már nem lesz probléma. Mi azonban nem ezzel foglalkozunk a szümpozionon: az a lehetőség izgat minket, hogyan LEHETSÉGES  nőnek lenni, igazi nőnek, kiteljesedett nőnek, ÉLETADÓ nőnek, és mi az az út, ami errefelé vezet. Erről az útról lehet tudni, mert létezik egy hagyományos női bölcsesség, a női beavatás “anyaga”. Azonban ezzel legtöbbünknek megszakadt a kapcsolata, kimaradt egy-két átadó nemzedék. A bölcsesség fonala azonban még elérhető és ezután kapunk: segít a tudomány, elsősorban a pszichológia és társai, segít a művészet és segít a keresztény spirituális hagyomány is, amelyben minden  megőrződött és úgy látom,  nekünk magyaroknak sajátosan, külön ízzel őrződött meg. Fontos  a női közösség is, hogy nem egyedül haladunk. Nőnek lenni nem adottság: ebbe bele NŐ-ni LEHET…. de mindünk számára ott a hívás, hogy fejlődjünk saját személyiségünkben, megértsük és teljesítsük azt, akik vagyunk.

CSH: A felelősség szóról sok mindenre lehet asszociálni a nők esetében: a férfiakkal való kapcsolataikra, az anyaság felvállalására, a gyereknevelés kérdésére. Ön szerint hol jelenik meg egy nő felelőssége leginkább az életében, a világban?

T.K.: Távolabbról közelítek erre a kérdésre: egy nő számára, minden nő számára kulcskérdés, hogy élete során egyszer csak felelősséget vállaljon: magáért, a szeretteiért, a környezetéért, a közösségéért, a nemzetéért, a világért. Számomra nem úgy jelenik meg a kérdés, hogy miért vállal egy nő felelősséget, hanem azon múlik egy-egy nő sorsa, hogy akar-e, tud-e felelősséget vállalni. A női személyiségfejlődés egyik fordulópontja ez a kérdés, és sokan vannak, akik nem tudják- merik meglépni ezt a lépcsőt. Innen a sok panasz, a hibáztatás, a keserűség, infantilizmus és felületesség. A jó hír az, hogy sosincs késő: a pillanat, amikor elvállalom a saját életem, a saját egyéniségem, családom, történetem sötét-világos egészét, vagy elindulok afelé, hogy ezt szeretném tenni, akkor a szeretet növekszik bennem, és az erőm is nő. És így növekszik bennem, saját felelősségem megengedésével az a női erő, ami azután mindenre képes: egyedül a földön életet is tud adni.

CSH: Milyen témákat ölel majd fel a szümpozion? Mi alapján hívták meg az előadókat?
 
T.K.: A szümpozion szervezése, ahogy az évek alatt kialakult, kimondottan művészi tevékenység: inspiratív, vajúdással és sötétségekkel, megvilágosodással, felismeréssel járó közös alkotó folyamat.  Így mondhatnám kicsit “flegmán”, vagy annak tűnő módon, hogy megérzésre keressük az előadókat. Pedig igen, így van: csak közben gondolkodunk is, keresünk is, figyelünk a belső rezdüléseinkre – hitünk szerint ezekben hallani a Szentlélek ihletését – és folyamatosan dialogizálunk egymással. A szümpozion a szakkollégium, a Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégium rendezvénye, tehát van egy igényes tudományos elvárás-szintje. Emellett mélyen, elkötelezetten spirituális esemény.  És mindez elképzelhetetlen a művészetek, a zene, a képzőművészet, sőt – lehet, hogy mulatságos, de lévén ez egy női szümpozion, felvállalható – hogy a gasztro-művészet irányába is. Emellett fontos nekünk, hogy nemcsak előadások, hanem beszélgetések is vannak, s intenzív képzőműhelyek. Ezek vezetői olyan szakmailag kiváló szakemberek, akik egyetértenek a szümpozion irányával, sőt, alkotó módon részt vesznek az alakításában. Mindig vannak újak és van már egy mag, akiknek a tagjai évről-évre visszajárnak.

CSH: Hogyan járják körbe a nők lehetőségeit, felelősségét a műhelyprogramok?

T.K.: Minden műhely a személyes fejlődés, az intenzív belső munka lehetőségét kínálja kiscsoportos keretben. A résztvevők egy pontos előzetes leírás alapján tudják kiválasztani, miben szeretnének elmélyülni. Idén kilenc műhely lesz, ezek közül egy dolgozik szentírási tematikával. A többi családdinamikai, családterapiás, szupervíziós jellegű lesz, több a képzőművészet eszközeivel fog dolgozni.  Ezek a műhelyek a személyes megérintődés, a megosztás, a reflexió lehetőségét kínálják.

CSH: Mi a következő szümpozion témája?

T.K.: Ezt még ilyenkor nem tudjuk és ez így van jól. Mivel ez egy élő folyamat,  a mostani is döntően alakít bennünket, s hogy utána merre vesszük az irányt, az még Isten kezében van. Vagy, a kezdő képnél maradva, ahogy a moldvai csángóktól hallottam: a Szűzanya kötőjében…..