„Anya én tudom, hogy Ti vagytok, akik az ajándékokat hozzák!”

Györgyi Anna Jászai Mari díjas színművésszel arról beszélgettünk, mennyire fontosak a csodák, a mesék és az, hogy például a Mikulást is nyitott, gyermeki szívvel tudjuk ünnepelni. Még akkor is, ha hirtelen hat is feltűnik belőle egy utcasarkon…

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. december 06. Gyarmati Orsolya

Györgyi Anna Jászai Mari díjas színművésszel arról beszélgettünk, mennyire fontosak a csodák, a mesék és az, hogy például a Mikulást is nyitott, gyermeki szívvel tudjuk ünnepelni. Még akkor is, ha hirtelen hat is feltűnik belőle egy utcasarkon…


Családháló: A lányai, Anna és Léna már tudják, hogy ki a Mikulás?

Györgyi Anna: Tudják. Anika 15 éves, Lencsi 9 éves. Ő tavaly még hitt benne. Nem tudta, hogy mi rakjuk bele a csizmácskába az ajándékokat, de idén már igen.

CSH: Hogyan érkezik a Mikulást? Megőrizték a hagyományokat?

Gy.A.: Mi úgy szoktuk, ahogy az emberek, családok nagy többsége. Este, december 5-én kirakják a lányok a kis csizmáikat megtisztítva, én pedig korán reggel belecsempészek mindenféle finomságot. Ha felébredtek, együtt örülünk, hogy itt volt a Mikulás. Ők is tudják ugyan, hogy mi a valóság, mégis úgy látom, jólesik nekik, ha még eljátszhatják, hogy a Mikulás járt itt. A szertartás megmaradt és él bennük.

CSH: A lányok írnak a Mikulásnak kívánságlistát a vágyaikról?

Gy.A.: Igen, ki is vannak ragasztva a szobába pontokba szedve. 1-es pont, 2-es pont, színes filccel 3-as pont. A Mikulásnak személyre szabottan nem készítenek listát, ilyenkor csak jelképes és egészséges ajándékokat kapnak: gyümölcsöket, diót, mogyorót.

CSH: Pedig ilyenkor jön a rengeteg csokoládé, édesség. A lányok örülnek ennek az időszaknak, ugye?

GyA: A lányok nagyon szeretik az édességeket. Én egy dolog miatt nem vagyok kibékülve a Mikulással: nem szeretem, ha rossz minőségű csokoládéval árasztják el a gyerekeket. Aztán jön a hasfájás és egyéb probléma és a fogaknak sem tesz jót. Persze azért egyszer egy évben belefér.

CSH: Mennyire fontos Ön szerint, hogy a hagyományainkat ápoljuk még a „felismerés” után is?

Gy.A.: A hagyomány őrzése, ápolása elengedhetetlen. Ha nincsenek titkok, ha nincsenek meseszerű történetek az életben, akkor sokkal szegényebbek lennénk lelkileg és szellemileg. Az, hogy dolgozunk egész nap, este pedig bezuhanunk az ágyba, nem tesz boldoggá. Nemcsak a gyerekeknek, néha nekünk felnőtteknek is szükségünk van (vagy legalábbis lenne) a varázslatra.

CSH: Van olyan emlék, ami megmaradt az emlékezetében a Mikulással kapcsolatban?

Gy.A.: A gyerekekkel voltunk Nagykarácsonyban is. Anika találkozott ott a Mikulással. Csodálatos volt, van róla fotó is, ahogy ül a kis zöld pulóverében a Mikulás ölében, aki egy nagyon kedves falusi bácsi volt szemüvegben, igazi szakállal. Lehetett levelet írni neki a kívánságokkal. Léna, aki 3. osztályos, Mikulást készített nekem: szakállal és úgy, ahogy a mesében szerepel. Amikor kivettem a táskájából, hogy ne gyűrődjön össze, akkor megdobbant a szívem, lehet, hogy még hisz benne, hogy létezik a Mikulás. Ő azonban megelőzött:„Anya, én a Mikulásban nem hiszek, mert tudom, hogy Ti vagytok, akik az ajándékokat adják”. Utána elkezdtünk azon nevetni, hogy ott van egy Mikulás, és egy rossz tornacipő van rajta – mindig a cipőjükkel buknak le…

CSH: …vagy a műszakállal…

G.A.: …vagy a hangjukkal. Nekem mindig Apu volt Mikulás, még arra is emlékszem, hogy a hangjáról jöttem rá. Olyan is volt egy munkahelyemen, hogy nő volt a Mikulás és megszólalt nőies hangon… Mindenesetre jó, hogy vannak titkok, játékok, anélkül olyan szürke lenne az egész világ.

CSH: Manapság, az anyagias világ miatt, a gyerekeknek is nehéz elmagyarázni, hogy jön majd a Mikulás, mikor már egy hónappal az ünnep előtt csokimikulás halmok vannak az üzletekben.

GyA: Kiábrándító, amikor a gyerekednek mondod, hogy ez az egy Mikulás van, aki Lappföldről érkezik, és körbejárja a gyerekeket a rénszarvasával és a nagy zsákjával és bedobja a kéményen az ajándékokat, és akkor hirtelen megpillantasz hat Mikulást állni a sarkon, mert éppen készülnek a gyerekek szórakoztatására…

CSH: Közeledik a karácsony. Hogyan készülnek rá?

Gy.A.: Jó lenne elérni, hogy ne arról szóljanak az ünnepek, hogy mindenféle semmire sem jó dolgokat megvegyünk csak azért, hogy vásároljunk. Inkább rajzoljon, vagy adjon egy nagy puszit mindenki. Az mindennél többet ér. Nekem legalábbis biztosan.