Anyasebek – hogyan dolgozzuk fel a császárt?

Hogyan éli át lelkileg egy édesanya a császármetszéssel történő szülést, ha váratlanul éri a beavatkozás? Berencsi-Eke Csillával, a könyv szerzőjével beszélgettünk fájdalomról, örömről és egy új élet kezdetéről. 

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. április 24. Csontos Dóra

Hogyan éli át lelkileg egy édesanya a császármetszéssel történő szülést, ha váratlanul éri a beavatkozás? Berencsi-Eke Csillával, a könyv szerzőjével beszélgettünk fájdalomról, örömről és egy új élet kezdetéről. 


Családháló: Miért született meg az Anyasebek?

Berencsi-Eke Csilla: A saját szülésélményem ihlette a könyvet. Az első gyermekem születését nagyon rosszul éltem meg. Depressziós lettem. Nem tudtam, hogy mi bajom van, szakirodalmat kerestem ugyan, de  nem találatm olyat, amely igazán tudott volna segíteni. Minden éjjel lepergett előttem a szülés. Hiába vártam a kisfiam, nem tudtam vele igazán kapcsolatot teremteni. Az anyósommal való beszélgetésnél jöttem rá, hogy nekem a császármetszéssel történő szülés a problémám. Elkezdtem császáros édesanyákkal beszélgetni, hogy ők mit éltek meg. Őszinte voltam így ők is megnyíltak és elmondták, hogy ez nekik is sebeket okozott. Így született meg a könyv ötlete, hogy másoknak is segítséget tudjak nyújtani.

Fotó: Szabó-Bellán Tímea

CSH: Szükséges volt a császár vagy azért maradt meg ilyen traumatikusnak mert fölösleges beavatkozásnak vélted?

BECS: Nem volt rossz orvosi döntés. Abban az időszakban úgy éltem meg, hogy ha hagytak volna nekem még időt, akkor természetes úton tudott volna a kisfiam megszületni. Húsz órás vajúdás után döntött így az orvosom, akiben továbbra is megbízom. Most, a második gyermekemmel vagyok várandós és szintén ő az orvosom. Igazából önmagammal szembeni kudarc volt ez. Ott vagy, készülsz rá, „hiszen minden nő tud szülni” és, amikor úgy alakul, hogy mégsem, akkor azt gondolod, hogy „milyen dolog az, hogy én nem tudom megszülni a babámat?!” Ez nagy kudarcélmény.

CSH: Most császárra készülsz a második gyermeked születésénél?

BECS:Természetes szülésére készülünk. Szerencsére minden rendben volt a várandóságom alatt. Az orvosom azt mondta, hogy nincs semmi gond fizikálisan. Lelkileg és szakmai segítséggel is készülünk a természetes szülésre. Azonban ha most sem így alakul, akkor már felkészült leszek a császárra.

Fotó: Szabó-Bellán Tímea

CSH: Kiknek ajánlod a könyvet, szülés előtt állóknak vagy a császárt feldolgozóknak?

BECS: A könyv azoknak íródott, akik már túl vannak ezen az élményen, de nem feltétlenül éltek meg pozitívan és szeretnének valahonnan erőt meríteni. Azt tapasztaltam az évek során, hogy a gyermekvárás, a gyermekágyi időszak körül elég rózsaszínre vannak festve a dolgok. Minden babaillatú és csodálatos, ami így is van, én is így élem meg. Azonban tudnunk kell, ha nem csak ezeket az érzéseket éljük meg, attól még nem vagyunk rossz anyák. Azt kell látnunk, hogy igen, ez most probléma, de ebből ki lehet mászni. Segítséget lehet kérni. Nincs egyedül az anyuka. A szülés élményét fel kell dolgozni akkor is ha pozitív. De ajánlom azoknak a nőknek is, akik éppen a szülésre készülnek. Járják körbe az összes eshetőséget és készüljenek fel arra is, hogy akár császárral is születhet a baba. Ez mivel járhat, hogyan lehet belőle gyorsabban felépülni.

CSH: Vannak már visszajelzések?

BECS: Tegnap kaptam több levelet is, amiben azt írják, hogy nagyon hasznos anyag, fontos információkat tartalmaz a szakmai rész, a történetek pedig nagyon sokat segítenek. Azt mondták, nem érzik magukat egyedül. A cél is ez volt, mert én nagyon egyedül éreztem akkoriban magam.

Részlet az Anyasebek előszavából

Sokan élünk együtt azzal az érzéssel, amit a császármetszés okozott bennünk. Míg nem találkoztam másokkal, azt hittem, egyedül vagyok ezzel. Sőt! Be kell vallanom, gyakran úgy éreztem, nem vagyok normális, mert nem is igen tudtam, honnan ered ez a belső fájdalom. Belenéztem a gyermekem szemébe, s csak arra tudtam gondolni, bárcsak ne érezném azt a vágást ott, ahol a legjobban fájhat, a lelkemen. Tudom, hogy sokan nem értik, amit most írok, de te, Kedves Olvasó, nagyon is.

CSH: A könyvben a férjek is fontos szerephez jutnak.  

BECS: Lelkileg nagyon sokat kaptam a férjemtől. Az édesapák úgy tudnak nagyon sokat segíteni ha azt mondják, mikor hazaértek a munkából, hogy átveszik egy órára a babát, te pedig kapcsolódj ki. Nagy segítség ha kiveszik a baba körüli teendőkből a részüket. Továbbá beszéljenek ők is arról, hogy mit éltek át a császár alatt. Az én férjem teljesen másképp élte át a császáromat, mint én. Ő azt mondta, hogy higgyem el, hogy az orvos nagyon jól döntött. Ilyen esetben a férjnél van a döntési jog, ha bármi történik. A férjem azt mondta, képzeljem el azt az érzést, hogy neki választania kelljen köztem és a gyermekünk közt és, hogy én ezt ne akarjam. Mikor ezt kimondta nekem, akkor teljesen más környezetbe helyeződött a császár gondolata. Az a fontos, hogy mind a ketten ott vagyunk neki.

CSH: Mit jelent számodra az Anyasebek?  

BECS: Nekem főként lelki sebeket okozott a szike. Olyan érzés volt, mintha lelkileg megszakadt volna valami. Mintha meghalt volna egy részem. Tudom, hogy durván hangzik, de én így éreztem, Most már nagyon hálás vagyok a fiamnak, hogy így született meg. Sok emberi sorsot láttam és úgy tapasztalom, hogy nagyon sok embernek segítek a saját őszinteségemmel. Ne felejtsük el, hogy a műtőben nem csak egy új élet születik, hanem egy család is.

Kevés helyen beszélnek a család minőségi összetartásáról. Ne csak mondjuk, hogy egy család vagyunk, hanem tényleg váljunk azzá. Ha az egészségügyben dolgozók (tisztelet a kivételnek) kicsit figyelmesebbek lennének, akkor sokkal könnyebben tudnánk feldolgozni a kórházban történteket. A szülésnél, születésnél az egész élet bele van sűrítve egyetlen pillanatba. Ha akkor ott történik valami negatív, valami váratlan, akkor az a későbbi életünkre is rányomhatja a bélyegét. Figyelemfelhívásnak is szánom a könyvet. Figyeljünk oda egymásra.

Fotó: Szabó-Bellán Tímea

CSH: Mitől függ, hogy valakinek negatív vagy pozitív (mondjuk úgy nem rossz) élmény marad a császár?

BECS: Véleményem szerint személyiségfüggő, de a történetek összegyűjtése során le tudtam  szűrni bizonyos következtetéseket. Akit váratlanul ér és akinél nem száz százalékos életmentő műtétről beszélünk azokat mélyebben érint. Traumatikusan. Akiknél kimondható, hogy szükség volt beavatkozásra, azok nagyon hálásak. Akik pedig feltudnak készülni, mert programozott császárra mennek vagy csak egyszerűen számolnak vele azokat kevésbé érinti negatívan.

CSH: A könyvben tanácsok is találhatóak. Miben segít ez az édesanyáknak?

BECS: 

Szeressék magukat, ez nagyon fontos. Merjenek segítséget kérni! Nem szabad elzárkózniuk, hanem fel kell dolgozniuk a szülésélményünket. Gondolják végig, hogyan épülhetnek a történtekből. Én például merek már segítséget kérni, amit régen sosem tettem volna meg. Találkozzanak másokkal és beszélgessenek! A tanácsadói részt pszichológusok, dúlák, mentál higénés szakemberek állították össze. Ebben a részben olvashatóak tanácsok: pl. naplóírási tanácsok vannak, ha szükség van rá, akkor csoportos és egyéni beszélgetéseken is részt lehet venni a Perinatus Alapítvány munkatársainál.