“Az elismerés kötelez, hogy folytassuk a sokszor embert próbáló munkát”

Évente közel 3000 kisgyermek megmentésére sietnek a a Gyermekmentő Szolgálat munkatársai. Sok esetben pozitívan zárul a nap, de néha ők is elvesztenek valakit… Dr. Gesztes Évát, a Gyermekmentő Alapítvány elnökét kérdeztük, hogyan éli meg a gyermekmentés árnyoldalait.

Családháló: Miért és mikor választotta magának ezt a hivatást? Ehhez a szakmához nagy lelkierőre van szükség, úgy gondolom.

Dr. Gesztes Éva: A családtagjaim szinte kivétel nélkül gyógyszerészek, ezért az egészségügy iránti érdeklődésem korán elkezdődött. Kisgyermekkorom óta csodáltam a mentőket, hogy Ők minden esetben tudnak segíteni. Az egyetemi évek alatt alig vártam, hogy sürgősségi ellátást, intenzív terápiát tanulhassak és már ötödévesen elkezdtem dolgozni az Országos Mentőszolgálatnál. A gyermekintenzív orvoslás felé tanítómesterem, dr. Újhelyi Enikő terelgetett, kiemelkedő szakmai felkészültségével, a betegekért mindent feláldozó hozzáállásával. Ez a szemlélet vezérel azóta is utamon.

CSH: Miért tartotta fontosnak, hogy létrehozza a Gyermekmentést?

GE: Külön speciális gyermekmentésre azért van szükség, mert szerencsére súlyos állapotú, intenzív beavatkozást igénylő gyermekkel ritkán találkozik az, aki nem ezen a területen dolgozik, így nem tud megfelelő gyakorlatot szerezni az ilyen betegek ellátásában. A csecsemők és gyermekek sok esetben olyan betegségekben szenvednek, melyek felnőtteknél nem fordulnak elő, más gyógyszereket, eszközöket, műszereket igényelnek. A Gyermekmentők megjelenése előtt eszközhiány (műszerhiány) miatt komoly nehézségekbe ütközött, vagy akár lehetetlen volt például egy lélegeztetett kisgyermek átszállítása egyik kórházból a másikba. A Gyermekmentők a gyermekintenzív osztályok meghosszabbított karjai. Azt tapasztaltuk, hogy akkor tudunk még eredményesebben dolgozni a gyermekintenzív osztályon, amennyiben már a mentőellátásban is részt veszünk.

CSH: Emlékszik az első Gyermekmentős esetére? Mik kavarogtak akkor a fejében?

GE: Az első kivonulás tele volt izgalommal és egyben nagyon felemelő pillanat is volt, hogy sikerült megtenni egy sokunk által megálmodott fontos lépést a gyermekekért.

CSH: Milyen kompetenciákra van szüksége egy gyermekápolónak/orvosnak?

GE: A gyermek mentőorvosi autókon intenzív terápiában és gyermekgyógyászatban jártas orvosok és speciális képzésen átesett mentőszakápolók dolgoznak, akik egyben gépkocsivezetők is. Mindenképpen gyermekbarát, empatikus lelkület kell, szoktuk is mondani, hogy mi is nagy gyerekek vagyunk. Másrészről fizikailag és lelkileg is bírni kell a megpróbáltatásokat. Sokan sportolunk, ez jó állóképességet ad, levezeti a stresszt. Én ha tehetem futni járok.

CSH: Hogyan tud bizalmi kapcsolatot kiépíteni egy pánikban lévő gyerekkel?

GE: Fontos, hogy gyermekbarát legyen a megközelítés, eltereljük kicsit a figyelmet, megnyerjük a gyermek és szülők bizalmát, mindig őszintén mondjuk el mit teszünk, mi következik, nyugalmat sugározzunk. Minden eset, gyermek, szülő más, ezért mindig az adott helyzethez kell igazodnunk.

CSH: Idén Önt választották 2014 legjobb kórházi gyermekorvosának. Mit gondol, minek köszönheti az elismerést?

GE: Úgy érzem a díj nem csak engem illett, hanem a gyermekmentők egész csapatát. Arra is gondoltam, hogy az elismerés kötelez is, hogy a továbbiakban is folytassuk a sokszor embert próbáló, sok nehézségen átívelő munkát. Természetesen nagy öröm, megtiszteltetés, pozitív visszajelzés. Nagyon fontosnak érzem, hogy a saját gyermekem büszke lehetett az Édesanyjára, aki sokszor kényszerül arra, hogy nélkülözzön a hivatásom miatt.

CSH: Mennyire félti a gyermekét a munkájából kiindulva?

GE: A gyermekem természetesen “túlféltett” részemről a sok borzalom láttán. Szigorúan sisakban biciklizik, úszómellényben jár evezni…mégis igyekszem valahogy egyensúlyt tartani és nem korlátozni jobban a szabadságát, mint amennyire szükséges. Magamban azonban nagyon rosszul viselem a kockázatos helyzeteket. Ilyen például, amikor busszal megy kirándulni az osztálya és nincsen biztonsági öv a buszban, vagy a szakadék szélén másznak, nem megfelelően rögzített hintán játszanak…

CSH: Ha egy kisgyerek súlyosan megsérül, de Ön nem tudja, hogy mi lesz vele, sikerül-e megmenteni, akkor hogyan tud továbblépni és a következő esetre koncentrálni?

GE: Ha én megtettem, amit legjobb tudásom szerint lehetett, akkor nyugodt szívvel vonulok a következő mentésre szoruló gyermekhez. A betegeink sorsát mindig követjük, hiszen így kapunk szakmai visszajelzést és így tudunk lelkileg is feltöltődni, ha gyógyult gyermekeket is látunk.

CSH: Mennyire viselik meg a különböző esetek? Volt olyan, hogy szakemberhez kellett fordulnia?

GE: Nagyon megviselnek minket a gyermekbalesetek, különösen a megelőzhető tragédiák. A legjobban a Bajtársakkal tudjuk megbeszélni/kibeszélni magunkból ezeket a traumákat.

CSH: Orvosként és szülőként mit tanácsolna a szülőknek, mire figyeljenek? Hogyan előzzék meg a bajt?

GE: Vegyenek részt egyik ingyenes elsősegélynyújtó és balesetmegelőző tanfolyamunkon, ahol 4 óra alatt mindent megtanítunk, ami ezzel kapcsolatban fontos lehet. Jelentkezés honlapunkon keresztül lehetséges.

CSH: Azért szeretem a munkám, mert…

GE: …csodálatos gyermekeket gyógyítani, nagyszerű Bajtársaim vannak és változatos kihívások érnek. Az Alapítvány vezetése más területekre is betekintést enged (kommunikáció, marketing…)

Korábbi interjúnkban a Magyar Gyermekmentő Alapítvány működéséről kérdeztük Dr. Gesztes Évát, a szervezet elnökét.