Babahordozás felsőfokon: így edzenek a mamik

Egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a babahordozós edzések, ahol a kismamák a gyermeküket a testükre kötve pörögnek rúdon, tekernek bicajon vagy jógáznak a szabadban. Minek köszönhető ez az új trend? Murányi Barbara, hordozási tanácsadóval beszélgettünk és tudtuk meg a legfontosabb információkat a kendős edzésről.

Családháló: Minek köszönheti, hogy ennyire elterjedt a kismamák körében ez a mozgásforma?

Murányi Barbara: Leginkább annak, hogy maga a hordozás is egyre népszerűbb lett az édesanyák körében. A babahordozás legnagyobb előnye abban rejlik, hogy olyan dolgokat is meg tudunk csinálni, amiket mondjuk babakocsival nem. Sok édesanyának az az elsődleges szempontja, hogy ugyanazokat a dolgokat, ugyanolyan könnyedséggel megoldja, mint a gyermeke születése előtt. Az anya szemszögéből azt emelném ki, hogy a nők nem ragadnak bent a négyfal között, miközben gyermeküket biztonságban tudhatják. Emellett a hordozás lehetővé teszi a korai éhség, stressz vagy kimerültség jeleinek azonnali észlelését, ezzel támogatva a szoptatási hajlandóságot és eredményességet, illetve a válaszkészséget. Az anyukának pedig megadja a lehetőséget, hogy a kiegyensúlyozott kisbaba által növekedjen az önbizalma, megerősödjön anyai mivoltában.

Dr. Bagdy Emőke – aki híresen hordozáspárti -, úgy tartja legalább fél évvel éretlenebben jönnek a világra a csecsemők mint, ahogy kellene. A nagy fejméret miatt azonban nem maradhatnak bent plusz fél évet a pocakban, megfelelő hordozóeszközben és pozícióban történő hordozással pedig ezt az úgymond méhben töltött stresszvédett állapotot tudjuk imitálni. A baba a hordozás által olyan számára ismerős nyugodt állapotba kerül, ahol érzékeli az anyuka életfunkcióit, a légzését, a szívverését… Azt mondják, hogy hordozott kisbabáknál teljesen lecsökken a bölcsőhalál esélye. Kutatások szerint szoros testkontaktusban, hasonlóan az ún. Kenguru módszernél alkalmazott bőrkontaktushoz az anyukának a életfunkciói olyan szinten elősegítik a kicsi saját légzés, pulzus és bőrkontaktusban a hőháztatrtásának is az ideális működését, hogy egyszerűen ez nem fordulhat elő. Nem áll meg a légzése, a szívverése, hanem ütemesen „működnek” a testfunkciói. Úgy, ahogy kell.

CSH: Gondolom egy kisbabának pszichésen is jó, hogy a lehető legtöbb időt töltheti az anyukájával.

MB: Igen, a kisbabának nagyon fontos, hogy érezze azt, hogy az édesanyja vele, de legalább a látóközelében van. Ha a kicsi szoros kontaktusban van az elsődleges gondozójával, akkor neki teljesen mindegy, hogy egy edzőteremben, koncerten vagy egy sportmeccsen van – természetesen hangszigetelő fülvédőben. Az a biztonság, amire neki még szüksége van az helyben van, és ez számít csak.

CSH: Miért nem jó ha apára vagy a nagyszülőre hagyjuk – ha tehetjük -, a babánkat a közös edzés helyett?

MB: Ha rá tudjuk bízni az apukára vagy egy rokonra a kicsit, az nagyon jó, de ezt sajnos sokunknak nem adatik meg. Ráadásul az sem mindegy, hogy mennyi idős a picúr és, hogy milyen hosszú ideig vagyunk távol. Ha elsétálunk az edzőterembe egy félórás edzésre és utána vissza, van, akinek még belefér. De ha már egy óránál több időről beszélünk azt már nem fogja jól viselni, pláne egy igény szerint szoptatott kisbaba, akinek a cumizavar kiküszöbölése végett nem áll rendelkezésére nyugtatócumi. Az első egy-két hónapban még sokat alszanak, elképzelhető, hogy nem jelzik a hiányt, de utána, ha már elég erősek lesznek ahhoz, hogy jelezzenek és ha korábban megadtuk a számukra megfelelő választ a jelzéseikre akkor már igen. Ez olyan két és fél-3 hónapos kor körül szokott előfordulni, de bekövetkezhet korábban, vagy később is. Ekkor ő már nem fogja jól viselni az anyukája hiányát. És minél erősebb, annál jobban ki fogja mutatni ragaszkodását az elsődleges gondozójához, alap esetben az édesanyához.

Az lehet még megoldás ha elmegyünk edzeni, hogy a gyerekmegőrzőben hagyjuk a babánkat. Viszont nem tudjuk, hogy ott mi történik vele, hogyan reagál a környezetére, milyen ingerek érik. Lehet, hogy kiborul és mi nem leszünk ott neki, hogy megnyugtassuk. Azért fontos, hogy kiskorában mindig ott legyünk, amikor bármi problémája van, hogy megtanulja számíthat ránk amíg nem képes önállóan megnyugodni. Később ebből tud majd építkezni: lesz önbizalma és tudni fogja, hogy igenis szeretetre méltó, és megérdemli azt, hogy úgy foglalkozzanak vele ahogy ő szeretné. Ezt pedig csak a válaszkész reakciókkal tudjuk biztosítani a számára. Ha nem vagyunk ott, akkor ezt nem tudjuk megadni.

CSH: Mire kell odafigyelnünk egy ilyen edzésnél?

MB: Leginkább a medencefenéki izmokat terheli meg a várandósság és utána a hordozás is. Hogyha elől hordozunk a hasüregi szerveket tartó izmokra nehezedik a babánk testsúlya. A gerincoszlop fokozott terhelésnek van kitéve. Igyekeznünk kell, hogy minél kisebb terhelés érje ezeket a részeket. Éppen emiatt a rendszeres hordozásnak is megvannak a maga szabályai, például, hogy hány kiló fölött már csípőn vagy háton hordozzunk inkább. Ez a körülbelül hat kilós és nehezebb babákra vonatkozik, de itt a hordozó egyéni edzettsége, erőnléte, alkati adottságai, esetleges egészségügyi problémái a mérvadók. Azonban az oldalt hordozás sem mindenkinek jó megoldás, mert akkor csak az egyik vállat terheljük. Ezzel szemben háton mindkét váll egyenlően terhelődik, így a nagyobb súlyú gyermekeket is könnyebben vihetjük, mintha eszköz nélkül az ölünkben, vagy a nyakunkban cipelnénk őket. Így ráadásul nem lesz terhelve a hasüregünk sem. Ehhez a hordozó számára is kényelmes, szorosan testhez simuló eszközre van szükség, így a gerinctartó vázizomzatunkra eső terhelés valóban jóval kissebb, mintha eszköz nélkül hordoznánk. Ami nagyon fontos és jó hír, hogy a medencefenéki és a vázizomzat erösíthető intim-, és gerinctornával a várandósság alatt és után. Így van lehetőségünk kompenzálni ezt a fokozott terhelést.

A babahordozós edzésnél még jobban számít, hogy babánknak anatómiailag leginkább megfelelő, a kívánatos csípőfejlődést biztosító és a gerincoszlopot leginkább tehermentesítő pozíciót tudjuk biztosítani. Ezeket a speciális szövésű hordozókendő nyújthatja leginkább egy adott kötésben a gyerkőcünk számára. Tanácsadóként nem életkor, hanem mozgásfejlettségi szintet figyelembe véve ajánlunk hordozóeszközt a szülőknek. Ahogy nő a gyermek, ahogy fejlődik a vázizomzata úgy akár el lehet térni a kendő használatától a derékpántos, formázott hordozók felé, de egy szövött kendő a hordozós kor végéig megfelelő hordozóeszköz. Ez persze egy ajánlás, egyéni megfontolástól függ, érdemes utánajárni, hogy mi a jó a gyermeknek és hordozónak egyaránt, próbálni és úgy választni.

CSH: Edzéstől függ, hogy milyen hordozóeszközt használunk?

MB: Természetesen igen. A spinningnél például kifejezetten van hordozási tanácsadó, mert az egy „veszélyesebb” műfaj lehet a biciklik miatt. Egy ilyen órán nem szabad úgy edzeni, hogy a még sosem hordozott anyuka laikusan magára köti a gyermeket. Ott szükség van arra, hogy egy szakértő ellenőrizzen és segítsen. A táncos edzéseken, mint például a balett, a latin fittness, kanga training és rúdfitnessznél a biztonságon túl az edzés dinamikájától is függ a hordozás módja. Láttam már olyan edzést, ami nagyon könnyed, gördülékeny mozgásokból állt, ami még a gerincet, izületeket is óvta, de voltam olyanon is, ahol annyira tempós és ugrálós volt az óra, hogy nem csak a babát, de az édesanyákat is féltettem. Szerintem nem minden kismamának előnyös egy ilyen pörgős-pattogós óra, hiszen sokan kezdőként vágnak bele a sportba. Sok anyuka a szülés után hátramaradt súlyfeleslegét mozogná le ezekkel az edzésekkel, és mivel nekik nincsenek az ízületeik a baba és saját plussz súlyukhoz hozzászokva nem biztos, hogy jót tesz ez a hirtelen jött terhelés. Itt is fontos körültekintően tájékozódni, próbálni és ezek alapján választani.

CSH: A babák mennyire szeretik ezeket a mozgásformákat?

MB: Nagyon eltérő hogy milyen intenzitással jelzik hogyan érzik magukat. Korábban említettem a válaszkészséget: ha az anyuka úgy tudja alakítani, hogy az edzés előtt legyen ideje biztosítani a gyermekének, hogy feloldódhasson az új helyen, és edzés közben sem rest az első jelzésekre reagálva pozitívan megerősíteni, megszoptatni a kicsit vagy a nem anyatejes babánál nyugtatócumival oldani az esetleges feszültségen, akkor mindketten bizonyára nagyon jól érzik majd magukat.

CSH: A rúdtánc nem tűnik egy egyszerű mozgásformának. Babával, hogy kell ezt elképzelni? Korábban együtt dolgoztál Pirner Almával. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a közös munka során?

MB: Alma elsősorban azokra az édesanyákra gondolt ennek az órának a megálmodásával, akik már korábban is edzettek rúdon. Ezek az anyukák a várandósság előtt és alatt is rúdtáncoltak, így a babájuknak teljesen természetes, hogy pörögtek-forogtak a pocakban. Számukra ez nem lesz idegen érzés a pocakon kívül sem. Alma ráadásul szintén hordozás- és szoptatáspárti így ő is arra törekszik, hogy a lehető legbiztonságosabb és legnyugodtabb légkört tudja biztosítani a gyermekének. A kendő pedig itt is a biztonságot és az anya közelségét nyújtja a kicsinek.

Pirner Alma nagyon könnyed, lágy mozgásforma kidolgozására törekszik. De ez még egy kezdetleges terv, mert még ő is csak ismerkedik a hordozással. Először a kisbabájával, Lenny-vel gyakorol, hogy biztonsággal tudjon oktatni a későbbiekben.

CSH: Miért javasolnád az anyukáknak a hordozókendős edzéseket? Mik a te tapasztalataid?

MB: Az anyaközösségek, legyen szó bármilyen közös célról: tornáról, hordozós klubról, szoptatást segítő csoportról vagy akár játszóházról előnye az anyukákra nézve vitathatatlanul óriási, mert sokunknak ez jelenti a hétköznapokban a felnőtt társaságot. Minden attól függ, hogy milyen az anya és a baba személyisége. Ha találnak egy közös elfoglaltságot, ami mindkettőjüknek jó, akkor menjenek, akármiről is legyen szó, de ráerőszakolni nem szabad senkire. Főleg nem a babákra, szerintem tényleg az ő elégedettségük a legfontosabb. De ez az én személyes véleményem. Manapság már akkora a választék, hogy mindenki megtalálhatja a kedvére való edzésformát.

A cikkben szereplő képek a Hordozd a babád! – fotópályázatunkból lettek kiválogatva.