Beleszeretni a kisbabánkba – Interjú Lesley Page bábaprofesszorral

A világ 27 országában egyszerre vetítették le szeptember 20-án az otthonszülés és a várandós édesanyák szabad választása mellett kampányoló Freedom for Birth című dokumentumfilmet. Az eseményt követően hazánba látogatott Lesley Page bábaprofesszor, az angliai Royal College of Midwives elnöke, akit az otthonszülés magyországi és nemzetközi helyzetéről kérdeztünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 24. Gyarmati Orsolya

A világ 27 országában egyszerre vetítették le szeptember 20-án az otthonszülés és a várandós édesanyák szabad választása mellett kampányoló Freedom for Birth című dokumentumfilmet. Az eseményt követően hazánba látogatott Lesley Page bábaprofesszor, az angliai Royal College of Midwives elnöke, akit az otthonszülés magyországi és nemzetközi helyzetéről kérdeztünk.


– Tegnap meglátogatta Geréb Ágnest. Milyen volt a találkozás?

– Ágival sok témát érintettünk, de nagyon vigyázott arra, hogy önmagáról ne beszéljen. Elképesztő, ahogy tartja magát, hogy micsoda bátorság van benne!

– Ön szerint bízik abban, hogy jobbra fordul a helyzet?

– Igen. Nagyon megindított, milyen szörnyű a helyzete: jövő hónapban lesz két éve, hogy házi őrizetben van. A lakásában az erkélyre kimehet, de a házban lakó lányát már nem látogathatja meg. Ő azonban elképesztően erős és bízik az igazságos ítéletben.

– Mit gondol, lesz valamilyen hatása a Freedom for Birth-nek?

– Határozottan hiszek benne, hogy a média – különösen a közösségi média – ereje hatni fog. Ha Geréb Ágnes egy másik – nyugati – országban élne, ott nem került volna házi őrizetbe, nem indítottak volna pert ellene, mert a rendszer jogilag jól szabályozott. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországnak is fontos, hogy e tekintetben igazságos döntés szülessen az európai emberi jogi szabályozások keretein belül. Londonban, ahol én vezettem fel a filmet a Royal College of Midwives által szervezett vetítésen, mindenki nagyon meghatódott és megdöbbent Ágnes bátorságán.

– 2011 áprilisa óta már nálunk is engedélyezett az otthonszülés bizonyos feltételek mellett. Hogy lehet, hogy Geréb Ágnes ügye ennek ellére még mindig nem mozdult előre?

– Ez egy rendkívül ironikus helyzet, hiszen a törvény jogerőre emelkedésével nagyjából egyidőben hozták meg a döntést, hogy Ágnest két év házifogságra és tíz év foglalkozás gyakorlásától való eltiltásra ítélik. Azt gondolom, ha az, amiért elítélték most történik, egészen máshogy kezelték volna az ügyet, éppen a törvény okán.

– Király Ágnes bába azt írja, hogy bizonyított tény, hogy sokkal több újszülött hal meg kórházi szülések, mint otthonszülések során. Miért ragaszkodnak mégis az orvosok, a kórházak a kizárólag egészségügyi intézményekben történő szülésekhez?

– Azt gondolom sok ember nincs tisztában azokkal a pozitívumokkal, amelyeket az otthonszülés ad. Én évek óta vagyok jelen otthonszüléseknél, és pontosan tudom az előnyeit. Az otthon nagyon nagy biztonságot ad a szülő nőnek, a leendő anyának. Sokkal több érzelmi, pszichológiai támogatást kap a környezetétől, mégis, egyelőre Magyarországon az egészségügyi szakemberek egy része nagyon erős előítélettel viseltetik a kórházon kívüli szüléssel kapcsolatban.

– Ha bizonyított tény, hogy a kórházi szülés nem biztonságosabb az otthonszülésnél, mit tudnak felhozni az orvosok a kórházi szülés mellett?

– A nők legnagyobb többségénél valóban alacsonyabb kockázattal jár az otthonszülés, mert sokkal kisebb a beavatkozások aránya, az anya pedig biztonságban érzi magát saját környezetében. Az emberek azonban annyira hozzászoktak már ahhoz, hogy szülni kórházban szokás, hogy prekoncepcióik vannak, amelyek nem engedik, hogy a tényeknek higgyenek. Ez egy nehéz helyzet. Otthonszüléseknél a nő nyugodt, laza tud maradni, érzi a családja támogatását, ezáltal sokkal könnyebben is szül. A kórházban rengeteg orvostechnológia eszközt használnak, és a mai világ túlságosan erősen hisz abban, hogy a modern tudomány mindent megold. De elfelejtettük közben, hogy a legfontosabb az embert, a személyt támogatni. Elfelejtettünk bízni a testünkben, az ösztöneinkben. Ha egy vajúdó nő nyugodt, a hormonszintje is kiegyensúlyozott, és ez hozzájárul ahhoz, hogy a szülés könnyű és problémamentes legyen. Az oxitocin felszabadulása hatással van az anyára, az anya és a baba közötti kapcsolat kialakulására, segít, hogy az anya könnyebben “szeressen bele” a kisbabájába. Mégis, sokan azt gondolják, hogy a technológia sokkal jobb és biztonságosabb.

– Ausztráliában a legmagasabb a világon a császármetszések aránya, de szerencsére egyre hatákonyabban hallatják hangjukat az ottani bábák. Mi a titkuk?

– Ausztráliának nagyon progresszív a születéspolitikája, és a kormány komolyan támogatja a bábák munkáját. Ott egyébként komoly harcok folynak a bábák és az orvosok között, akik nem akarják, hogy a szülés kikerüljön a kórházakból. Úgy gondolom, az ottani orvosok véleménye is egy előítéletből fakad, aminek semmilyen gyakorlati alapja nincs.

– Sok nő a kórházban szülést érzi biztonságosnak. Min kellene változtatni az intézményes szülések esetében?

– Sajnos Magyarországon ezen is fontos lenne változtatni. Abban a kórházban, ahol én dolgozom Angliában, soha nem csinálunk gátmetszést, nem kötözzük rá a monitort az anyukára, csak időnként hallgatjuk meg a baba szívhangját. A gátmetszés fájdalmas, nehezen gyógyul, később rossz hatással lehet a szexuális életre, ami hosszú távon kihathat a házasságra, a szülők kapcsolatára. Tehát nem csak arról van szó, hogy a nők otthon szülhessenek, hanem arról is, hogy azoknak, akik kórházban szülnek, ugyanannyi választási lehetőségük legyen és ugyanúgy kaphassanak támogatást, mint otthon szülő társaik: dönthessenek a gátmetszésről, a szülés közben számukra legjobb testhelyzetről, az oxitocin-injekcióról.   

– Ön azt szokta mondani, hogy a baba születésével egy időben megszületik az anya is. Mi a különbség aközött, amit egy kórházban szülő nő és egy otthoni szülő nő él át lelkileg?

– Az otthon szülő nő ura a helyzetnek: ő az, aki vendégül látja a dúlákat, bábákat. Kényelmesen, biztonságban szülhet, a családja körében. Emiatt magabiztosnak, nyugodtnak érzi magát, sokkal jobban viseli az összehúzódásokat, a fájdalmat is. Ez a nyugodt lelkiállapot hozzájárul a hormonok felszabadulásához, többek között az oxitocinéhoz, amit szeretethormonnak is nevezünk. Ez segít a vérzés elállításában, az anya és a gyermek közötti szerető-támogató kapcsolat kialakulásában. Általa az anya érzékenyebbé válik a baba igényei, szükségletei iránt. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy otthonszülésnél az apa sokkal inkább részese a szülésnek, és a gyerekek is átélhetik, milyen, amikor kistestvérük születik.

– Önnek kell harcolnia orvosokkal, amikor a kórházban dolgozik bábaként?

– A mi kórházunk nagyon jó, és az a filozófiája, hogy a minél természetesebb szülést támogatjuk. Amikor időnként nem vagyok benne biztos, hogy egy nőnek otthon, vagy inkább kórházban kellene szülnie, tanácsot kérek az orvos kollegáimtól, és gyakran előfordul, hogy ők mondják azt, hogy a várandós anyuka szülhet otthon. Nagyon nagy hangsúlyt helyeznek a természetes, hüvelyi úton történő szülésre, és soha nem csinálnak gátmetszést. Ugyanakkor az Egyesült Királyságban is vannak olyan kórházak, amelyekben nem ilyen jó a helyzet, ahol az orvosok a császármetszés hívei. Viszont a bábák nálunk egy nagyon erős és jó pozícióban lévő csoportot képviselnek, akik nem félnek kiállni a nőkért, anyákért, és hallatni a hangjukat.

– Úgy tudom, Kanadában sokáig nagyon hasonló volt a helyzet az otthonszülésekhez való hozzáállás tekintetében, mint Magyarországon…

– Igen, ott sem volt szabályozva a bábák helyzete, független bábák dolgoztak a szüléseknél. 1993-ban a kormány elindított egy programot, amely átértékelte az otthonszülést. Létrejött egy regisztrációs rendszert, amelybe a bábák bekerültek. Ezzel egyidőben lehetővé vált, hogy felügyeljék, időről időre “ellenőrizzék” a bábák munkáját. Akiknek korábban nem volt vizsgájuk, azoknak le kellett tenniük azt. Magasra tették a lécet, de a rendszer célja éppen az volt, hogy integrálják a bábákat az egészségügyi rendszerbe, így a bábák már nem csak otthonszüléseknél, hanem kórháziaknál is segédkeztek. Úgy vélem, ami igazán fontos ebben, hogy a nők státuszának fontosságát megértették Kanadában. Magyarországon is van valamennyi előrelépés, valamennyi szabályozás, de ez egyelőre nem elég ahhoz, hogy biztosítsa egy nőnek ahhoz való jogát, hogy eldönthesse, hol szüljön, és milyen beavatkozásokat engedélyezzen.

– Ön szerint melyik lenne a hatékonyabb irány: a kormányszintről, vagy az alulról jövő kezdeményezések?

– Mindkettő. A kormány megmutatta, hogy hajlandó a változtatásra, de ami hiányzik, az a bábák egészségügybe való integrálása. Jelenleg összesen három regisztrált és két majdnem regisztrált bába dolgozik Magyarországon. Ennyien nem tudják ellátni a feladatot. Az európai bábasággal kapcsolatos direktívák,  valamint a Bábák Nemzetközi Szövetsége elvárja a bábáktól, hogy ne csak a szülés körül segédkezzenek, de lássák el a szülés előtti és utáni feladatokat is, törődjenek az anyukával. Ez azért nagyon fontos, mert egyrészt ezáltal a várandós nőnek már szülés előtt kialakul egy közeli, bizalomra épülő kapcsolata a bábával, másrészt a bába folyamatosan figyelemmel kísérheti a nő fizikai és lelkiállapotát, és tudja, mi a legjobb az anyának, mire a szülésre kerül a sor. Én azt javasolnám, hogy a magyar kormány – követve a kanadai példát – egy olyan  programot indítson el, amely a bábaság fejlesztéséről szól, valamint a bábák szerepének fontosságáról akár otthonszülések, akár kórházi szülések esetén. Ha Magyarország ezen az úton elindulna, egész Kelet-Európának példát mutathatna.

– Ön sokszor, sok helyen felhívta már a figyelmet arra, hogy a várandósság és a szülés során az “egész nőt” figyelembe kell venni. Mit jelent ez pontosan?

– Ez a nőközpontú gondoskodást jelenti, vagyis azt, hogy az egész szülés körüli ellátásnak az anya és a kisbabája szükségletei köré kell rendeződnie. A szülés nem csak fizikai folyamat, hanem mentális, lelki, spirituális és szociális is egyben. Egy új életszakasz kezdődik és ezt fel kell ismerni. Az érzelmek hatással vannak a fizikai állapotra, az anyának a kisbabájával kialakuló kapcsolatára. A támogatás, a megfelelő mennyiségű információ nagyon fontos minden anyává váló nő esetében ahhoz, hogy meghozhassa saját döntéseit. Ha az anyát bevonjuk minden helyzetbe, ha azt érezheti, hogy ő dönthet, hogy van választása, az nagyon sokat ad neki.

– Vajon hogyan él meg egy kisbaba egy otthonszületést egy kórházi császármetszéssel világra jövő újszülötthöz képest?

– Az otthon születő kisbabák gyakran egyáltalán nem sírnak. Nyugodtak, békések és nagy szemekkel néznek édesanyjuk, édesapjuk szemébe. A kórház esetében nagyon nagy a zaj, erősek a fények, a babát gyakran azonnal beteszik az inkubátorba, vagy a melegítőbe, ami valószínűleg nagyon máshogy hat a babára, és az anyukára is, mint az otthonszülés.

– Mit ad önnek, hogy bábaként dolgozhat?

– Minden alkalommal, amikor jelen lehetek egy baba születésénél, könnyekig meghatódom. Amikor otthonszüléseken vagyok, különösen jó érzés, hogy egy kicsit részese lehetek egy anya életének. Nemrég egy egészen pici házban voltam otthonszülésnél. A nagyobb gyerekek reggel elmentek iskolába. A kisbaba éppen azelőtt született, mielőtt a gyerekek hazajöttek. Amikor kinyílt az ajtó, csodálatos volt látni az arcukat, amikor meglátták, hogy amíg ők az iskolapadban ültek, lett egy új testvérük!

– Hogyan lehetne a magyar orvosok és bábák közötti szakadék problémáját megoldani?

– Úgy gondolom, a kormánynak nagyon határozottnak kell lennie ebben a kérdésben, és elsősorban az lenne a fontos, hogy bábák és orvosok tiszteljék egymás munkáját. Minden nőnek szüksége van szülésnél bábára, de nem mindegyik szülésnél kell feltétlenül orvosnak jelen lennie. És nem szabad elfelejteni, hogy minden anyának joga van döntéseket hozni, nem pedig hagyni, hogy helyette, a feje felett döntsenek.

– Remélhetőleg a Freedom for Birth nagy hatással lesz a magyarországi helyzetre, de van-e tervük arra az esetre, ha mégsem történik komolyabb előrelépés?

– A film önmagában nem fog megoldani semmit. Itt igazából az a kérdés, hogy a médiában és az emberek közösségében sikerül-e olyan fokú tudatosságot létrehozni, amely változásokat indíthat el, illetve meggyorsíthatja a folyamatokat. Ha az alulról érkező igények találkoznak a felülről jövő szándékkal, nagyon nagy esély van a pozitív változásokra. Ha támogatjuk az anya és a babája közötti meghitt kapcsolatot, az hosszú távon hozzárul a társadalom átalakulásához, illetve nagyobb lesz a gyermekvállalási kedv is.