Boldogság receptre

“Na, és hogy vagy?” “Á, ne is kérdezd!” – válaszoljuk sokszor gondolkodás nélkül, és már soroljuk is mindazt a rossz, bosszantó, elviselhetetlen dolgot, ami eszünkbe jut éppen. De mi van a jó dolgokkal? Velük miért bánunk olyan mostohán, hogy meg sem említjük őket? A Családháló Kincskereső Programja épp ezzel foglalkozik. A program szakmai támogatójával, Dr. Kőrösi Beáta pszichopedagógussal, coach-csal, mediátorral beszélgettünk.

A decemberben induló Kincskereső Program lényege az elégedettségre hangolás, a saját életünkben jelenlévő boldogság megtalálása.

Családháló: Kampányolni a boldogságért – miért van rá szükségünk?

Dr. Kőrösi Beáta: Ha egyetlen szóval szeretném megfogalmazni, azt mondanám: mert érdemes. A boldogság érzése egyidős az emberiséggel, a rá való törekvés létezésünktől fogva egy ismerős mintázat: formál, alakít, befolyásolja, mint cselekszünk és hogyan gondolkodunk. S hogy miért szükséges ma kifejezetten “kampányolni” a boldogság mellett? Szakmámból kifolyólag úgy tapasztalom, hogy a mai ember nem mindig képes arra, hogy örülni tudjon annak, amije van. Mintha elfelejtettük volna, hogyan tudunk jó ritmusban, elégedetten élni, boldogok lenni. Nem állítom, hogy az előttünk levő generációk birtokában lettek volna valamiféle titkos receptnek, de talán a lassabb élet-és munkatempó, a ma mindenhol jelen levő információ-túladagolás hiánya jobban lehetővé tette, hogy az elégedettség érzése jelen legyen.

CSH: Miért tud életünkben ilyen komolyan teret nyerni a negatív gondolkodásmód?

K.B.: Többféle okot is felsorolhatnánk: egyrész a korábban már említett felgyorsult élettempó odafigyelés és tudatos tervezés nélkül lehetetlenné teszi az időről időre való megállást, lelassulást, áttekintést. A nyugalomra szánt percek manapság információ-habzsolással telnek: a villamosmegállóban, otthon, az éttermekben, kávézókban képernyőkre tapad a szemünk, a közvetlen életvezetésünkhöz tulajdonképpen felesleges információk után kutatva. A lélek kiegyensúlyozott, egészséges működéséhez ugyanúgy hozzátartoznak annak felfrissülését, megtisztítását szolgáló tevékenységek, ahogy a testedzésben, testápolásban a napi edzés vagy a tisztálkodás. A lélek esetében ez a nyugalom, a magunkra szánt jó irányú figyelem, a kapcsolatainkban való odaadó megmerítkezés, a spirituális töltekezés, a művészi élmények gazdagító átélése. Az elhanyagolt lélek alapszinten működik: úgy szoktam fogalmazni, “fekete-fehér-igen-nem”-bonyolultsággal írja le a körülötte zajló eseményeket, és a saját belső elhanyagoltságát a külvilágra vetíti. Címkéket aggat a jelenségekre, elítél, elégedetlen, hibáztat. A “negatív gondolkodás”, ahogy ma divatos elnevezéssel hívják,tulajdonképpen a lélek elhanyagoltságának segélykiáltása, amely folyamatosan a könnyebb ellenállás felé halad, már csak azért is, mert az elutasítás, a gyűlölet vagy az ítélkezés igen egyszerű érzések. A jó dolgok megtalálásához és létrehozásához az életünkben idő kell és jó szívvel, önként adott energiabefektetés.

CSH: John Gottmann szerint egyetlen kritikára öt pozitív dolog kellene, hogy essen. Be lehet ezt tartani? Pontosabban: rá lehet erre szoktatni magunkat, amikor annyival egyszerűbb panaszkodni és sajnálni magunkat és a külvilágot vádolni saját boldogtalanságunkért…

K. B.: Gottmann párterapeutaként azt javasolja a pároknak, hogy kapcsolatukban minden egyes kritikai élű megjegyzést öt bókkal vagy dícsérettel egyenlítsenek ki. Véleménye szerint ez szükséges ahhoz, hogy a párkapcsolati egyensúly megmaradjon, és a pár tagjai közötti kommunikáció pozitív és gyümölcsöző legyen. Továbbgondolva Gottmann alapelvét, miért ne lehetne több platformon is, családtagjainkkal, barátainkkal és főként magunkkal szemben is alkalmazni ezt az egyszerű szabályt? Érdemes belegondolni, mennyire vagyunk hajlamosak egy adott helyzetben szidni magunkat, vagy válogatott negatív jelzőkkel “kedveskedni” magunknak úgy, hogy már észre sem vesszük! Vajon ugyanilyen könnyű lenne mindezt egy elismerésre cserélni? Esetleg mindjárt ötre? A munkám során azt tapasztalom, hogy az emberek számára megtalálni és megnevezni saját magukban a jó tulajdonságokat sokkal nehezebb feladat…

CSH: Hogyan működik pontosan a Kincskereső Program?

K.B.: Egy olyan tanulási folyamatra invitálunk minden résztvevőt, amely során éppen az a lélek számára oly fontos saját tempó, idő, figyelem, feltöltődés kerül fókuszba, amely az elégedettség érzését erősíti. “A boldog emberek mind egyformák, de minden boldogtalan ember a maga módján boldogtalan.” – írja Tolsztoj az Anna Kareninában. A modern kor boldogságkutatási eredményei érdekes módon alátámasztani látszanak ezt a feltételezést. Vannak a boldogságnak, a boldogság megélésének bizonyos általánosan leírható összetevői, amelyeket a legtöbb, saját magát boldognak tartó ember magáénak érez vagy aszerint cselekszik. A Családháló.hu Kincskereső Programjában éppen ezek az összetevők veszik át a főszerepet. Minden hónapban közzéteszünk a családháló.hu oldalán egy olyan gyakorlatot, divatos nyelven szólva“kihívást”, amely egyszerűen végrehajtható, elvégezhető. A megadott gyakorlatok a boldogságkutatás eredményeként ismert boldogságfokozó gyakorlatok mintáit követik. Mindenki a saját maga által megszabott mértékben teheti magáévá az adott gyakorlatot, önállóan, önszorgalomból. A programhoz bármilyen időpontban lehet majd csatlakozni, az ajánlott feladatok, gyakorlatok bármikor elkezdhetők, egymás mellett is végezhetők. Érdemes lesz azonban az egyes megajánlott gyakorlatokat “saját magunkra szabni”, olyanná formálni, hogy szerethető, szívvel-lélekkel elvégezhető legyen a számunkra.

CSH: Decemberben mivel indul a kampány?

K.B.:A boldogság érzésének alapösszetevője a hála érzése, amely tulajdonképpen két részre bontható: az egyik, hogy képesek legyünk felmérni, meglátni mindazt a jót az életünkben, a kapcsolatainkban, ami a rendelkezésünkre áll, a másik pedig, hogy tudjunk hálával gondolni mindezekre, pusztán azért, mert vannak. Decemberi kihívásunk ezért a Hálanapló vezetését ajánlja fel a résztvevőknek. Nem véletlen, hogy ezt a gyakorlatot Advent idejére időzítettük. Pilinszky azt írja: „Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.“ Karácsony közeledtével egyre inkább érezhető az emberek vágya a mélyen, őszinte szívvel átélt ünneplésre. Ahhoz, hogy mindez elérhetővé váljon, nem elég csupán vágyakozni rá, majd visszatérni a régi, jól bevált rohanáshoz, legyintve, hogy „majd jövőre!“… Mert az időnk véges. Nem áll majd előttünk mindig egy újabb és újabb lehetőség, hogy az elmulasztott pillanatainkat pótoljuk. Csöndes, apró, könnyű változtatásokkal, a szokásaink befogadható léptékű megtörésével hozhatunk változást az életünkbe.

A HÁLANAPLÓT ITT TÖLTHETED LE!