Családi fenntarthatóság

Győri Zsuzsanna közgazdász, két kisfiú – Barnus és Dani – édesanyja. Gazdaságetikából írt PhD-dolgozatát két szoptatás között védte meg a Corvinuson, ahol tanított is. Jelenleg a KÖVET Egyesület CSR-szakértőjeként dolgozik. Ahogy a gyerekeinek meséli: itt is tanít, csak vállalatokat – arról próbálja meggyőzni őket, hogy a fenntarthatóság fontos szempontja kell hogy legyen a vállalatvezetésnek is, nem csak a családi hétköznapoknak.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 07. Paulik András

Győri Zsuzsanna közgazdász, két kisfiú – Barnus és Dani – édesanyja. Gazdaságetikából írt PhD-dolgozatát két szoptatás között védte meg a Corvinuson, ahol tanított is. Jelenleg a KÖVET Egyesület CSR-szakértőjeként dolgozik. Ahogy a gyerekeinek meséli: itt is tanít, csak vállalatokat – arról próbálja meggyőzni őket, hogy a fenntarthatóság fontos szempontja kell hogy legyen a vállalatvezetésnek is, nem csak a családi hétköznapoknak.


– Zsuzsi, akárhogy is számolok, te a babázás közben még disszertáltál, de már dolgoztál, kihagyás nélkül folytattad a szakmai pályádat – tudatosan tervezted vagy így sikerült?

– Szerintem a tudatos döntések fontosak ahhoz, hogy megteremthessük a munka-magánélet egyensúlyát. Érdemes végiggondolni, milyen feladatokat célszerű még befejezni a gyerek születése előtt, és mi az, amit majd aztán is tudunk folytatni. Amikor már a nagyobbik kisfiunkat vártam, a PhD-képzésen megcsináltam az abszolutóriumot, hogy már csak a disszertáció megírása maradjon a szülés utánra. De ez családi vonás nálunk: én is az Anyukám szakvizsgájához voltam igazítva.

7 hónapos volt Barnus, amikor érkezett egy felkérés a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjához, hogy az UNDP egy 10 országra kiterjedő CSR-kutatáshoz magyar szakértőt keres. Kollégáim úgy gondolták, legyen ez az én feladatom – ez volt ugyanis a disszertációm tervezett témája.  Ott álltam egy csecsemővel és a nagy lehetőséggel. Leültem a férjemmel, Attilával és a szüleimmel, akik megértettek, és mindenben támogattak. Felváltva vigyáztak Barnusra, hogy tudjak dolgozni: és nemcsak ők hárman, de mások is segítettek, még Apukám titkárnője is. A „Tanulmány a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról Magyarországon” felrakott a térképre, megismert a szakma.

Mikor Dani is nagyobbacska lett, teljes állásban kezdtem tanítani, de sokat kellett este és szombaton dolgoznom, alig láttam a családot, azt éreztem, ez így nem éri meg. Ezért jöttem inkább a KÖVET-hez. Mindeközben 100%-ig anya vagyok, abból az ölelgetős-puszilgatós, sütisütős fajtából. A gyerekek semmiben sem szenvednek hiányt, hiszen az egész család besegít. Mondok példát: nyáron a fiúk 3 hétig lent voltak a Balatonon, miközben mi dolgoztunk. Ezalatt vigyázott rájuk (nem egyszerre) 3 nagyszülő, 2 dédimama és Atti unokahúga. Nagyszerűen érezték magukat, apósommal például horgásztak, ami nekem biztos nem jutott volna eszembe.

– A felelősségteljes munkahelyi jelenlét és az odafigyelő, gondos gyereknevelés logisztikai problémáját hogyan oldjátok meg? Van saját apró trükköd?

– A titok neve: család. Attila sokat dolgozik, de ha otthon van, részt vesz a családi feladatokban. Például reggel én nehezen ébredek, ő könnyebben, ezért ő készít reggelit. Aztán együtt felöltöztetjük a gyerekeket, és ő viszi őket, hogy én hamarabb beérhessek, mert délután viszont nekem kell szaladnom, hogy úszni, tornázni vigyem őket. Ha ezt nem lehet megoldani (konferencia, megbeszélés stb.), akkor a szüleim ugranak be.

Az otthoni munka egyfajta kompromisszum: ha hosszabban kell dolgoznom, mondjuk hétvégén, akkor Atti elviszi a fiúkat kirándulni, vagy a szüleimhez mennek. De 1-1,5 órát el szoktak viselni, tudják, hogy van olyan, hogy Anya ül a laptopnál. Így szokták meg. Persze van, hogy annyira jár az agyam valamin, hogy nem nagyon érzékelem a külvilágot – de ilyen állapotba igyekszem csak akkor kerülni, ha van más felnőtt is a lakásban…

– Felértékelődik mostanában a termelő munka, leértékelődik a szolgáltató. A munkádat mennyire érzékeled hasznosnak, értékteremtőnek? Hogy talált meg téged ez a szakterület?

– Jól tanultam, ment a matek, a történelem, kézenfekvőnek tűnt a Közgáz. Negyedéven tanultam Zsolnai Lászlótól gazdaságetikáról, és kitárult a világ: ezért vagyok itt. Nem azért tetszett, mert „trendi” (akkor még talán nem is volt az), hanem mert valóságos. Persze mindenkinek fontos, hogy elérje a saját céljait, de azért ne állítsuk, hogy mindenki homo oeconomicus. Az emberek figyelnek egymásra, a környezetükre, különben felbomlana a társadalom. És ha az ökológiai és humán problémák azt mutatják, hogy nem kellő mértékben tesszük ezt, a gazdaságetikának arra is van válasza, hiszen normatív tudomány: mondjuk el az embereknek, és a vállalatoknak, mint a gazdaság legnagyobb hatalommal bíró szereplőinek, hogy mik azok az alapvető normák, amelyek betartása elengedhetetlen az emberiség fennmaradásához. Ez sokkal több, mint a CSR, amely a kezdeti eufória ellenére sajnos csak a kezdő lépés, nem a végső megoldás. Közgazdász hallgatókkal erről beszélni kihívásokkal teli és értékes, felemelő munka.

A nagyszüleim 6 elemi után a földet művelték, a Mama finomakat főzött az egész családnak, és összességében nagyon kézzelfogható, egyszerű, de értékes életet éltek. Vagy ott vannak az apai nagyszüleim, akik egész életükben tanítottak, kutattak, közösséget szerveztek Jászkiséren – Nagymamám még ma is ezt teszi –, ez is értékes, csak máshogy. Unalmas is lenne, ha mind egyformák lennénk. A kulcs ott van, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol értéket tudok teremteni a társadalom számára.

– Más-e egy civil egyesületnél dolgozni, mint egy multinál?

– A nagy különbség nem a civil/multi kérdésben van – a KÖVET eléggé professzionális civil szervezet –, hanem a méretben, az emberléptékűségben. Itt van lehetőség az egyéni igényekkel törődni. Hárman dolgozunk kisgyerekes anyukaként 6 órában, mert a vezetőink sokgyerekes apukaként tudják, mit jelent gyereket nevelni. A kis létszám motivál is: tudom, hogy ha én lazsálok, az meg fog látszani a közös teljesítményünkön, mindannyiunknak fontos és elengedhetetlen szerepe van. Ami a KÖVET-ben külön érték, hogy itt nem a profitmaximalizálás a fő cél. Mind hiszünk abban, hogy amit csinálunk, attól jobb lesz a világ. Kell ennél több?

– A fenntarthatóság vajon mire vonatkozik valójában? Mit kell fenntartani?  Ha a fejlődést, minek a fejlődését? Tudod-e ezt a saját belső fejlődésedre vonatkoztatni?

– A fenntarthatóság legfőbb és legszigorúbb értelmében a környezeti fenntarthatóságról szól. Hiába gondolják sokan, hogy a technológiai fejlődés majd megoldja, a jelenlegi fogyasztási szintünkön a Föld nem képes eltartani a most még növekvő népességet. Hogy ezt meghalljuk, megértsük, elfogadjuk és változtassunk is a szokásainkon, ahhoz egyéni szinten kell fejlődnünk, ez mindenkinek a saját felelőssége. Egyéni szinten is vannak olyan kezdő lépések, mint a vállalatoknál a CSR: elkezdhetem szelektíven gyűjteni a szemetet, készenlét helyett kikapcsolni az elektromos készülékeimet, kevesebb műanyag játékot vásárolhatok, járhatok busszal vagy biciklivel autó helyett… De ahogy a vállalatoknak, az egyéneknek is tovább kell lépniük majd ennél, le kell mondanunk a materiális növekedésről. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor van remény a környezeti és társadalmi értékek fenntarthatóságára. 

A cikk a Képmás magazin novemberi számában jelent meg!

(A kép illusztráció)