„Eldöntöttem, hogy nem ölöm meg ezt a kisbabát”

Az abortusz egyik fő oka az ismerethiány – állítja Palojtay Márta, a Család és Élet Egyesület elnöke. A 2008 óta működő szervezet kampányának hatására Ungváron egy év alatt 55%-kal csökkent az abortuszok száma. Egy kismama az egyesület plakátját látva fogalmazott úgy, „eldöntöttem, hogy nem ölöm meg ezt a kisbabát”!

– A Család és Élet Egyesület 2008-ban kezdte meg működését a Római Katolikus Egyház támogatásával. Milyen célokat fogalmaztak meg maguk előtt az indulást követően?

– 2008 októberében Majnek Antal püspök atya egy fiatal édesanyát küldött ki Lourdes-ba, egy életvédő konferenciára, melyet a Human Life International életvédő csoport szervezett, és fő témája az abortusz utáni szindróma volt. Ez az anyuka felismerve az ügy jelentőségét, idővel el kezdte szervezni az egyházmegyében az életvédő munkát és a hozzá tartozó imahátteret. Hamarosan segítőkre talált: a püspök segítségével egyre több területen kezdték meg a munkát, később pedig civil szervezetet is alakítottak.

Alapvető céljaink közé a magzati élet védelme, a krízisbe jutott várandós anyák támogatása, az abortuszon átesett nők segítése, az emberek információhoz juttatása (pl. plakátkampány, iskolai előadások, természetes családtervezés tanítása), egyéb családi és lelki gondokban konzultációs lehetőség felajánlása tartozik. Nemzetiségtől és vallástól függetlenül mindenkinek próbálunk segíteni.  Minden szolgáltatásunk ingyenes, a szervezet adományokból és pályázatokból tartja fenn magát. Magyar és ukrán nyelvű telefonos forródrótunk egész Ukrajnából elérhető, Munkácson konzultációs irodánk működik.

– A tapasztalatok szerint melyek a legégetőbb problémái a helyi magyar közösségnek?

– Kárpátalján nem múlt el nyomtalanul a szovjet rendszer. Ahogy az egész volt Szovjetunió területén, úgy itt is sajátos helyzet, sajátos hozzáállás tapasztalható. Ezt minden tevékenységünkben figyelembe kell venni, ami sokszor a nyugati vagy akár a magyarországi módszerek korlátozott használhatóságát is jelenti. Tekintettel kell lennünk a helyi igényekre, az itteni mentalitásra. Tudni kell például, hogy az abortusz elfogadott családtervezési módszer, hosszú időn keresztül ez volt az egyetlen. Ebből kifolyólag rendkívül magas az abortuszon átesett nők aránya: a megbízhatóbb statisztikák szerint 90 %-uk esett át legalább egy, de inkább több abortuszon. A korrupció pedig mindenre talál megoldást. A gyakorlat azt mutatja, hogy bármilyen stádiumban bármilyen indokkal el lehet végeztetni a terhességmegszakítást egy kis kenőpénzért. Az egész rendszer romlott: a hivatalos statisztikák teljesen megbízhatatlanok. Általában felülről rendelik meg őket, és a kórházaknak a megrendelt adatokat kell szolgáltatniuk. A rossz abortusz-statisztikákon többek között úgy próbálnak javítani, hogy az első 6-7 hétben végzett abortuszt „a menstruációs ciklus vákuumos beszabályozásának” nevezik, nem pedig abortusznak, és gondolkodási idő nélkül, azonnal elvégzik.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy  az életvédő mozgalom Ukrajnában gyermekcipőben jár egyelőre, tudomásunk szerint mi voltunk az elsők, akik Kárpátalján foglalkozni kezdtünk ezzel a szolgálattal. Ráadásul munkánk során figyelembe kell vennünk, hogy nincs elfogadható pszichológiai és pszichiátriai ellátás, és ami van, oda nem nagyon mennek el az emberek. Inkább fordulnak hozzánk vagy az egyházhoz ilyen jellegű problémákkal.

– Tavaly negyedik alkalommal hirdették meg az “Élet menetét”. Milyen sikerrel?

– Eddig négy alkalommal szerveztük meg Munkácson június 1-jén, a gyermekek védelmének napján. Az ökumenikus rendezvényen minden felekezet, miután a maga templomában imádkozott, a női klinika elé vonultunk, ahol egy szimbolikus cselekményre került sor. (pl. elültettük az Élet Fáját, máskor rózsaszín és kék szalagokat kötöztünk a kerítésre, a püspökök megáldották a meg nem született gyermekek emlékműve alapkövét stb.) Kész csoda ez az esemény az ökumené szempontjából is: többször jelen volt egyszerre 4 püspök is, olyan egyházak képviselői imádkoztak együtt (a görög katolikus és a pravoszláv), akik még az ökumenikus imahéten sem találkoznak egymással.

– Tavaly november 29-én Munkácson átadták az „Élet ablakát”, mely az első gyermekmentő inkubátor Kárpátalján. Miért érezték szükségesnek ezt a lépést?

– A megyei gyermekkórházzal együttműködve és egy ablakkészítő cég jótékonyságának köszönhetően építtettünk be egy ablakot a gyermekkórház oldalába. Reméljük, hogy nemcsak kisbabákat ment majd meg, hanem hozzájárul az élet-párti mentalitás terjedéséhez. Ugyanakkor meg kell említenem azt is, hogy a munkácsi Karitász épületében kaptunk egy kis helyiséget, ahol tárolhatjuk és ahonnan oszthatjuk a nekünk behozott gyerekruhákat és más felszereléseket (pl. rácsoságy). Így el tudjuk látni azokat a rászoruló anyukákat, akiknek gondot okozna a kisbaba öltöztetése, vagy a szükséges dolgok megvásárlása.

– Az abortusz bűn – vallják. Milyen segítséget tudnak nyújtani azoknak a nőknek, akik már átestek ezen? És milyen sikerrel?

– “Ne félj, én nem ítéllek el” címmel tartunk lelkigyakorlatot abortuszon átesett nők számára. A cím Jézust idézi, aki a házasságtörésen kapott asszonynak mondta ezt.  Évente 2-4 alkalommal szervezünk négynapos lelkigyakorlatokat egy csendes helyen, maximum 10-15 ember számára, elsősorban az intimitás miatt. Ki kellett dolgoznunk egy olyan programot, ami megfelel az itteni emberek sajátosságainak. Annak idején egy magyarországi házaspár segítségével kezdtük, ám azóta önállósultunk. A lelkigyakorlatokon mindenki ígéretet tesz a teljes diszkrécióra. Általában nők jelentkeznek, de részt vettek már férjek, sőt orvosok is.

A résztvevők, akik nagy fájdalommal a szívükben érkeznek hozzánk, örömmel és békével a szívükben távoznak. Istenkapcsolatuk és önképük is megerősödik – sokszor alapjában megváltozik. A tapasztalatok szerint a fájdalom és a bűntudat nem gyógyul az idővel. Legtöbben évtizedek óta szenvednek, az átlagéletkor 50 év, de járt már nálunk 80 éves néni is. Sokan beszélnek rémálmokról. Gyakori, hogy magukat vádolják a családot ért valamilyen szerencsétlen eseményért.

Sokan elmondják: “Ha csak egyvalaki mondta volna, hogy ne tegyem, nem tettem volna – de senki nem állt mellettem.” Gyakorlatilag minden esetben vagy súlyos nyomásgyakorlás vagy tudatlanság volt az abortusz oka. Hónapokkal, sőt évekkel a lelkigyakorlat után is nagyon szép visszajelzéseket kapunk. “Mintha 100 tonna esett volna le rólam”. “28 év után először aludtam végig az éjszakát.” “Soha nem voltam ilyen boldog életemben, még az esküvőm napján sem, vagy amikor a fiam született”. “Teljesen megváltozott az életem. Képes vagyok másokkal kapcsolatban lenni.” “30 év után újra a mézesheteinket éljük a férjemmel.” Ezekért a gondolatokért érdemes dolgoznunk.

– Milyen eredményeket sikerült elérni a kampányokkal és rendezvényekkel?

– Egy uniós felmérés keretében Ungváron megvizsgálták, mi az oka annak, hogy egy év alatt 55%-kal csökkent az abortuszok száma. Az eredmények azt mutatták, hogy a reklámkampányunknak volt ilyen hatása. Ez is bizonyíték arra, hogy nálunk az abortusz egyik fő oka az ismerethiány. Feltételezhető, hogy a régióban más helyeken tapasztalható csökkenésre is hatással volt plakátkampányunk – például Munkácson, ahol sok hirdetésünk volt kint, a városi kórházban végzett napi 7-10 abortusz 2-3-ra csökkent. Több kisbabáról is tudunk konkrétan, akik a plakátoknak köszönhetően születtek meg. Volt, aki elmondta: “Már megvolt az időpontom az abortuszra. De aznap észrevettem a plakátot: ‘Ne ölj!’ Eldöntöttem, hogy nem ölöm meg ezt a kisbabát.” Egy másik asszony mondta: “Mindennap a plakát alatt vitt el az utam, amin a baba volt. Egyszerűen nem tudtam rászánni magam az abortuszra.”