„Évente négy-öt kiló adalékanyagot eszünk meg fejenként!”

Blogokat, cikkeket, könyveket ír, lefotózza saját ételeit (méghozzá profi módon), sportol és persze főz, főz és főz. Vrábel Krisztával beszélgettünk multitaskingról, magyar gasztrokultúráról, valamint az egyszerű, egészséges és minőségi ételekről.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2016. március 24. Gyarmati Orsolya

Blogokat, cikkeket, könyveket ír, lefotózza saját ételeit (méghozzá profi módon), sportol és persze főz, főz és főz. Vrábel Krisztával beszélgettünk multitaskingról, magyar gasztrokultúráról, valamint az egyszerű, egészséges és minőségi ételekről.


Családháló: A blogodon legfelül egy Radnóti-idézet olvasható a tavaszról. Vártad már a jó időt?

Vrábel Kriszta: Persze! Egyrészt örülök annak, hogy még többet tudok a szabadban sportolni, mint télen, másrészt, bár nagyon szeretem a téli alapanyagokat, a sütőtököt, a céklát, ilyenkor már nagyon várom, hogy jöjjenek a friss zöldségek, gyümölcsök!

CSH: 2007 óta írod a Dolce Vita blogot, méghozzá nagyon intenzíven. Számos könyved jelent meg. Rendszeresen publikálsz magazinokba, webshopot működtetsz, intenzíven sportolsz, magad fotózod az ételeidet, és nem mellesleg van két fiad. Hogyan tudsz ennyi mindent koordinálni?

V.K.:  Van, aki belátható dolgokat szeret elvállalni, másoknak meg folyamatosan pörög az agya – én inkább az utóbbi típushoz tartozom. Rengeteg mindent csinálok 24 óra alatt, ami pedig az ehhez szükséges energiát adja, az a sport: egy kemény munkanap után hatalmas felüdülést jelent elmenni a konditerembe, futni, korcsolyázni. Ez egyrészt teljesen kikapcsol, másrészt nagyon jó állapotba hoz mentálisan és fizikailag is. A legjobb ötleteim ilyenkor születnek, ráadásul megvan az a csodálatos előnye is, hogy a két fiammal és a férjemmel közösen tudunk így minőségi időt eltölteni.

CSH: Milyen családban nőtt fel? Mennyire volt gyerekkorodban meghatározó a főzés, a közös étkezések?

V.K.: Száz százalékban. Amikor középiskolás voltam, anyukám otthon dolgozott, ezért mindig volt otthon frissen főzött ebéd. Addig nem mehettem el sehová, amíg nem mentem haza ebédelni. Ezt akkor nem értettem, most viszont már jó erre visszagondolni. Egyke vagyok, így sok időt töltöttem anyukámmal a konyhában. A főzés szeretetét tőle hozom.

CSH: Eredetileg az olasz konyhába szerettél bele. Hogyan jutottál el a magyar konyháig?

V.K.: Olasz szakon végeztem, és ennek kapcsán kezdett érdekelni az olasz gasztronómia. Tíz-tizenöt éve igen éles volt a különbség olasz és magyar gasztrokultúra között. Míg az olasz konyhát a folyamatos fejlődés jellemezte, nálunk ez hiányzott. Erre akartam felhívni a figyelmet, amikor elindítottam a Dolce Vitát, és remélhetően ennek is köszönhető, hogy a magyar gasztrokultúra ennyit fejlődött. Amikor ezt az egészet elkezdtem, még nem ismertem jó magyar példát, viszont azt tudtam, mi jellemzi az olasz konyhát: jó minőségű alapanyagok és egyszerű elkészítési módok. Amit akkor nálunk olasz konyha néven ismertek, az köszönőviszonyban sem volt a valósággal. Aztán egy idő után beláttam, hogy annak, aki nem a fővárosban él, nem könnyű azokat az alapanyagokat beszerezni, amiből mindezt meg lehet valósítani. Ekkor kezdtem el nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy megmutassam, hogyan lehet a bárhol hozzáférhető élelmiszerekből igazán egészségeset főzni.

CSH: Mit jelent számodra az a fogalom, hogy egészséges étel?

V.K.:  Amikor az egészséges étkezésről beszélek, azt szeretném elérni, hogy próbáljunk meg valódi ételeket enni.  Most már egyre több a jó alapanyag, és egyre könnyebb hozzájuk jutni. Sokan azt gondolják, ami egészséges, az csak bio lehet, pedig elég arra figyelni, hogy minél kevesebb feldolgozott ételt fogyasszunk.  Természetesen a friss élelmiszerek megfőzése több időt igényel, mégis jó befektetés, hiszen családunk egészsége sokszorosan meghálálja a befektetett órákat. Jelenleg átlagosan 4-5 kg adalékanyagot viszünk be évente a szervezetünkbe. Nem tudjuk, 20-30 év múlva mi lesz ennek a következménye. Többek között a világméretű elhízás is ennek köszönhető. Rengeteg a nagyon rossz minőségű élelmiszer, és sokan akár anyagi helyzetük miatt, akár tudatlanságból a lehető legolcsóbb élelmiszereket vásárolják. Erre megint jó megoldás lehet az olasz gasztronómia, amely arra tanít, hogy valódi ételeket együnk, amiket 10-20 perc alatt el lehet készíteni.

CSH: Két fiad van. Rajtuk látod már az egészséges étkezés jótékony hatásait?

V.K.:  A fiaim tíz és hét évesek. Számukra az a természetes, hogy nem igénylik a cukros dolgokat, hiszen sosem használunk cukrot. Az ember mindent otthonról hoz, és a gyerekeknek az lesz az alap, amit tőlünk, szülőktől látnak, tanulnak.

CSH: Sok szó esik mostanában a közétkeztetésről.  Hogy látod, milyen most a magyar menza?

V.K.:  Amióta bevezették a reformot, nagyon jó irányba indultak el a dolgok a közétkeztetést illetően.  Vannak dolgok, amelyeket csak erővel lehet megvalósítani, mert sok embert nehéz meggyőzni arról, hogy ennyi sót és cukrot egészségtelen enni. Pedig egy gyerek azt eszi, amit megszokik, és igenis át lehet állni egészségtelenről az egészségesre, még ha az elején nehezebb is váltani.

CSH: Hogy látod, merre tart ma étkezési kultúránk?

V.K.: A lehető legjobb irányba: ha bemegyünk a belvárosba, hétről hétre nyílnak új helyek, éttermek, bárok, falatozók, a gasztrofesztiválok pedig külön jót tesznek ennek a folyamatnak.

CSH: Tervezel újabb könyvet a közeljövőben?

V.K.: Igen, és ez a kötet, ami év vége felé jelenik majd meg, majdnemolyan közel áll hozzám, mint a Főzz magad!. Számomra az egészséges ételek és a sport, ami egyre nagyobb szerepet kap az életemben, elválaszthatatlan. Az elmúlt négy-öt évben komolyan változtattam az életmódomon, amelynek rengeteg a pozitív hatása, s ezt szeretném a készülő könyvben megosztani az olvasókkal. Természetesen az új kötetben lesznek receptek is, de mellettük számos, fogyással kapcsolatos személyes tapasztalat is helyet kap, valamint a könyv társszerzőjének, egy sportorvosnak a megerősítései , magyarázatai és étkezéssel kapcsolatos tanácsok. A fogyókúrákkal kapcsolatban hatalmas tévhitek élnek az emberekben. Ebben a könyvben azt szeretnénk megmutatni, hogyan kell úgy étkezni, hogy nem mondunk le semmiről, miközben helyesen táplálkozunk. Én nem hiszek a fogyókúrában. Az elmúlt négy évben három ruhamérettel lettem vékonyabb, miközben egy percet nem fogyókúráztam, mert az nem működik! Az, hogy megvonunk a szervezetünktől alapvető dolgokat, majd amikor újra visszaadjuk az addig mellőzött élelmiszereket, a többszörösét hízzuk vissza, nem járható út. A cél az élethosszig tartó, normális táplálkozás.