EXKLUZÍV – Geréb Ágnes: „A biztonság kulcsa a szabad választás”

Geréb Ágnes pszichológussal, szülész-nőgyógyásszal és bábával az otthonszülés lelki hátteréről, a szakma és a kismamák elé gördülő akadályokról és arról beszélgettünk, milyen intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy minél többen, tisztán lássák és értsék valójában mit jelent az otthonszülés.

Családháló: Ha egy kicsit a múltba tekintünk. Mikorra datálja, hogy elhatározta: az otthonszülést támogatja majd szívvel, lélekkel, minden várható nehézség ellenére?

Geréb Ágnes: Nem született bennem ilyen elhatározás. A törekvésem inkább az volt, hogy kellő mennyiségű információval lássam el a várandós családokat a – kórházi, születésházban illetve születésközpontban, vagy szaksegítséggel otthon zajló – szülésről és a szülés körüli (perinatális) időszakról, majd az ő döntésükben, akármi is az, támogassam őket, ahogy tudom. Az egykori Napvilág Születésház dolgozóinak a háborítatlan szülés volt a lényeg, nem az, hogy otthon szüljenek a nők. Jól tudtuk-tudjuk, szerencsére már-már közhely, hogy minden nő ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát – ennek a kulcsa pedig a szabad választás. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy a biztonság kulcsa a szabad választás.

kép: Pacher Nóra

CSH: Először az édesapákat engedte be a szülőszobára (a szabályzat ellenére). Ön, hogy látja, az apa jelenléte segít az anyának? Az összetartozást erősíti? Kinek fontos igazán? Az apának, hogy lássa a születés misztériumát, vagy a nőnek, hogy ott legyen mellette a társa? (ha egyáltalán elválasztható ez a kettő)

GÁ: A kérdések, amiket föltesz az édesapák szülésnél való jelenlétéről, saját gondolatait tükrözik. Nekem is vannak a saját szüléseimmel kapcsolatosan emlékeim, hogy mi volt fontos akkor és mi nem. A máséról viszont csak föltételezéseim vannak, hiszen kevés nőt kérdeztem meg erről. De az egyik ilyen föltételezésem, hogy a kórházi szülésnél általában az apák egyik föladata, hogy segítsenek a párjuknak egy kis ismerős, biztonságos kapaszkodót adni, ha úgy tetszik, védelmet nyújtani. Otthon ez nem szükséges. A másik föltételezésem, hogy sok nő sajnos elvárja a párjától a lehetetlent, hogy végrehajtsa az ő szülési tervét. Otthon ez sem szükséges. Átestünk a ló másik oldalára: szinte ferde szemmel nézik azt, aki nem akarja, hogy ott legyen a párja a szülésnél, akárhol is születik a kisbabájuk. Erről is érdemes a fölkészülés során beszélgetni, és ebben is, mint mindenben, a szabad, akármikor meg is változtatható döntésre buzdítani a pár mindkét tagját.

CSH: Az otthonszülést – én legalábbis- egy következő állomásnak látom. Amikor az otthonunkban hozhatjuk világra gyermekünket. Olyan egyszerűnek és természetesnek hangzik, mégis oly sok az ellenérzés, mégis olyan kevesen vállalkoznak rá!

Ennek mi az oka? A kismamák nem kapnak meg minden információt erről a lehetőségről?

GÁ: Hogy miért választják viszonylag kevesen az otthonszülést? Mert a legtöbben a kórházban érzik magukat biztonságban. Az van ma Magyarországon a levegőben, azt sugallják általában a szülészorvosok, a védőnők, egészségügyi és nem egészségügyi fórumok, hogy a kórházi szülés biztonságos, az otthonszülés pedig nem. A tudományos bizonyítékokat kevesen keresik meg, és különben is található körülbelül ugyanannyi cikk az otthonszülés ellen, mint mellette, arra meg már tényleg nagyon kevés a vállalkozó, hogy a kutatás érvényességének, hitelességének utánajárjon. Nem is beszélve arról, hogy mindenki azt hallja meg, amit akar, amire nyitva van a füle. 

A biztonság is sokrétű. Egészségügyi vonatkozásai mindenki számára kézenfekvőek, de a társadalmi elvárások, a neveltetés, az egyén aktuális körülményei, fejlődési állomása, a társ támasza, a párkapcsolat maga, az egyén és a tekintély viszonya, a társadalmi helyzet, a reklámok, a tabuk, a tudatalattiban lévő esetleges gyerekkori traumák, az élet során a nőt ért sérelmek, a nő személyisége, belső szabadsága és még ki tudja, mik mind-mind befolyásolják a biztonságot. 

kép: Erdély Janka

CSH: Esetleg az is oka lehet, hogy nincsenek sokan szakemberek, akik ezt támogatják vagy „csinálják”?

GÁ: Az tény, hogy a bábák helyzete nem optimális ma Magyarországon. Ez pedig kihat a várandósokra, és tőlük elválaszthatatlanul a kisbabákra, a jövő felnőttjeire.

CSH: Milyen nehézségekbe ütközik az a szakember, szülészorvosként és bábaként, aki az otthonszülést támogatja?

GÁ: Szülészorvosként a régmúltban kirekesztette a szülészorvos társadalom azt, aki ilyesmire vetemedett. Bábaként pedig 2011 áprilisa óta lehet Magyarországon működési engedélyt kapni otthonszülés kísérésére és 2014. július 1-től az úgynevezett alacsony kockázatú várandósok gondozására is – elvileg. Gyakorlatilag ez utóbbi különböző okokból nem tud megvalósulni, és sem a várandósgondozásnál, sem a szüléskísérésnél, sem a szülés körüli ellátásnál nem érvényesül az a tény, hogy a szülészet-nőgyógyászat és a bábaság két különálló, önálló szakma, nem alá- és fölérendeltje egyik szakma képviselője sem a másiknak, nincs köztük hierarchikus viszony. A bába és a szülészorvos egymásnak nem beosztottjai és nem főnökei. 

Orvos és bába kéz a kézben a szülő nőért és a babáért – ez az egyik legfontosabb, aminek híján vagyunk. Pedig egyértelmű, hogy a szülészorvosoknak szükségük van a bábák tudására, a bábáknak a szülészorvosokéra, a szülő nőnek és a babának mind a szülészorvosokra, mind a bábákra – ennek csorbulása a biztonság rovására megy.

A másik legfontosabb pedig, hogy az otthonszülést rendeletbe foglaló szabályok – bár mérföldkőnek tekinthető, hogy egyáltalán van ilyen – nemhogy mindenki számára szabadon elérhető alapszolgáltatásként vezették volna be az otthonszülést, inkább kiélezték a különbségeket várandós és várandós között. A rendelet bevezetése által valósággá vált ugyanis az a tévhit, amit az otthonszülést választókról elejétől fogva terjesztettek, de a rendelet előtt egyáltalán nem így volt. Ez pedig az, hogy az otthonszülés a rózsadombi hölgyek úri huncutsága. Korábban anyagi helyzetétől függetlenül bárki választhatta és választotta is az otthonszülést, ma viszont a bábákat a rendeletben foglalt követelmények arra kényszerítik, hogy legalább annyi pénzt kérjenek a szülő nőtől az otthonszülés kíséréséért, amennyit a szülészorvosok szoktak kapni a szülésvezetésért. Korábban már mondtam, hogy a biztonság kulcsa a szabad választás. De hol szabad a választás, ha azt az anyagi helyzet határolja be? 

kép: Erdély Jakab

CSH: Milyen megoldások születhetnek erre? Gyakorlatias, rövidtávon bevezethető, elintézhető.

GÁ: Az otthonszülés kérdéskörében jártas szakemberek a rendelet több pontját aggályosnak tartják, a legfőbb kritika azonban a leendő és érintett szülők részéről is megfogalmazódott: az otthonszülés költségeit a rendelet többszörösére növelte, közben viszont a társadalombiztosítás nem fedezi sem a szülésre való fölkészülést és ezzel együtt az információkon alapuló szabad döntés lehetőségét, sem a várandósság bábai kísérését, sem az otthoni szülés kísérését bába- és doula-szinten, sem a szülés utáni bábai-doulai gondoskodást, sőt mi több, a szülés után esetleg szükséges gyógyszer árát sem. 

Ez nagyon sok érintett család számára tulajdonképpen elvi lehetőség szintjére csökkenti az otthonszülést, a választás szabadsága számukra a valóságban nem biztosított. 2013-ban összegyűjtöttük az otthonszülésre vonatkozó, a 2011-es rendelet megjelenése óta egyszer már megújult rendelettel kapcsolatos észrevételeinket, majd abból az anyagi megkülönböztetést kiemelve a Születésház Egyesület beadványt juttatott el az ombudsmannak. Nagyon örülünk az eredménynek, hogy most, 2016-ban azt a reakciót tették közzé, hogy az államnak meg kell teremtenie a valódi választás lehetőségét a kórházi és az otthonszülés között, ez ugyanis a jelenlegi szabályozás mellett az ombudsman szerint sem valódi alternatíva. Várjuk a megoldást!

CSH: Az Ön számára mit jelent az otthonszülés?

GÁ: Nem azt, hogy az illető az életvitelszerű lakhelyén hozza világra gyermekét. Például a születésházban való szülés is otthonszülés, csak a születésház nem az illető saját otthona, hanem valaki másé. Dr. Bálint Sándor, akinek nevéhez nálunk a kórházi „humanizált szülés” bevezetése fűződik, az egyetlen általam ismert férfiember Magyarországon, aki afféle hagyományos szülész-nőgyógyász szakorvoslásból valódi, göröngyös, az elkövetett hibákra való ráébredésekkel teli belső (szakmai és egyéb) utakon eljutott az általa „otthonszülés kórházban” nevet viselő szüléskísérésig. Másnak nem igazán, de neki még azt is elhiszem, hogy ha ő vagy az őáltala képzett bábák kísérik a szülést, ez is lehetséges.

fotó: Koós Tamás

CSH: Az otthonszülés életvédelem? „PROLIFE”? Mert mintha az ezért való küzdelemben néha megjelennének olyan emberek is, akiknek a más irányú tevékenységei inkább a jogvédelemmel és így nem feltétlenül az életvédelemmel kapcsolódnak össze. Ezt Ön szerencsésnek tartja?

GÁ: Az Alternatal Alapítvány által kiadott, szülés témában több mint 20 éve kedvenc könyvem, Penny Armstrong és Sheryl Feldman: A születés művészete hátulján már 1995-ben, a könyv első kiadásánál kiemeltük ezt az ideillő szöveget: „Milyen furcsa, hogy azok, akik azt állítják, a születés a szeretetről, gyöngédségről, az emberi méltóságról és a gondoskodásról szól, kívül találják magukat, és követelniük kell, hogy meghallgassák szavukat. Mennyire fölfoghatatlan, hogy radikálisoknak és harcosoknak bélyegzik meg őket. Milyen lehetetlen dolog az, hogy össze kell szedniük minden erejüket, szervezkedniük, beszédet mondaniuk, pénzt gyűjteniük és tárgyalniuk kell azért, hogy mások is észrevegyék a szülésnek és az anyaságnak emberi dimenzióit.”

fotó: Koós Tamás

CSH: Nem tudom olvasta-e egy közelmúltban megjelent cikkünket, amely egy olyan referenciaintézet várható megvalósulásáról szól, amely a háborítatlan szülést és a szakmaiságot is felöleli: mi a véleménye erről a tervről? A cikk itt olvasható

GÁ: Olvastam. Hát ha nem lehet minden intézmény olyan, ahol a kellő tisztelet kijár a születő babának, aki elválaszthatatlan az édesanyjától, ha minden intézmény nem lehet olyan, ahol figyelembe veszik a nő információn alapuló, felelősségteljes döntését, a valódi tudományos bizonyítékokat, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásait, akkor körvonalazódjon egy referencia-intézmény mielőbb. De nem lenne jobb, olcsóbb, nem szolgálná-e széles körben az egészségmegőrzést, nem nőhetnének-e föl egészségesebb, nyitottabb, békésebb gyerekek, ha egészen egyszerűen szakmailag, emberjogilag és emberileg a meglévő intézmények fölzárkóznának az Egészségügyi Világszervezet ma is érvényes, múlt században közreadott ajánlásaihoz?

A cikk kapcsán visszautalnék egyik előző kérdésére, hogy miért szülnek kevesen otthon. Azt válaszoltam rá, hogy sok fórumon azt sugallják – általában a nélkül, hogy a tudományos bizonyítékokat mérlegelnék -, hogy a kórházi szülés biztonságos, az otthoni pedig nem. Íme egy idézet az Ön által fölhozott cikkből, ami láthatóvá tesz egy ilyen, nap mint nap előforduló, társadalomformáló csúsztatást:

„Hamarosan létrejöhet a fővárosban egy Egyházi Szülészeti és Nőgyógyászati Egység, ahol a szüléseket a háborítatlan szülészeti ellátás módszerével kísérnék, amely az otthonszülés intimitását, valamint a kórházi szülés biztonságát egyidejűleg biztosítaná mind az anya és gyermeke részére.”

Ebben a mondatban az van benne, hogy az otthonszülés lényege az intimitás, a kórházi szülésé pedig a biztonság. Pedig az otthonszülésnél is mind az anya, mind az otthonszülést kísérők a biztonságot tartják elsősorban szem előtt, nagy többségük információkon alapuló, felelős döntést követően – persze szélsőségesek mindig és mindenhol akadnak.

CSH: Ha a társadalom egészét nézzük, Ön szerint elfogadják az emberek az otthonszülést? Ha nagyrészt nem, mi lehet ennek az oka?

GÁ: Aki tiszteletben tartja a másikat, mint embert, tiszteletben tartja a másik döntését (vallását stb.) is, így hát annak létjogosultságát nem vitatja még akkor sem, ha az ő véleménye (vallása stb.) merőben más. Szabadságot ad a másiknak. Ha ez nincs, akkor ebben a témában is, mint minden másban, ítélkezés, kategorizálás, előítélet stb. üti föl a fejét. Ismerek viszont nem egy olyan embert, aki bár előítélettel indult, nem volt rest és tájékozódott. Információk birtokában a szabad döntés nem járt agresszív indulatok elszabadulásával vagy erőszakos igehirdetéssel, bármi is volt a kialakult vélemény.