Falmászás a lélek és test harmóniájáért

Az Erőss Zsolt hegymászó emlékére létrehozott Hópárduc Alapítvány terápiás célú falmászással segít hiperaktív és figyelemzavaros gyerekeken. A kicsik a mászásnak köszönhetően nem csak koncentráltságban, de önbizalomépítésben is fejlődhetnek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2016. október 06. Csontos Dóra

Az Erőss Zsolt hegymászó emlékére létrehozott Hópárduc Alapítvány terápiás célú falmászással segít hiperaktív és figyelemzavaros gyerekeken. A kicsik a mászásnak köszönhetően nem csak koncentráltságban, de önbizalomépítésben is fejlődhetnek.


Terápiás falmászásról, gyerekekről és jövőről beszélgettünk Sterczer Hildával, a Hópárduc Alapítvány megálmodójával.

Családháló: Milyen céllal született meg a Hópárduc Alapítvány? Honnan jött az ötlet, hogy terápiás falmászást tartsanak?

Sterczer Hilda: Az alapítvány ötlete azután merült, fel, hogy a férjem, Erőss Zsolt meghalt. Ezt követően többen jelezték felém, hogy egy alapítvánnyal tudnám igazán továbbvinni Zsoltnak a személyiségét, és ezzel én is egyetértettem. Az, hogy ezt milyen tartalommal töltsük meg az sokáig kérdés volt, aztán egy ismerős meglátta a terápiás falmászás lehetőségét. A lányom és én is küzdünk a figyelemzavar, hiperaktivitás problémájával, így azt éreztem ez tényleg egy nekem való dolog, hiszen észrevettem magamon, hogy a mászás segít a koncentrálásban. Ráadásul én tanító is vagyok, tehát ezt összehozni a mászással és a fejlesztéssel, nagyon is a szívügyemmé vált. Alapvetően hiszek abban, hogy mozgás által lehet fejleszteni és ahogy belemerültem ebbe a témába, kiderült, hogy Nyugaton ennek már nagy hagyománya van. Körülbelül 15 éve használják rehabilitációra a falmászást, 10 éve pedig a kognitív fejlesztés területén használják, és én is ezt az irányt képviselem.

CSH: Hogyan kell elképzelni ezt a terápiát?

Sterczer Hilda: A mászás több ponton támogatja meg azokat a gyerekeket, akik hiperaktivitással küzdenek, ami egyrészt visszavezethető egy idegrendszeri éretlenségre. Az idegrendszert pedig nagyon jól lehet stimulálni az egyensúlyozással. A másik pedig az, hogy muszáj koncentrálnia, hogy összetett mozgáskivitelezést csináljon, mert csak akkor fogja elérni azt a fogást, amit ő kitűzött magának. Ha képes a lábát és a kezét összehangolni – ami az ilyen gyerekeknél nagyon nehéz – akkor egy hatalmas sikerélményben lehet része. Ez pedig idővel megjelenik a hétköznapi viselkedésben is. Ez jelenti azt, hogy a mozgás visszahat az egyénre. Ehhez mi még adunk speciális keresztező vagy figyelemfejlesztő feladatokat, és memóriafejlesztőket is a falon. De van ritmusfejlesztésre, verbális vagy vizuális problémákra is mászási gyakorlatunk.

CSH: A falmászás a beszédfejlődésen is tud segíteni?

Sterczer Hilda: A megkésett beszédfejlődésnek is lehet oka az egyensúlyzavar, és hozzánk nagyon sok olyan gyermek jön, akinek egyensúly- vagy térérzékelési zavara van. Ez az első felmérésen, de a falon való mozgásból is látszik. Az a gyermek, aki ilyen problémával küzd, nem fog magasra mászni, mert az első lépés után félni fog. Akinek pedig beszédfejlődési zavara van, annak nagy valószínűséggel egyensúly zavara is van. Nekik segítünk a falon boldogulni és ahogy egyre jobban javul az egyensúlyérzékük, úgy fognak egyre jobban beszélni is.

CSH: Hány éves kortól mehetnek a gyerekek mászni?

Sterczer Hilda: Hároméves kortól jöhetnek hozzánk, mert olyan falakon dolgozunk, ahol elég sűrű és nagy fogások vannak, hogy a kisgyerekek is biztonságos tudjanak mászni. Nemcsak problémával küzdők járnak hozzánk, hanem egészségesek is. Kevés sportban foglalkoznak ennyire kicsi gyerekekkel. A falmászás jó, mert a játszótéren is felmásznak az egészen kis gyerekek a mászókára.

Egyébként, ha a szülők azt veszik észre, hogy a gyerekük nem szeret hintázni, az már gyanús lehet. Ekkor érdemes elhozni hozzánk vagy egy mozgásfejlesztő helyre egy állapotfelmérésre, hogy kiderüljön nincs-e egyensúlyzavara a gyermeknek.

CSH: Mennyi idő után tapasztalhatunk változást?

Sterczer Hilda: Legalább fél- egy év szükséges ahhoz, hogy eredményt lássunk. A gyerekek agya nagyon képlékeny és gyorsan fejlődik, de attól ez még idő. Ráadásul hozzánk egy héten csak egyszer tudnak jönni, így ez egy kicsit több időt vesz igénybe. Egy viselkedés-, illetve magatartásbeli problémánál ez akár 2-3 évig is eltarthat.

A figyelemzavar és a hiperaktivitás sajnos soha nem fog megszűnni. Ez egy gyógyíthatatlan dolog a mai napig. Javítani, fejleszteni lehet, és a segítségünkkel ez a zavar csökkeni tud. A gyerek jobban tud összpontosítani, mert megtanulja, hogy mi az a koncentráltság és tudja alkalmazni. Idősebb korban, amikor a 8-9 éves gyerekről kijelentik azt az iskolában, hogy nem tud figyelni, akkor ezt el is hiszi magáról. Így nekik már az sikerélmény, ha megtapasztalják a falon, hogy ők valójában igenis tudnak figyelni.

A legkisebbeket a falmászáson keresztül arra tudjuk megtanítani, hogy hogyan tudják a bennük lévő koncentrációt egy irányba terelni. Próbáljuk a figyelmüket irányított figyelemmé tenni és ezt minél inkább kitolni náluk.

CSH: A falmászás úgy gondolom, hogy erőt, kitartást és önbizalmat ad a gyerekeknek. Miért tartja fontosnak, hogy minél korábban megismerkedjenek a mászással?

Sterczer Hilda: Azért tartom fontosnak, hogy minél korábban kipróbálják, mert elég hamar találkoznak a lépcsővel, a játszótéren a mászókával, és nálunk megtanulják ezeket biztonságosan használni. Ráadásul ez a szülőnek is egyfajta megnyugvás. A gyerek megtanulja, hogy hogyan kell leugrania és azt, hogy hová kell a kezét és a lábát helyeznie ahhoz, hogy ne essen le a mászókáról. Arról nem is beszélve, hogy a gyakorlatoktól megerősödik a gyermek hátizma, és ez az iskolakezdésnél egy plusz jó, mert kisebb eséllyel kap gerincferdülést.

És igen, az önbizalom. Talán nem is önbizalomnak nevezném, hanem egy helyes önértékelésnek, mert egy nagyon jó visszacsatolást kaphatunk arról, hogy ki vagyok és mit tudok. Az a gyerek, aki azt gondolja magáról, hogy nem elég ügyes, az negatív önképpel rendelkezik és nem lesz elég sikeres és kitartó. De mászás közben sikereket ér el és elkezdi elhinni magáról, hogy ügyes. A fal egy nagyon jó önértékelést segítő eszköz.

CSH: Ha már az önértékelés kialakulásáról beszélünk, akkor meg kell említeni, hogy sok felnőtt is szenved a hiányától…

Sterczer Hilda: Én mindenképpen javasolnám felnőtteknek is a mászást, de tény, hogy egy elfogult ember vagyok. Nekem nagyon sokat segít a mai napig. Hatalmas sikerélmény tud lenni, hogy egyre magasabbra, egyre nehezebb helyekre jutok el. A sikerélmény attól jön, hogy mindig önmagamat küzdöm le, és nem másokhoz mérem magamat. Az a nagyon jó érzés, hogy magamhoz képest tudok fejlődni. Fontos, hogy ne másokhoz hasonlítgassuk magunkat, hanem azt lássuk meg, hogy bennünk milyen érték van, és, hogy mi honnan hova jutottunk.

CSH: Nem félnek a gyerekek? És a szülők? Úgy gondolom manapság túlféltők a szülők…

Sterczer Hilda: Attól függ, hogy milyen a gyerek, mert vannak nálunk nagyon jó mozgású, ügyes gyerekek, akik rögtön a fal tetején vannak. Vannak olyanok is, akik nem annyira jó mozgásúak, de cserébe nincs félelemérzetük. Ez a rosszabbik eset… (nevet) De vannak olyan gyerekek is, akik kifejezetten félnek, mi épp ezért nem is erőltetünk semmit. A saját tempójukban haladnak és mi ebben segítjük őket. Amikor pedig felértek akkor nagy örömmel kiabálják: „anya, nézd hol vagyok!”

CSH: Milyen programokon vehetnek részt a gyerekek a Hópárduc Alapítvány szervezésében?

Sterczer Hilda: Idén nyáron volt napközis táborunk, ezt tervezzük jövőre is. És lesz nyáron sziklamászó tábor is a Vértesben, Csókakőn. Ide már nagyobb, 8-12 év körüli gyerekeket várunk majd. A honlapon minden információ megtalálható lesz majd.

CSH: Milyen céljaik vannak a jövőre nézve?

Sterczer Hilda: Hamarosan Szigethalmon is elérhetőek leszünk, és tervezünk még több vidéki helyszínen is jelen lenni. Ehhez most az elsődleges feladat, hogy akkreditált oktatást tudjunk végezni, hogy ezt a terápiás falmászást mások is megtanulhassák és oktathassák.

CSH: Ha jól tudom a gyermekei is szeretnek falat mászni. Nem félti őket? Tart attól, hogy idősebb korukban ők is hegyeket hódítanak majd meg?

Sterczer Hilda: Én ezt tartom a mai világban a legkisebb félelemnek. Ezt a világot és ezt a társaságot legalább ismerem. A sziklamászó társaság a mai napig nagyon belterjes. Jobban félek attól, hogy a gyerekek discoba menjenek, minthogy a hegyre. A gyermekeim ráadásul olyanok, hogy én hiába mondok nekik valamit, azt nem nagyon fogadják el, mint ahogy az ilyen korban lenni szokott. Nagyon szeretnek falat mászni és túrázni egyébként, tehát én látom bennük, hogy a gének megvannak hozzá. Aztán persze majd eldől, hogy ők ezt mennyire szeretnék komolyan csinálni. A lányom, Gerda még csak hét és fél éves. Ő rajta látszik, hogy inkább művészlélek, ellenben a testvérével. A fiamon látom, hogy ő tényleg apja vére. Meglátjuk!