Indiában dobd el a karórád! – interjú Richard Gere-rel

A sármos színésznek az Amerikai dzsigoló című film hozta meg a hírnevet, amit még jobban megerősített a Pretty Woman. Indiába évtizedek óta jár, de filmet csak most forgatott ott először. Ő az egyik szereplője a Keleti nyugalom – Marigold Hotel 2. című alkotásnak. Ennek kapcsán adott interjút lapunknak.

Mi hozza vissza mindig Indiába?

Rendszeresen utazom a Himalája csúcsaira, ezt a vidéket ismerem a legjobban. Minden tanárom ott lakik fönt, tibeti közösségekben. Legtöbbjük vagy Dharmszalában vagy a nepáli Katmanduban él, így nagyon hozzászoktam már a hegyekhez. Sokat utaztam az országban, de túl nagy ahhoz, hogy jól ismerjem. A legnagyobb részét akkor fedeztem fel, amikor az indiai HIV/AIDS-programokban kezdtem el dolgozni. Ahhoz, hogy megszervezzük a valódi segítséget, keresztül-kasul be kellett járni Indiát, mert ott nincs egy erős, központosított média. Minden területnek megvan a sajátja, néha a saját nyelve, a maga szokásai, újságai, nézetei. Valóban körbe kellett utaznom az országot, és akkor először ismertem meg igazán az indiaiakat. Ez úgy nyolc vagy tíz évvel ezelőtt volt. De ha jól belegondolok, lassan már negyven éve lesz, hogy idejárok.

Nincs a földön még egy ehhez hasonló hely.

Itt csak lélegezned kell, eldobnod az órádat és élvezni a mát. Ebben az országban nem sürgetheted a dolgokat. Bele kell simulni az itteni élet ritmusába, s azt is elfogadni, hogy teljesen természetes, ha a vonatod hajnali 2.43-kor indul. Az élet itt nem az időről szól.

Évtizedek óta jár Indiába, mégsem forgatott még itt filmet. Most hogy jött össze?

Egy ideje már lelkes híve vagyok Johnnak (John Madden, a rendező – a szerk.). Az évek során jó pár forgatókönyvet küldtem már neki – és ő soha nem akarta egyiket sem megvalósítani. Sajnos. Így nagyon örültem, mikor ezt elküldte nekem, és megadta a lehetőséget, hogy a változatosság kedvéért most én mondhassak neki nemet (nevet). De túl jó volt a sztori és a karakter ahhoz, hogy elutasítsam! Ráadásul Indiába kellett utaznom. Ez is csábított. Persze nem volt ilyen egyszerű. Két másik film közé kellett beillesztenem a forgatást. Tíz híres ember van itt, mindegyiküknek nagyon bonyolult az élete, tehát igazán nem volt könnyű összehangolni minket. Egészen az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy működik-e majd.

Nem bánta meg?

Gyönyörű helyen vagyunk, és nagyon jól gondoskodnak rólunk. Rádzsasztán tartományt pedig kevéssé ismertem. Nagyon kellemes olyan helybeliekkel tölteni az időt, akik jól ismerik ezt a vidéket. A fogatás simán haladt, és John tökéletesen felkészült. A többi színész nyilvánvalóan brillírozik, nagyon mókásak, könnyű velük dolgozni. Rengeteg időt töltünk együtt. Valójában olyan az egész, mint egy parti.

Kit játszik a második részben?

Egy amerikait, aki egyszer csak felbukkan itt meg ott, és mindig van valamiféle kavarodás körülötte. A szerepem szerint író vagyok, aki körbeutazza Indiát, és végül ezen a helyen köt ki. De van egy-két vargabetű a filmben, amelyet ki kell deríteni. Van egy-két bal- és jobbcsavar, úgy is mondhatnánk.

Ön is az első rész rajongói közé tartozott?

Azt hiszem, mindenki rajongott érte. Amikor elmondom az embereknek, hogy ennek a filmnek a forgatására jövök, mindenki azt mondja: „Óh, imádtam!” Úgy tűnik, mindenki kötődik érzelmileg az első részhez. A gárda pedig most is erős. Mi, színészek mint tíz versenyló, minden pillanatban készek vagyunk a rajthoz állni, de mindig csak egy-két ember futhat egyszerre. A többiek pedig a háttérben maradnak. John mindnyájunkat itt tart szinte állandóan, ezzel tartja életben az egymásba fonódó történeteket. Néha csak átsétálunk egy helyszínen, vagy ülünk a háttérben, vagy benyitunk egy ajtón. Mindnyájunknak, akik hozzá vagyunk szokva, hogy egy film minden jelenetében benne legyünk, érdekes megélni ezt az epizódszerepet.

A Marigold egy olyan szálloda, ahol szívesen megszállna? Nem túl kicsi?

Inkább elbűvölő! Lelke van. Amúgy sem szeretem a nagy szállodákat, amelyekbe dollárszázmilliókat öltek bele. Túl nagyok, ridegek. Fényűzők, de nincs semmi bájuk. Igazából épp a Marigoldhoz hasonló helyek azok, ahol szívesen lakom néhány napig.

És ha nyugdíjasok leszünk, ilyen helyen éljünk?

India egy olyan hely, amely elfogadja a változás tényét. Megöregszel, a tested elfárad, természetes dinamikája (körforgása) van a születésnek és a halálnak. Nyugaton nem tesszük magunkévá ezt a szemléletet. Úgy tűnik, az egész kultúránk elutasítja, képtelenek vagyunk megöregedni. Itt azonban ez teljesen természetes. A gyerekek és a családok megértik, hogy életünk során folyamatosan gondoskodnunk kell egymásról. És nemcsak a család, hanem az egész közösség. Itt, Indiában még mindig nagyon erős a közösségi érzés.

Az ön által alakított szereplő is elfogadja ezt?

Volt már néhány zátonyra futott házassága, és most próbálja megérteni, hogy érzelmileg mi történt vele. Elindul egy gyógyulási folyamat, és vannak dolgok, amelyeken túl kell jutnia valahogy. Az, hogy most itt van, felnyitja a szívét és a szemét. Újra szabadon lélegzik. Amikor azt mondja, „újra kering a vérem”, abban minden benne van.