Manófotó: “Az igazi mosoly, a jókedvűség, a játék tükröződjön vissza a képekről”

A családi fotózás egy élmény, az anyuka szárnyal, a kisgyermek boldogan játszik az apuka pedig...  A férfi csak zavartan néz kifelé az ablakon, hogy mit is keres itt. Aztán a csemetéje megfogja a kezét, odahívja magához és már kezdődhet is a móka. Mindezt a kamerák előtt, a Manófotó stúdiójában.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2016. január 27. Csontos Dóra

A családi fotózás egy élmény, az anyuka szárnyal, a kisgyermek boldogan játszik az apuka pedig…  A férfi csak zavartan néz kifelé az ablakon, hogy mit is keres itt. Aztán a csemetéje megfogja a kezét, odahívja magához és már kezdődhet is a móka. Mindezt a kamerák előtt, a Manófotó stúdiójában.


Cikkünk előző részében az újszülött és várandós fotózás rejtelmeibe merültünk bele a Manófotó stúdióvezetőjével, Németh Erikával. Ma a családi képekről, az izgulós édesapákról és az ovisok fotózásának újító módszereiről beszélgettünk. Fogadjátok sok szeretettel!

CSH: Az újszülött és várandós sorozatok készítésénél hagytuk abba a múltkor a beszélgetést. Említette, hogy ezek után a családi fotózásokat kedvelik leginkább a vendégek.

A családi fotózásnál természetesen az apákat is szeretnénk bevonni – de ahogy én az elmúlt években tapasztaltam-, a férfiaknak van egy nagy része, akit elég nehéz erre rávenni. Viszont ha az újszülöttet hozzák el fotózni akkor sokkal szívesebben odaáll az édesapa. A családi fotózást a hölgyek imádják, de a férfiak elkezdenek feszengeni a kamera láttán. Őket az újszülött vagy a várandós fotózásba könnyebben bele lehet venni. Vannak viszont, akik a 3-4 éves gyermekükkel teljesen természetességgel ülnek be és mókáznak a kamera előtt.

CSH: Mi lehet az oka annak, hogy a férfiak feszengenek?

Valahogy a gyereknevelés, a gyerekekkel való foglalkozás a nők ösztöneiben sokkal erősebben benne van, mint a férfiakéban. Bennük is megvan ez az ösztön természetesen de ők leginkább a szemlélői szeretnek lenni ennek a jónak. Sokszor meg is szoktuk kérdezni, hogy kinek az ötlete volt a fotózás, és 80 százalékban az anyák fejéből pattan ki az ötlet.

CSH: Hogyan zajlik egy ilyen családi fotózás?

NE: Az első 10-15 percben csak beszélgetünk, oldjuk a feszültséget, a gyerekek felfedezik az új környezetet. Feloldódik apa is, aki nem érti, hogy miért kell esetleg levennie a zokniját vagy átöltöznie egy fehér zokni-farmer-fehér poló kombóba, ami nagyon szexi tud lenni manapság. A fotózásnak van egy fizikai határa, ez körülbelül 40-50 perc. Eddig tudnak figyelni a gyerekek, ekkor még meghatja őket, hogy innen kiugrik egy nyuszi, onnan egy maci, de sokadjára már nem. Ilyenkor tudjuk, hogy vége a fotózásnak. A stúdióban körülbelül két és fél órát töltenek a családok, de ebbe beletartozik az ismerkedés, a fotózás, evés-ivás, pihenés. Ha már unják a lámpák előtti ücsörgést a családtagok, akkor elvonulunk és játszunk, illetve beszélgetünk velük. De lényegében minden a gyerkőcökön múlik.  

CSH: Ha arra lennék kíváncsi, hogy mi vonzotta a fotózásban és mely sorozatok a kedvencei, mit felelne?

NE: A fénykép esztétikája és megjelenése mindig vonzott és tulajdonképpen az egyik napról a másikra jött egy ötlet, hogy szeretek fotózni, és ha már fotózunk, akkor már gyerekeket és családokat hívjunk meg a mi a stúdiónkba. Szeretek olyan képeket készíteni, ami boldoggá teszi őket. Szeretem látni az örömöt a szülőn, amikor a családi képek készülnek, és azt is imádom, hogy egy kicsi mennyire jól érzi magát a fotózáson. Az egésznek olyan varázslatos a hangulata. Amikor a szülő a fotózás után kézbe kapja a képeket szépen feldolgozva őket – nem szétretusálva, ezt azért tegyük hozzá-, akkor az az „úristen, ez az én gyerekem, de szép, és de jó” érzés sugárzik az arcáról. Számomra ez okoz hatalmas örömet, amikor látom, hogy valaki ennyire örül annak, hogy a gyermekéről kézbe kap egy ennyire valódi és őszinte képet. 

A kedvenceim közé egyértelműen az újszülött fotózás, a várandós sorozatok és családi képek készítése tartozik. De imádom az ovis fotózásokat is, amik nem a megszokott sablont követik.

CSH: Ovis fotózás nem a megszokott plüssmacis módon?

NE: Ma már sokan fotóznak jól óvodásokat, de még mindig nem elegen. Sok óvoda még mindig azt a típusú fotózást választja, amikor egy délelőtt száz gyereket kell lefotózni. Ők sorban állnak és fogják a plüsst vagy a pöttyös labdát a kezükbe és kattintanak róluk 3-6 képet és azok közül kell valamelyik kényszeredett mosolyút kiválasztania a szülőknek. Nem örülnek nekik ők sem, a gyerekek sem, nem az igazi arcát mutatja a gyermeknek. Ettől függetlenül megvesszük, én is megvettem, de mégiscsak egy emlék. Mi a Manófotónál úgy készítünk ovis fotózást, hogy az óvodán belül szánunk 15 percet, ebből 5 perc alatt összebarátkozunk, majd a következő tíz percben tudunk olyan jó hangulatot varázsolni, ami alatt 30-40 képet készítünk. A tapasztalataink szerint imádják ezt a szülők, és nem sajnálják rá a pénzt, mert a gyermek valódi arcát mutatjuk meg. Sokan nem jutnak el stúdióba, de ha az óvoda lehetőséget biztosít rá, akkor inkább ezt a megoldást választják.

CSH: Hogyan készülnek ezek a képek és mennyire partner benne az óvoda?

NE: Abban kell, hogy partner legyen, hogy tudjon nekünk időt adni, ugyanis semmi másra nincs szükségünk. Egy délelőtt 15 kismanót tudunk lefotózni. Ha mondjuk harmincan vagy többen vannak egy csoportban, akkor több napon át tart a fotózás. De ezt úgy oldjuk meg, hogy az óvoda életét ne borítsuk fel. Külön szobában vagyunk, átjön 5-6 gyermek, velük összebarátkozunk és készülhetnek a képek. De olyan is előfordul, hogy a játszószobában készülnek a fotók és az óvodában tudnak úgy készülni a programokat illetően, hogy mi a fotózással ne borítsuk fel a kicsik napirendjét.

CSH: Nagyon jól hangzik, de nem gondolnám, hogy annyira elterjedt lenne ez még hazánkban.

NE: Nem annyira még. Azt látom, hogy sok fotós törekszik arra, hogy ne a szokásos sablonfotózás készüljön a kislabdával és a plüssmackóval, de a mi módszerünk az még nagyon újkeletű. Találkoztam olyan stúdióval, akik már törekszenek arra, hogy ne 150 gyermeket fotózzanak le egy délelőtt alatt, hanem több napra leosztva készítenek képeket. Hallottam olyan vidéki fotósról, aki egy nap alatt 250 ovist fotózott le. Szó szerint sorban állás, egy beállított háttér elé leül a gyerek kicsit jobbra fordul, le az állal és jöhet a következő. Ezt így nem lehet. Mi a Manófotónál azt képviseljük, hogy az igazi mosoly, a jókedvűség, a játék tükröződjön vissza a képekről. Én azt szeretem, ha egy élményként élik meg azt az időt, amit nálunk, illetve velünk töltenek. Jó érzés, hogy a gyerekekkel együtt végig nézzük a képeket, a nagyobbak imádnak beleszólni, hogy nekik ez vagy az a kép tetszik, mert tetszik neki, amit lát önmagáról. Boldoggá tesz, amikor a kicsik megjegyzik, hogy milyen aranyos volt a fotós néni vagy éppen bácsi, mert többen is dolgoznak a cégnél.

CSH: Az ünnepek alkalmával pedig tele az internet az ilyen boldogságot árasztó családi képekkel…

NE: Az ünnepek tényleg csodás alkalmak, fel van díszítve minden nálunk a stúdióban. A karácsonyi fotózásra már októberben elkezdenek jelentkezni a családok, a fotósarokban van rénszarvas, csillogó égősor, fenyő. A gyerekek keresik a télapót. Ez egyszerűen leírhatatlan. Ezek után lehet fotóalbumot választani, és még ajándékot is szoktunk adni a családoknak. Az elmúlt egy évben például egy fából készült hópehelyformát kaptak a szülők, benne a gyermek arcképével. És ez egy kis emlék, amit a későbbiekben is elővesznek és felraknak a fára.

Ezért is vagyunk mi mások szerintem. A Manófotónál az élményadáson kívül szoktunk ajándékokat is adni. A Buborék együttes írt nekünk egy dalt, és ezt szoktuk egy zenei CD-n odaadni a kismanóknak, vagy gyermekrendezvényre belépőjegyekkel kedveskedünk. Akik visszajárók, azoknak adunk egy manóhátizsákot. Világéletemben úgy gondoltam, hogy oké, hogy adunk valamit, de ahhoz nagyon fontos a hozzáadott érték. Szeretem ezt a jóérzést.

A Manófotónál így zajlik egy szuper nap a stúdióban, ahol szorgalmas kis manók sürögnek-forognak: