Minden ember sérült valamennyire

A mai világban az „egészséges” fogalom már alig állja meg a helyét, mivel mindenki valamilyen szempontból sérült, ha nem láthatóan, akkor lelkileg, szociálisan – vallja a La Femmez 50 magyar tehetséges fiatal program egyik kiválasztottja. Tóth Károly táncban gondolkodik és székben ül.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. március 30. szabo.daniel

A mai világban az „egészséges” fogalom már alig állja meg a helyét, mivel mindenki valamilyen szempontból sérült, ha nem láthatóan, akkor lelkileg, szociálisan – vallja a La Femmez 50 magyar tehetséges fiatal program egyik kiválasztottja. Tóth Károly táncban gondolkodik és székben ül.


Az 50 tehetséges magyar fiatal program a harminc év alatti magyar tehetségekre kívánja ráirányítani a figyelmet. Azokra, akik kivételes adottságuk, szorgalmuk révén a jövő formálói, meghatározó személyiségei lehetnek Magyarországon és a világban. A program olyan tehetségeket mutat be, akik az élet valamely területén átlagon felüli tehetséggel és szorgalommal rendelkeznek.

A kiválasztás időszaka lezárult, az 1373 jelölt közül 36 zsűritag választotta ki a győzteseket. Tóth Károly egyike a kiválasztottaknak, ő elektromos székkel közlekedik. Néhány lépést meg tudna ugyan tenni: ahol biztonságban tudhatja a magára hagyott széket, ahol belekarolhat valakibe, ahol ismerik. Csakhogy „Magyarországon mindenütt magas a padka” – mosolyog.

– Mit jelent Önnek a La Femmez 50 magyar tehetséges fiatal program?

Nekem e program nagyszerű kezdő lehetőség, hogy megpróbáljam az életemet megalapozni, a meglévő tudásommal s a mentorommal, Pataki Évával (író, forgatókönyvíró, dramaturg, dokumentumfilm-rendező) együtt valami olyat alkotni, ami megfogja a közönséget. S remélem a média által, én majd lendíteni tudok, hogy a mozgássérülteket jobban figyelembe vegyék a mindennapi életükben. S szeretnék minél több kapcsolati tőkére is szert tenni.

– Találkozott-e már mentorával, mik az első benyomásai?

Az első találkozás nagyon kellemesen telt. Nem is gondoltam, hogy ennyire gyorsan egymásra hangolódunk már az első találkozás alkalmával s ez folytatódik a közös munkát illetőleg is. Öröm számomra vele dolgozni.

– Bemutatkozásában azt írta, szeretné, ha mentora komolyan venné. Komolyan veszi?

Amikor azt írtam, még nem ismertem őt és „filóztam”, hogy vajon kit is rendelnek hozzám. Nagyon kíváncsi voltam. De azt hiszem az első találkozás után már e vágyam maximálisan teljesült. Mert azóta e kérdés föl sem merül bennem.  

– Szakdolgozatát arról írja, hogyan táncolhatnak együtt egészségesek és mozgássérültek. Hogyan és főleg miért táncoljanak együtt?

Először is, én is táncolok Tánceánia Együttesben, ahol „egészséges” partnerekkel együtt nyílik terepünk táncolni, ki próbálni a saját határainkat. E munka egyfelől táncterápia, mivel egy-egy vezető által részt veszünk egy tematika mentén irányított önmegismerő folyamatban, másrészről pedig néha színpadra visszük itt kialakult mozgásokat, táncokat. Szerintem e terep azért fontos, mert a mássokkal való együttlét fejlesztő hatású mind fizikailag, mind gondolkodás módban  és lehetőséget biztosít önmagunk értékeinek észrevételében, amit a  társadalomba sajnos állapotunk miatt nem mindig akarnak észrevenni. Itt mindenki kap a másiktól számára fontos lelki táplálékot e végett. A mai világban az „egészséges” fogalom már alig állja meg a helyét, mivel mindenki valamilyen szempontból sérült ha nem láthatóan, akkor lelkileg, szociálisan … stb. Így mindenkinek szükséges némi segítség.

– Mi a legfőbb célja a fél év alatt?

Hogy létre hozzunk az életemről szóló előadást, amely hatására remélem, azt látó nézők is elgondolkoznak a történetein például, hogy mi is ugyanolyan teljes létet tudunk élni mint mások. Ha ez sikerül akkor már megérte.

– Mentora azt mondta, „megpróbálunk létrehozni egy előadást az életéről”. Ön mely „epizódokat” látná szívesen, melyeket nem egy hasonló előadásban?

Erre még korai válaszolni, mivel még munka folyamatában tartok.