“Minden esetben oda kell figyelnünk a gyermek jelzésére”

A gyermekvédelemnek számtalan területe van, s igen sokan vesznek benne részt akár segítőként, oktatóként, szociális munkásként, akár érintettként. Hegedűs Juditot, az ELTE Pedagógiai és Pszichológia Kar Neveléstudományi Intézetének munkatársát kérdeztük.

Családháló: Mióta foglalkozik gyermekvédelemmel?

Hegedűs Judit: 2001 óta. A munkám igen sokrétű: egyrészt felsőoktatásban dolgozóként a rendvédelmi halllgatóknak, valamint pedagógusjelölteknek tanítok gyermekvédelmet, emellett a rendőrök, pedagógusok továbbképzésében is részt veszek. A felsőoktatás mellett a gyakorlatban is igyekszem bekapcsolódni: javítóintézetekben, büntetés-végrehajtási intézetekben ottani kollégákkal közösen művészetterápiás, önismereti foglalkozásokat tartunk fiatalkorú bűnelkövetőknek, illetve bántalmazott gyerekekkel is foglalkozunk.

CSH: Mi az, ami Magyarországon a legnagyobb problémát jelenti a gyermekvédelem területén?

H.J.: Ez egy nehéz kérdés. Az utóbbi években folyamatos átalakítás alatt van a gyermekvédelem, ami nem egy egyszerű feladat, némi elbizonytalanodást is okozhat a benne dolgozóknak. Komoly problémának látom az iskolai gyermekvédelem megoldatlanságát: jelenleg nem kötelező gyermekvédelmi felelős foglalkoztatása a nevelési-oktatási intézményekben, ami pedig elengedhetetlen feltétele lenne annak, hogy időben felismerjük, kezeljük a problémákat. A gyermekvédelemben dolgozók társadalmi presztizse igen alacsony, kevéssé ismerik a munkánkat, holott ez egy olyan szakma, ami embert pszichésen erőteljesen igénybevevő szakma, amely társadalmi támogatás nélkül nem fog előrejutni. Ha még gyermekvédelmi problémákról beszélünk, akkor a gyermekszegénység problémaköre is kikerülhetetlen, komoly problémának látom továbbá a gyermek- és fiatalkori bűnelkövetés struktúrájának átalakulását.

CSH: Ha egy gyereket szexuális zaklatás ér, nagyon ritka, hogy a tettest felelősségre vonják, mivel a gyerek szava és viselkedése nem számít elegendő bizonyítéknak. Ezzel szemben pl. Franciaországban a gyermek vallomása tökéletesen elég ahhoz, hogy a zaklatót vád alá helyezzék. Ön hogy látja ezt a problémát?

H.J.: Ez ennél sokkal komplexebb kérdéskör. Sokféle folyamat játszódik le egy ilyen esetben: első körben mi is a gyermekek vallomásából indulunk ki, de azért azt is fontos tudni, hogy nagyon ritka az, hogy a gyermek elmondja a vele történteket. Az esetek zömében a nevelési-oktatási intézmény jelez, vagy szomszédok, vagy más családtag. Előfordulhat, hogy a gyermek nem mond igazat, de ez is egy fontos jelzés: vajon miért akarja felhívni a figyelmet magára? Ez is árulkodó jel arról, hogy nem érzi jól magát a bőrében. Minden esetben oda kell figyelnünk a gyermek jelzésére – ez alapszabály a gyermekvédelmi munkánkban.

CSH: Sok gyereket azért emelnek ki a családból, mert a szülők képtelenek eltartani, ellátni őket. Ha nincs szó bántalmazásról, “csupán” rossz anyagi körülményekről, nem okoz sokkal nagyobb traumát a gyereknek, hogy elszakítják őt a szüleitől, mint az a tény, hogy szegénységben nő fel?

H.J.: A gyermekvédelmi törvény szerint a gyermeket azért kiemelni a családjából, mert rossz anyagi körülmények között élnek, nem lehet. Éppen ezért 1997-ben megerősítették a családgondozás, családsegítés jelentőségét, legalábbis jogi szinten. Sajnos azt látjuk, hogy igen leterhelt a rendszer: a családgondozók igen sok családdal foglalkoznak nehéz körülmények között. Ha a család jól működik, akkor valóban nem jó a gyermeknek, hogyha elszakítják, éppen ezért vezették be a 97-es gyermekvédelmi törvénybe az átmeneti gondozás fogalmát, ami azt jelenti, hogy nehéz helyzetben lévő családoknak és gyermekeiknek családok átmeneti otthonában, gyermekek átmeneti otthonában biztosítják az ellátást. Ekkor a családi kapcsolatok nem sérülnek, esélyt kapnak arra, hogy szakmai segítséggel próbálják az életvitelüket valamilyen szinten rendezni. Ehhez azonban a család akarata és együttműködése is szükséges. Nagyon jó lenne, ha több ilyen ellátási forma lenne, hiszen ez esélyt adna a családoknak arra, hogy működőképessé váljanak.

CSH: Ha egy nő várandósan kerül börtönbe, mi történik a gyermekével, miután az megszületett? Együtt maradhat-e az anyával?

H.J.: Ha egy nő várandósan kerül a börtönbe és büntetése, vagy előzetes letartóztatása alatt gyermeket szül, van arra lehetőség, hogy gyermekével együttmaradhasson. Kecskeméten van Magyarország egyetlen olyan börtöne, ahol előzetes letartóztatásban lévő, vagy elítélt anyák csecsemőkorú gyermekükkel lehetnek. A csecsemő-anya részleg egy kialakított és jól felszerelt épületben van, biztosított a gyermekek fejlődése, szakemberek segítik az anyákat abban, hogy jó anyává váljanak. Ha a büntetés letöltésének megkezdése előtt születik a baba, már nem jöhetnek ide, csak akkor, amikor már börtönben van az anya. Egy éves koráig maradhat itt a csecsemő, ezt követően vagy a családhoz, vagy gyermekvédelmi szakellátásba kerül (befogadó szülőkhöz). Az anyának írásban kell kérvényeznie a kecskeméti áthelyezést, emellett a gyámhivatal és a pszichológus is megvizsgálja az anyát, hogy elhelyezhető- e itt. Az, akivel szemben korábban eljárt a gyámhivatal, nem kap erre lehetőséget.