Orbán Nóra: Hinnünk kell benne, hogy van lehetőségünk és esélyünk a boldogságra

"A párkapcsolat öröm, nem kell, hogy másképp legyen!" - ez a mondat volt az, ami nagyon megfogott Orbán Nóra, párkapcsolati szakértőtől, akit azért kerestem fel, hogy beszélgessünk kicsit szerelemről, válásról és újrakezdésről. Egy életünk van és az ne a megalkuvásról szóljon, hanem arról, hogy harmonikusan éljünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. november 24. Csontos Dóra

“A párkapcsolat öröm, nem kell, hogy másképp legyen!” – ez a mondat volt az, ami nagyon megfogott Orbán Nóra, párkapcsolati szakértő, coach, mediátor, tréner honlapján, akit azért kerestem fel, hogy beszélgessünk kicsit szerelemről, válásról és újrakezdésről. Készültem kérdésekkel, de úgy éreztem egy idő után mintha egy régi baráttal beszélgetnék olyan párkapcsolati kérdésekről, amik nemcsak minket, de a körülöttünk lévők életet is érinti.


Családháló: Egyre több házasság megy tönkre úgy, hogy látszólag nincs semmi gond a felek között. Milyen jelei lehetnek annak, ha hanyatlik egy kapcsolat, és ilyenkor tudunk-e még tenni ellene?

Orbán Nóra: Érdemes észnél lenni, mert amikor már változik a minősége, akkor már az első pillanatban fontos beavatkozni. Minőségi változás egy kapcsolat bármilyen területén lehet: előfordulhat a szerelem, a szeretet részén, a gazdasági ügyek-, szervezési kérdések területén. De abban is, hogy a felek már nem értékelik egymást annyira, mint az elején, nem tudnak közös jövőt tervezni, nem értenek egyet létfontosságú kérdésekben, például a gyereknevelésben. Természetesen az lenne a legjobb, ha a bennünk felgyülemlett problémákat közösen meg tudnánk beszélni és együttes erővel javítani rajta.

CSH: A szakértők többsége hangsúlyozza, hogy egy párkapcsolatban nagyon fontos, hogy azonos szeretetnyelvet beszéljünk. Lehet, hogy az idő múlásával ez is gondot okoz, hogy a felek másra vágynak szeretet kifejezésben, de ezt nem tudják közös nevezőre hozni?

ON: Sajnos igen. Nagyon sokszor mondjuk azt, hogy olyan ajándékot veszek neked, aminek én is örülnék. Ennek az a buktatója, hogy akkor nem neked vettem ajándékot, és nem abban gondolkodtam, aminek te örülnél. Az a baj, hogy szeretnénk jót adni, de a mi saját igényeink szerint. Szerintem sokkal jobb az, ha megkérdezzük, hogy mit szeretne a másik. Lehet, hogy ő egy kis dicséretet szeretne, mert attól érzi magát értékesnek. Előfordulhat, hogy a partnerünknek arra van szüksége, hogy simogassuk vagy puszilgassuk. Arra törekedjünk, hogy azzal tegyük boldoggá a másikat, amire ő vágyik. Ha éppen színházba vagy moziba vágyik, akkor azzal.

CSH: Jellemző, hogy mást akarunk, de ezt nem merjünk kimondani. A kommunikáció hiánya pedig tudjuk jól hova vezet. Ilyenkor célszerű egy párkapcsolati terapeutát bevonni, aki segít feloldani ezeket a gátakat?

ON: Amikor észreveszi valaki, hogy nem az az üzenet megy át, amit küldeni szeretne, vagy nem értik egymást a felek akkor érdemes leülni egymással szemben és kérdéseket feltenni. Hogyha nem találják meg a válaszokat a kérdéseikre, akkor szükséges szakemberhez fordulni, aki segít kibogozni a válaszokat. Igazából a kimondatlanságokból nem születhetnek jó megoldások, mert nem tudjuk, hogy mit szeretne a másik.

CSH: Otthon milyen kérdésekkel tudjuk helyre rakni a dolgokat fejben?

ON: Bármiről beszélgethetünk. Körvonalazzuk pontosan, hogy mi is a probléma. Például: Én azt veszem észre, hogy egyre kevesebbet beszélgetünk, sokszor félreértjük egymást. Mi lehet ennek az oka? Millió kérdés fel lehet tenni a partnerünknek, ami segíthet abban, hogy megváltozzanak a dolgok: Te mit tapasztalsz? Mitől tudnánk jobban együttműködni? Hol vesztettük el egymást?

CSH: Ha a beszélgetéseink során az derül ki, hogy a partner egyike látja a gondokat, de a másik fél azt vallja, hogy nincs gond, ez azt jelenti, hogy szemellenzőt visel vagy azt, hogy nincs tovább jövő kettejük számára?

ON: Ha az egyik fél problémát emleget arra érdemes odafigyelni, hiszen egy kapcsolatban ketten vagyunk. Ha a partnerünk nem veszi az információkat a háttérben érdektelenség állhat, vagy nem mer szembenézni azzal, hogy itt valamilyen probléma van, amit meg kellene oldani. Mint oly sok másik esetben, mondhatjuk azt, hogy a probléma megoldása a kommunikáció.

CSH: Mi van azokkal, akik már elhatározták magukat, de nem merik kimondani a döntésüket?

ON: Ezek az emberek félnek a saját döntéseik meghozatalától és annak következményeitől. Előfordulhat, hogy nem akarják megbántani a párjukat. A legvalószínűbb viszont a bizonytalanság lehet, az, hogy nem tudják, hogy lépjenek ki.

CSH: Ha a válás elkerülhetetlen hogyan dolgozzuk fel partnerünk elvesztését? Valóban meg kell gyászolnunk a házasságunkat, a párkapcsolatunkat? Milyen fázisai vannak ennek?

ON: Teljes mértékben igaz, hogy gyászolnunk kell. Egy kapcsolatba nagyon sok érzelmet, reményt, energiát fektetünk. Ha ezeket elvesztjük azt meg kell gyászolnunk, mint minden más veszteséget az életben. A gyász első lépése az, hogy kimondjuk önmagunknak és másik félnek is, hogy vége van. Nagyon fontos, hogy tisztázzuk az okokat, mert sokszor nem egyértelműek, hogy mi is áll a háttérben és ez nehezíti a továbblépést. Ha nincs esély újrakezdésre, akkor fontos, hogy szembenézzünk a döntésünkkel, majd arra, hogy önmagunkban is feldolgozzuk a válásunkat.

A gyász hossza egyénfüggő, másrészt függ attól, hogy ez az egyén mennyire felépített magában. A válás az egy krízishelyzet. És egy krízisből kétféleképp tudunk kijönni. Az egyik, hogy több leszek általa, és akkor a gyászfolyamat végén úgy állok, hogy tanultam valamit, amit egy későbbi stabilabb kapcsolatban kamatoztatni tudok. Láttunk viszont olyat is, aki soha az életében nem tudta azt feldolgozni, hogy őt elhagyták és ő maga sem tudott szembenézni a helyzettel. Ilyenkor szoktak befelé fordulni az elhagyottak, nem nyitnak a világ felé vagy bántanak másokat lelkileg. Sokszor a gyermekek a legnagyobb elszenvedői egy válásnak.

CSH: A média és a társadalom folyamatosan azt sugallja, hogy van szebb, jobb, okosabb, mint te. Nem csoda, hogy a nők többsége önbizalomhiánnyal küzd. Nemrég egy kutatásban azt olvastam, hogy a párkapcsolatok 36 százaléka azért megy tönkre, mert a nők nem magabiztosak.

ON: A tapasztalataim szerint ez a szám még nagyobb is. A legtöbbször amiatt indulnak el a félreértések, a féltékenykedések, hogy nem bízom magamban és nem hiszem el, hogy engem valóban lehet szeretni.

Önállóan is tudjuk az önbizalmunkat növelni, de mindenki a saját tanulási folyamatáért felelős. Segítenek a külső visszajelzések, de ezek nem képesek valakinek megváltoztatni az önértékelését. Ha bízunk magunkban sokkal stabilabbá tudunk tenni egy kapcsolatot, ha ezt mindkét fél megteszi akkor igazán erőssé válhat egy párkapcsolat.

CSH: Korábban említette, hogy egy válásból fel lehet úgy állni, hogy többek lehetünk általa. Ez nagyon nehéz, és sokan örökre egyedül maradnak, ha már elváltak. Miért?

ON: Férfiak is maradnak egyedül válás után, ami azért következik be, mert a könnyebb utat választják. A folyamat, amit említettem azt jelenti, hogy tanulok belőle, és jobbá válok általa. Ezzel van munka, de, aki foglalkozik ezzel és önmagával annak sikerélménye is származik belőle. Ha ez nem megy, érdemes szakemberhez fordulni, aki segít rövidebbé tenni az önmagunkhoz vissza találást.

CSH: Önmagunkhoz visszatalálni nehéz feladat. Vannak, aki azt vallják a házasságukban vesztették el a korábbi énjüket. „Ki vagyok én?” Nem olyan egyszerű kérdés.

ON: Első és legfontosabb: előre kell nézni. A múltból tanulunk, de oda visszanyúlni, megragadni benne nem célszerű. Meg kell néznünk, hogy milyen pozitív tulajdonságaink vannak, utána kell néznünk, hogy mely területek azok, ahol pedig fejlesztenünk kell magunkat. Minél tovább tartjuk fenn a korábbi kapcsolat fájdalmát, annál kisebb az esélye annak, hogy megtaláljuk a helyünk egy boldog párkapcsolatban.  

Aki, úgy gondolja, hogy egy házasságban elvesztette önmagát az sosem építette fel magát igazán. Egy biztos önértékelésű fél nem adja fel magát a másiknak, hanem vele együtt építkezik. Persze megtörténhet, hogy valaki aránytalanul sokat ad fel önmagából a szerelme kedvéért, de akkor a kapcsolat lezárása után igyekeznünk kell újra megválaszolni azt a kérdést, hogy ki vagyok én, és össze kell szednünk a saját értékeinket.

CSH: Váláskor gyakran előforduló probléma, hogy a barátok szétszélednek vagy „oldalt” választanak. Egy egyedül maradt anyuka pedig bekerül a munkahely-gyermeknevelés-háztartás körforgásába. Jogos a kérdés: hogy találjuk új párt?

ON: Egy jó barát nem gondolja azt, hogy igazságot kell tennie a két fél között. Kívülről a saját szemüvegén keresztül lehet a párról véleménye, de nem élte az ő életüket és nem érezte a házastársak érzéseit. Egy igaz barát nem akar igazságot tenni. Hogyan keressünk új párt? Én egy belső rendrakással kezdeném, amit korábban már említettem. Ha ez megvan, akkor el kell képzelnünk egy olyan párt magunk mellé, akivel el tudjuk képzelni az életünket. El kell hinnünk, hogy van erre lehetőségünk és esélyünk a boldogságra, hisz megérdemeljük.   

CSH: Megérdemeljük a boldogságot…

ON: Pontosan ez az. Ezt nem hiszik el sokan és emiatt maradnak egyedül. Sokan a válásuk után azt hiszik, hogy azért hagyták el őket, mert nem elég jók, de minden férfinek és minden nőnek más igénye van. Lehet, hogy annak a férfinek/nőnek nem én voltam a megfelelő. De ettől függetlenül még megtalálhatjuk az igazit.

Ne ragadjunk be egy rossz kapcsolatba csak azért mert azt hisszük, hogy más nem szerethet minket. Egy életünk van és az ne a megalkuvásról szóljon, hanem arról, hogy harmonikusan éljünk. Ha nem hiszem el, hogy megérdemlem, akkor kicsi az esélye, hogy megkapjam, amire vágyom.