Szülés után maratoni győzelem

Eddig 84 maratoni versenyen ért célba, képviselte hazánkat Eb-n, Vb-n és olimpián, 15 éve tartja a magyar rekordot és 46 évesen is magabiztosan utasította maga mögé a női mezőnyt a Budapest Maratonon. Földingné Nagy Judit két gyermek édesanyja, férje, Ottó 1986 óta edzője, sofőrje és masszőrje is egyben.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. január 11. bencze.aron

Eddig 84 maratoni versenyen ért célba, képviselte hazánkat Eb-n, Vb-n és olimpián, 15 éve tartja a magyar rekordot és 46 évesen is magabiztosan utasította maga mögé a női mezőnyt a Budapest Maratonon. Földingné Nagy Judit két gyermek édesanyja, férje, Ottó 1986 óta edzője, sofőrje és masszőrje is egyben.


– 46 évesen mi motiválja még arra, hogy heti szinten 100 kilométert fusson, hétvégenként versenyezzen?

– Minden életkornak megvan a motivációja, kezdetben minél jobb időt szerettem volna teljesíteni, és minél több világversenyre akartam eljutni, utána pedig az olimpia volt a cél. Ezt követően a minél jobb szereplés, illetve az, hogy le tudjam győzni a riválisaimat, és nem utolsó sorban a díjak. Tudniillik a nagy versenyek már komoly pénzdíjjal jártak. Magam sem gondoltam volna, hogy negyven év felett még aktívan fogok versenyezni, de valahogy mindig találok egy-egy ösztönző indokot, amiből erőt tudok meríteni. Ráadásul a gyerekek miatt egy-egy külföldi versenyt összekötünk egy kisebb kirándulással is.

– Eddig 84 maratont teljesítettél. Emlékszel még az elsőre?

– Még főiskolás voltam, mikor 1986-ban megszületett Réka lányom. Előtte a junior korosztályban elsősorban középtávon futottam 3-10 ezer méteres távokon, azonban előbb az edzőim, később férjem is egyre inkább bíztatott, próbáljam ki magam hosszabb távokon. A szülés utáni visszatérés meglepően könnyen ment, edzéseken, egyedül is olyan időkre voltam képes, mint máskor versenyhelyzetben, így 1987-ben beneveztem az első 42 kilométeremre, a Népligetben. Végül 2 óra 41 perces idővel értem célba, ami a magyar bajnokságban a második helyre volt elég. Ezt követően a szövetség segítségével külföldre is eljutottam, előbb Izraelben, majd Hollandiában álltam rajthoz, és az évek folyamán megadatott, hogy az összes kontinensen versenyezhettem!

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Nehéz kiemelni egyetlen versenyt, hiszen több kedves emlék is fűz a sportághoz. Ami elsőként beugrik, az 1990, amikor Splitben az Európa Bajnokságon az ötödik helyet szereztem meg, de ugyancsak fontos pillanata volt az életemnek Sydney, ahol az olimpián képviselhettem Magyarországot. Párizsban kilenc alkalommal álltam rajthoz maratonon, és egyszer sikerült a teljes mezőnyt magam mögé utasítanom, a legjobb időmet pedig Berlinben futottam. 2 óra 28 perc 50 másodperces rekordom 15 éve magyar csúcs, és eddig senki sem tudta megdönteni.

– Mennyire tudtál a családodra támaszkodni?

– Szerencsésnek tarthatom magam, hiszen a férjem maximális támogatását élveztem a kezdetektől fogva. Nemcsak edzőpartnerem, de sofőröm, masszőröm is egyben. Remek csapatot alkotunk, de az esetünk nem egyedi. Számos sikeres külföldi versenyzőnő mögött egy edző-férj áll. Egyébként már fiatal koromban is istenítettem a maratoni futókat, a tatai edzőtáborban mindig nagy tisztelettel néztem az edzéseiket. Természetesen nagyszülők nélkül esélytelen lett volna komoly edzőmunkát végezni, Réka hol egyik nagymamánál, hol a másiknál volt. Rendkívül sokat köszönhetünk nekik. A lányom középiskolás koráig rendszeresen versenyzett, elsősorban középtávon. Szerette a futást, azonban a mindennapi edzéseket már nem annyira, ezért egy időre fel is hagyott az aktív sportolással.

– Nem úgy, mint Te, aki egy évvel a második szülés után 40 évesen ismét maratonon álltál rajthoz. Nem is akármilyen eredménnyel…

– Peti 2005-ben született, és valóban a hathetes tilalom után elkezdtem óvatosan mozogni, heti 2-3 alkalommal. Hamar sikerült visszanyerni a formám, ezért a következő év nyarán már kisebb versenyekre is neveztem, októberben pedig következett a maraton. Ez volt életem egyik legnehezebb versenye, igaz, hozzá tartozik az is, hogy kevés kilométer volt a lábamban, ráadásul Petit még szoptattam, közvetlenül verseny előtt is, és az éjszakáim sem voltak annyira nyugodtak. A táv felénél teljesen elkészültem az erőmmel, a rakparton fel is akartam adni az egészet. Körülbelül tízszer álltam meg, de minden alkalommal a nézők kiabáltak, hogy nehogy feladjam, így küzdöttem tovább. Egészen a célig. Végül 1 perccel sikerült 3 órán belül maradni, ami elég volt a győzelemhez.

– Ahogy idén sem akadt igazi ellenfeled a 26. SPAR Budapest Maratonon. A Városligetben ott voltak a gyerekek is?

– Peti most hat éves, most tanul úszni és bringázni, kisebb óvodás versenyeken már szerzett érmeket. Az elmúlt időben számos versenyen szurkolt, ám most a férjem is rajthoz állt, ezért ő otthon maradt. Réka is visszatalált a futáshoz, a Nike futóklub tagjaként főszurkolói minőségben buzdította a hét újonc maratonistánkat. A külföldi versenyek egyébként nálunk egyben családi rendezvények is. A nyáron Ausztriában és Svájcban is úgy nyaraltunk, hogy egy-egy versenyt beiktattunk a programba. Futok egy jót, a többi idő pedig már a családé.