Wolf Kati: így teljes az életem

Az Eurovíziós Dalfesztivál eredményét már feldolgozta, a sikerességgel járó nyomás kezelését még tanulja az év legjobb női előadója. Wolf Kati szerint alakját főképp a genetikának köszönheti, megnyerő és természetes stílusát pedig a családja segítségével tartja meg.

– Néhány hét eltelt már a magyarok számára óriási csalódást keltő Eurovíziós Dalfesztivál óta. Briliáns voltál, de ezt nem díjazták. Sikerült feldolgoznod?

– Úgy gondolom igen, mostanra a helyére került minden: sikerült elválasztanom magamban a teljesítményünk és a végső rangsor között szerintem is meglévő különbséget, bár azt is eredménynek érzem, hogy a döntőbe bekerültünk. Az az igazság, hogy bárhová megyek fellépni, mindenütt eszméletlen édesen fogad a közönség. Nem kapok negatív visszajelzést, azt mondják, ne foglalkozzak az eredménnyel, én meg próbálom ehhez tartani magam. Azt szeretném elrakni magamban, ami csodás volt: a közönség feltétlen szeretetét.

– Talán a természetességed, a fesztelenséged miatt is szeretnek nagyon sokan. Nem fenyeget az a veszély, hogy „hisztis” sztár válik belőled?

 – Az ismertséggel járó felhajtás, a sikerek szinte mindenkiben változást okoznak, abban reménykedem, hogy a körülöttem lévő emberek, a családom és a barátaim fejbe fognak kólintani, ha hátrányomra kezdenék változni. Persze könnyű helyzetben vagyok, hisz két gyerek vár otthon. Már az X-Faktor alatt is hazajártam aludni, nem voltam éjjel-nappal a többiekkel, így óhatatlanul visszakerült a „normális” kerékvágásba az életem. Másrészről tizenöt évet eltöltöttem el ebben a szakmában, és pontosan tudom, hogy mekkora munkával jár a közönség megtartása. Nagyon sokat kaptam a műsortól, majd az Eurovíziótól is, de ahhoz, hogy fenntartsam az engem szeretők érdeklődését, kemény munka és alázat kell.

– A koncertnaptáradat elnézve nem sok időt töltesz a családoddal.

– Alapvetően délután illetve este megyek fellépni, így szerencsére a napjaim nagy része azért megmarad. Amikor pedig elmegyek, tudom, hogy a gyerekek jó kezekben vannak, hiszen a férjemmel és a nagyszülőkkel, esetleg barátokkal vannak. Elég szigorúan betartom azt, hogy a fellépéseket előre beírjuk a naptárba és ahhoz ragaszkodunk is, illetve próbálom hétvégére időzíteni ezeket. Általában a szombatok a legsűrűbbek, de ez jó, mert így egyszerre megy le a nagy terhelés,utána pedig szabadabb vagyok. Egy héten több estét is a családommal töltök, így a gyerekek és én is kiegyensúlyozottak maradnak. Minden szervezés kérdése, annak a szülőnek sincs könnyebb dolga, aki nyolc órában dolgozik, sőt.

– A gyerekek hogyan viselik, hogy anya élete most már a karrierről is szól? Megszokták a csillogó ruhákat és az állandó sminket?

– A picinek ez kevésbé feltűnő, ráadásul ő már ebbe született bele. A nagyobbik gyerekünkkel pedig mindent meg lehet beszélni. Otthon próbálok anyának megmaradni: nem sminkelek, olyan vagyok, mint az összes többi anyuka. Felmegyünk a zöldségeshez, kimegyünk a játszótérre, együtt vásárolunk, ez nem változott. Nekem az éneklés a munkám, de ezt egyáltalán nem erőltetem rájuk. Látják nyilván, hogy hova megyek, de nagyon vigyázok arra, hogy ne ez legyen a téma otthon. Anyut nem kell nézni a tévében vagy hallgatni a rádióban. Ma is voltam egy másik interjún, de kértem a készítőktől, hogy a gyerekeket hagyják ki belőle… Ha azt látnám rajtuk, hogy megviselné őket a munkám, nem csinálnám ilyen intenzitással.

– Gondolkoztok esetleg még nagyobb családban?

– Tapasztaltból tudom, hogy egy gyermeket kihordani és megszülni sem egyszerű feladat, nevelni viszont a legnehezebb, nagyon komoly felelősség. Teljesnek érzem a családunkat minden szempontból, egyelőre minden úgy jó, ahogy van.

– Valaha szolfézs-karvezetés szakon végeztél. Segít ez jobban helytállni ezen a pályán?

– Ebben a szakmában sosem dolgoztam, de volt egy olyan munkahelyem, ahol a kolléganőmmel kamarakórust alakítottunk. A szolfézs, a zene elméletének ismerete nagyon sokat segít, hasznosnak érzem. De a zene azért egy olyan dolog, hogy az embernek alapvetően semmiféle előképzettséghez nincs szüksége ahhoz, hogy örömet okozhasson vele. Ha van, az segíthet ebben, de nem kell.

– Mi az, amire a karriered mostani fázisában a leginkább szükséged van?

– Most úgy látom, hogy a legfontosabb mindenképpen az, hogy saját dalaim legyenek. Nekem óriási szerencsém volt, hogy ilyen hamar kaptam egy ennyire jó dalt, hisz ez a kulcsa az ember fennmaradásnak. Rövid idő alatt nagy ismertséget szereztünk az X-Faktorral, a remek dalnak köszönhetően pedig az Eurovízióra is kijutottunk, ami szintén tovább lendített, bármilyen eredmény is született. Ezzel együtt az emberek érdeklődésének fenntartásához kőkemény munka kell, naponta meg kell dolgozni érte, ezért kellenek a nívós dalok.