A kisbabáktól sem áll távol a logika

Vajon milyen módon használják fel a kisbabák a világról kialakult előzetes ismereteiket? Képesek összetett módon következtetéseket levonni? Vannak elvárásaik? Fejlettebb képességekkel rendelkeznek ezen a téren, mint gondolnánk…

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. június 20. czefernek.lena

Magyar kutatók a napokban publikálták kisbabák következtetési képességeikről készült felméréseiket a brit Science magazin hasábjain. Megfigyeléseikből kiderül, hogy a gyerekek már nagyon fiatal korban képesek a fizikai világunkban megtapasztalt információkból logikus következtetések levonására. Az új kutatási eredmények azért is figyelemre méltóak, mert egészen az elmúlt időszakig a szakemberek úgy gondolták, hogy ez a képesség sokkal később, az óvodai illetve iskolai kor elérésével alakul ki. Téglás Ernő, a Közép-európai Egyetem (CEU) Kognitív Fejlődéstani Kutatóközpontjának kutatója mesélt nekünk tapasztalatairól.


A kutatás ötletét illetve apropóját az adta, hogy korábbi vizsgálatok során kiderült, a kisbabák olyan helyzeteket is tudnak értelmezni, amelyeket még nem tapasztaltak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akkor is vannak előzetes elvárásaik egy esemény kimenetelét illetően, ha számukra ismeretlen helyzettel találkoznak. Egyik lehetséges forgatókönyv, hogy valószínűleg a megismert fizikai világ általános törvényszerűségeire alapoznak. Egy másik lehetőséget vizsgálva, egy néhány éve publikált felmérés során Téglás Ernő és munkatársai arra jöttek rá hogy a csecsemők nem csak a fizikai törvényeket, hanem a valószínűségi helyzeteket is értik. A babáknak egy lottósorsolásra emlékeztető animáció-sorozatot vetítettek. Amikor a lottószerkezetben pl. három sárga és egy kék labda volt, s azt tapasztalták, hogy a húzás során nem a nagy számok törvénye érvényesül, és az egyedülálló labda esik ki, a kisbabák meglepődnek.

 

 

A kutatók ezen a vonalon indultak tovább, s immáron azt vizsgálták, mennyire komplex ez a következtetési képesség a kisbabákban, képesek-e az előzőekhez hasonló dinamikus helyzetben akár több információ feldolgozására is. Most a kicsik számára lejátszott videó több, eltérő alakú és mozgású tárgyat mutatott, amelyek egy adott pillanatban „kiesnek” egy virtuális dobozból. Az animációkat úgy készítették el, hogy a babák a tárgyak száma mellett ezek mozgásából és helyzetéből egyaránt következtetni tudjanak a kieső tárgy típusára. Ha rövid időre a szerkezetet eltakarták, a babák a tárgyak helyetét használták következtetéseikhez. Ha a szerkeztetet hosszabb időre takarták el, akkor a babák a tárgyak számát használták valószínűségi következtetéseikhez. Tehát következtetéseikben alkalmazkodtak az animáció dinamikus változásaihoz.

A megfigyelt 12 hónapos korosztályt információgazdag világunkban nem nehéz lekötni, ám amint arra Téglás Ernő rámutatott, s a gyerekek reakciója világosan mutatja, hogy hasonlóan a felnöttekhez már ők is értik ezeket a helyzeteket. A picik elvárásait úgy vizsgálták, hogy azt figyelték, milyen hosszú ideig nézik az adott történést. A gyerekek ugyanis, ha olyan konfliktushelyzetet tapasztalnak, ami eltér az általuk ismert szabályoktól (pl. egy labda átesik a könyvespolcon) meglepődnek, s hosszabb ideig fókuszálnak az adott eseményre. Ennek a nézésnek a hosszát tudják ma már megmérni olyan módon, hogy figyelembe veszik az életkori és egyéb sajátságokat is.

Téglás Ernő szerint az általuk alkalmazott vizsgálati módszernek köszönhetően finomabb eltérések megfigyelésére is képesek, s így tökéletesebb képet kaphatunk akár az agy fejlődéséről is. A kutató úgy fogalmazott, erről a viszonylag egyszerű, ám annál összetettebb gondolkodásra utaló képességről még egy évtizede is úgy tekintett a tudományos világ, hogy csak 7-8 évvel később fejlődik ki. Felnőttekkel végzett kutatások arra utalnak, hogy az agy frontális homloklebenye felel ezért a képességekért. Kérdéses azonban, hogy milyen agyterületek érintettek a csecsemőknél, amikor ilyen feladatokkal talalkoznak. A további kutatásokban arra keresik majd a választ, hogy a gyerekek milyen módon építik fel ezeket a következtetéseket.

Fotó: Flickr/paparutzi