A sokoldalú kamilla

Orvosi székfű, bubulyka, katóka, pipiske, anyafű, szentivánpipitér. A sokak számára talán ismeretlen elnevezések a világ minden táján használt növényt takarnak: a kamillát. Valószínűleg nincs olyan ember, aki valamilyen formában ne találkozott volna már a különleges virággal. Nem is csoda, hiszen számtalan alkalmazási módja van.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. november 16. szabo.daniel

Orvosi székfű, bubulyka, katóka, pipiske, anyafű, szentivánpipitér. A sokak számára talán ismeretlen elnevezések a világ minden táján használt növényt takarnak: a kamillát. Valószínűleg nincs olyan ember, aki valamilyen formában ne találkozott volna már a különleges virággal. Nem is csoda, hiszen számtalan alkalmazási módja van.


A kamilla a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, gyógyászati célokra ezt a virágzatot használjuk. A világ minden táján megtalálhatjuk, lévén nagyon igénytelen növény, akár vadon is rábukkanhatunk kiterjedt kamilla mezőkre.

Mint az egyik legismertebb gyógynövényünk, rengeteg alkalmazási területe van, külsőleg és belsőleg is használhatjuk gyógyításra. Gyulladáscsökkentő hatása régóta ismert, amit a virágzatból nyerhető illóolajjal, koncentrált formában alkalmazhatunk.

Ha leforrázzuk és teát készítünk belőle, eredményesen kezelhetjük gyomor és bélproblémáinkat, valamint nyálkahártya-gyulladás és fekélyek esetében is hatásos lehet. Ezenkívül rendszeres fogyasztásával emésztésünket is serkenthetjük vele, illetve szélhajtó hatásáról vannak feljegyzések.

Valószínűleg sokunknak kellett gyerekkorában kamillás gőz fölött inhalálnia, ami fertőtlenítő hatása miatt a légúti megbetegedések esetében nyújt megkönnyebbülést.
Antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatása miatt külsőleg is hatékonyan alkalmazhatjuk mindenféle seb gyógyítására, bőrbetegségek, akné esetében, valamint a gyulladt szemnek is enyhülést hozhat. Fürdőt készítve belőle pedig nőgyógyászati problémákra, felfázásra is jótékony hatása van.

Elkészítésének módja felhasználásának sokszínűségéhez hasonlóan nagyon változatos. Ha teát akarunk készíteni, akkor 1-2 teáskanál virágzatot forrázzunk le forró vízzel, majd miután negyed órát állni hagytuk, szűrjük le. Inhalálás esetében a teendő ugyanez, csak forrázás után egy törölközővel lélegezzük be a kamillás gőzt, míg ki nem hűl a víz.

Ha a forrázott „főzetbe” beáztatunk egy kendőt, akkor borogatásra is használhatjuk, a kihűlt kamillás vízzel pedig öblögethetünk és gargarizálhatunk is.

Nagyon fontos, hogy lehetőleg kerüljük a kamilla filteres formáját, ekkor ugyanis a feldolgozás miatt elveszíti hatóanyagai egy részét. Ha tehát van rá lehetőségünk, mindenképpen egyben szárított virágokat használjunk.