A Tévémacinak máig nincs vetélytársa

Pofás kis Sokol rádiók, tekintélyt parancsoló világvevő szerkezetek és az első itthon forgalmazott tévékészülékek: többek közt ezekkel találkozhatsz a Magyar Rádió Pollack téri székházában nemrég megnyílt Rádió- és Televízió-történeti Múzeumban. A semmit a kéznek elve meglepő módon itt nem minden esetben érvényes: trükkös hangképző szerkezeteket próbálhatsz ki és egy tévéstúdióba is beülhetsz.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. július 11. szabo.daniel

Pofás kis Sokol rádiók, tekintélyt parancsoló világvevő szerkezetek és az első itthon forgalmazott tévékészülékek: többek közt ezekkel találkozhatsz a Magyar Rádió Pollack téri székházában nemrég megnyílt Rádió- és Televízió-történeti Múzeumban. A semmit a kéznek elve meglepő módon itt nem minden esetben érvényes: trükkös hangképző szerkezeteket próbálhatsz ki és egy tévéstúdióba is beülhetsz.


A Múzeumok Éjszakájának köszönhetően ott voltunk a Pollack Mihály téri Rádió- és Televízió-történeti Múzeum megnyitóján, ahol az 1900-as évek elejétől kezdve napjainkig követhetjük végig a magyar közszolgálati média fontosabb epizódjait és hazai intézményeinek – az MTI-nek, a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak – a történetét.

Tévémaci és a Delta hangja

Az első dolog, ami a megnyitón szembetűnik, egy túlméretezett tévémaci (a magyar tévés- és reklámkabalák között még mindig nem akadt vetélytársa), aki mindenkit üdvözöl, bár érthető módon leginkább a gyerekek körében arat sikert. Nem irigyeljük a jelmezest, de még mielőtt komolyabban belegondolhatnánk sanyarú sorsába, a megnyitón megjelent rádiós és tévés személyiségek beszédei vonják magukra a figyelmünket. Bőzsöny Ferenc nyugalmazott főbemondó kellemes és jellegzetes orgánumával és a maga 80 évével szinte elénk vetíti a Magyar Rádió elmúlt öt évtizedét (1956 nyarán kezdett a rádiónál), de az sem elhanyagolható szempont, hogy 40 évig ő narrálta a Magyar Televízió emblematikus műsorát, a Deltát.

Élő múzeumi érdekesség

„Nagy kíváncsisággal jöttem ide, mert különleges érzés az, mikor az ember még életben van és múzeumba kerül” – mondta nem kis derültséget okozva a bemondó, aki annak idején személyesen, a helyszínen élte meg a rádió ostromát. Nem érkezett üres kézzel: élete első rádióját, egy 1930-as Standard készüléket adományozott a múzeumnak, amely korábban még a nagymamájáé volt.

Ez a szerkentyű rendkívül praktikus módon szolgálta a családot: „A kisrádióra két hangszóró volt rákötve, az egyik a nagymama konyhájában adta a műsort, a másik pedig apám kocsmájában”. Egyébként ez az ellenállhatatlan nosztalgia lengi körül az egész kiállítóteret: a műsorszolgáltatás és technika történetéről mesélő tárgyi emlékek – például a nagyszüleink által még aktívan használt Sokol rádiók, Orionok – nem csak az eszközök evolúciójáról adnak átfogó képet, hanem arról is, milyen mindennapi környezetben élték elődeink az életüket.