Apa: elhidegül vagy bekapcsolódik

Ma már nem kell a poroszos szakkönyvek szerint nevelned, hagyatkozhatsz az érzéseidre, a baba jelzéseire. De vajon mit szól ehhez a másik fél, az apa?

A kötődő nevelést ellenzők legsúlyosabb kritikája pont az apáról szól. A férfiról, akiről kvázi elfeledkezett a felesége. Hiszen minden percét a gyerekével tölti, éjszakára az ágyába veszi, mellét odaadja, karjában hordozza. Sötét jóslatok következnek a házasság végnapjairól, az elhidegült kapcsolatról, a máshol boldogságot kereső férjről. Ilyen történeteket hallva sokan elbizonytalanodnak. Újra átgondolják a hordozókendőt, az éjszakai szoptatást, a babusgatást. Jó esetben a férj is meghallgattatik. És kiderül, hogy szívesen hordozza ő is a gyereket, örül, hogy nem kell éjszaka bömbölést hallgatnia, és jó érzés egy ágyban szuszogni az újszülöttel.

Érzem, hogy jó úton járunk

Bálint felkészülten várta első gyereke születését, éppen ezért benézett a Szabó Ervin-könyvtárba, hogy tájékozódjon a gyereknevelésről, csecsemőgondozásról. A könyvtárban döbbent rá, hogy alig lehet kiigazodni a rengeteg kötet, irányzat, módszer között.

‒ Végül az ember az ösztöneire támaszkodik. Hogy nem akar tanácsadósat, nem akar túl szigorút, túl szájbarágósat… és aztán elindul egy irányba, amit jónak vél. Hannával egyetértettünk abban, hogy a legfontosabb a gyerek. Az ő igénye, az ő szükségletei számítanak. Így jutottunk el Geréb Ágihoz, rajta keresztül pedig Sződy Judithoz (lapunk újságírója, pszichológusa), az otthon szüléshez és a kötődő neveléshez. Mivel a babánk faros volt, kórházban született, de ez az egyetlen dolog, ami nem úgy alakult, ahogy terveztük. Ármin a kezdetektől fogva velünk alszik. Gyerekszobánk sincs, mondjuk nincs is rá nagyon helyünk. Ha új lakásba költözünk, valószínűleg már berendezünk neki egy kis zugot, de eddig nem sok szükségünk lett volna rá. Valójában fel se merült, hogy ne közöttünk, ne mellettünk legyen éjszaka. A legkényelmesebb megoldás, ha a gyerek szopik – és miért ne szopna? -, hiszen könnyen visszaalszik, és így nyugodtabbak az éjszakák. Mikor Ármin megszületett, három hónapos koráig otthon voltam. Természetes volt számomra, hogy mindenben részt veszek, és nem csak az esti fürdetés vagy a délutáni séta az enyém. Az első pillanattól kezdve magamra kötöttem a hordozókendőben, és így mozdultunk ki, azaz hogy pontos legyek, a mai napig így mozdulunk ki. És mit ne mondjak, számos elismerő pillantást kapok más anyukáktól, akik irigykedve nézik, ahogy hozzám simul a gyerek.