Az alvásmegvonásban szenvedő szülők kilenc módszere

Amerika számtalan hálószobájának ajtajai mögött valami igazán sokkoló történik. Azokról az őrült családi alvási szokásokról van szó, amelyek jóval túlmutatnak az egyszerű együttalváson. Íme kilenc különböző módozat, hogy szívünk csücskei végre álomba szenderüljenek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 01. Gyarmati Orsolya

 

Amerika számtalan hálószobájának ajtajai mögött valami igazán sokkoló történik. Azokról az őrült családi alvási szokásokról van szó, amelyek jóval túlmutatnak az egyszerű együttalváson.A végletekig elkeseredett szülők ugyanis sokszor egészen extrém módon igyekeznek rávenni csemetéjüket, hogy végre aludni térjenek. Ezek a néha valóban esztelen megoldások az alvás lehetőségétől jó ideje megfosztott szülők sajátsága. Íme kilenc különböző módozat, hogy szívünk csücskei végre álomba szenderüljenek.

1. Gyerek a szülői ágyban
Nincs semmi baj az “az egész-család egy ágyban alszik”-ötlettel, de ha egyszer a gyereket beengedjük az ágyunkba, elképesztő nehéz onnan eltávolítani. 
 
2. A székmódszer
 
Azt gondolnánk, ez már maga a haladás: a gyerek végre a saját, friss, ropogós ágyában fekszik! Igen! Tehát ott kucorgunk mintegy negyvenöt perce a sötétben, elkeseredetten reménykedünk, hogy gyermekünk előbb-utóbb elalszik, és közben azon a 2679 dolgon jár az eszünk, amit ez idő alatt csinálhatnánk. Valahányszor azonban megmozdítjuk a fejünket, gyermekünk tekintete azt mondja: “Nem, nem mehetsz ki a szobából!” Tehát sóhajtunk és kötelességtudóan tovább üldögélünk. Legalább nem a mi ágyunkban van, és remélhetőleg nem unjuk halálra magunkat, mielőtt elszundikálna. 
 
3. Lepadlózva
 
Nem, mi nem válunk azon szánalmas szülők egyikévé, akik gyermekük ágyába préselődve altatják utódaikat! Nekünk megvannak a magunk biztos elképzelései. Ezért is fekszünk még éjjel tízkor is csemeténk szobájának kemény fapadlóján. A szemei már csukva vannak, a dolgok kezdenek alakulni. Hernyómozgással, centiről centire haladva igyekszünk megközelíteni az ajtót, amikor a padló reccsen egyet, a gyerek Mozgó Szülő-radarja bekapcsol és azt motyogja “Anya!” Mire mi:“Itt vagyok, kincsecském!”-felkiáltással visszafekszünk a kemény, hideg padlóra. 
 
4. Alvási segédeszközök felvásárlása és alkalmazása
 
Kialvatlan szülők bevásárlólistája: levendulás babafürdető, éjszakai lámpa, egy direkt alváshoz kialakított (ki gondolta volna?) párnaszett és persze egy teljes cd-sorozat altatódalokkal. Az eredmény: a végén valahogy megint a padlón kötünk ki.  
 
5. Bölcső
 
Oké, nincs más hátra, be kell mászni a gyerek mellé a kiságyba, vagy még rosszabb esetben a bölcsőbe. Most már nincsenek elvek, nincsenek szabályok. Így aztán nem csoda, hogy az egyetlen, aki elalszik a kiságyban / bölcsőben, azok éppen mi vagyunk. 
 
6. Nyaggatás
 
Minden szülő félti csemetéjét az olyan gyerekektől, akik rászállnak a gyengébbre és nem hagyják békén. Ugyanakkor meglepően kevés szó esik arról, hogy milyen gyakran telepszik a saját gyerekünk a fejünkre a lefektetésnél, vég nélküli kívánságlistával odázva el órákkal az elalvás pillanatát. A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki: “Anya, szomjas vagyok! Anya, pisilnem kell! Anya, fázom! Anya, melegem van! Anya, félek! Anya maradj itt!” És persze mi feladjuk, mert nem akarjuk, hogy drága kis csemeténk szomjazzon, melege legyen, fázzon, vagy azért kelljen felnőtt korában terápiába járnia, mert magára hagytuk az ágyacskájában. 
 
7. Éjszakai vándorlás
 
Pontosan hajnali egykor gyermekünk megjelenik a hálószobánkban. Ezen a ponton már nincs akaraterőnk, úgyhogy engedjük, hogy befeküdjön az ágyunkba. Mivel azonban csemeténk forgolódik és rugdosódik álmában, férjünk úgy dönt, neki ebből elege van, és átmegy a gyerek ágyába aludni. Amint ott fekszünk egyedül a hitvesi ágyban gyermekünkkel, úgy érezzük, nem fair, hogy férjünk csak úgy elvonult, ezért átköltözünk a vendégágyra / kanapéra és így gyermekünké lesz az egész szülői ágy. 
 
8. Kizárt dolog!
 
Amire szükségünk van, az a szex. Azonban egy velünk alvó gyerek a legjobb módszer a fogamzásgátlásra. Így aztán zárat szerelünk a hálószoba ajtajára. Először nem zárjuk be, de valahányszor gyermekünk megpróbálja bekönyörögni magát az ágyunkba, felkelünk, visszakísérjük saját ágyába és határozottan közöljük vele, hogy nem, ez így nem mehet tovább. Aztán egy éjjel bezárjuk az ajtót, hogy végre férjünk karjaiba vessük magunkat, majd kicsivel később kinyitjuk az ajtót és mit látunk? Gyermekünk ott fekszik az ajtó előtt…és ettől rettenetes lelkiismeretfurdalás tör ránk. És vajon mit hallhatott odakintről? 
 
9. Feladjuk
 
Ugye még főiskolás kora előtt leszokik arról, hogy a mi ágyunkban aludjon? Ugye? Ugye?