Az egymásra hangolódás művészete – Pál Feri atya gondolatai

Keddi előadásában az érzelmi összetartozáshoz szükséges készségeket fejtette ki részletesebben Pál Feri atya. Ezek közül is az egymásra hangolódás megkönnyítésének gyakorlati lépéseit és hasznát emelte ki.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. október 26. Paulik András

Keddi előadásában az érzelmi összetartozáshoz szükséges készségeket fejtette ki részletesebben Pál Feri atya. Ezek közül is az egymásra hangolódás megkönnyítésének gyakorlati lépéseit és hasznát emelte ki.


Mi a főnökök veszte? A vezető pozícióban lévő ember gyakran úgy érzi, neki nem kell erőfeszítéseket tenni a többi ember felé, nem kölcsönös az érzések tükröződése az emberek között. Így ér véget a meghittség és megelégedettség egy párkapcsolatban is, ha partnerünk nem tükrözi vissza örömünket.

Az érzelmi összetartozás, egymásra hangolódás érdekében a következő gyakorlati tudnivalókat érdemes követnünk: először is vegyük fel a szemkontaktust a partnerünkkel. Egy jól működő kapcsolatban a felek arra is képesek, hogy kövessék a másik tekintetét.

Segíthet még a másik testtartásának felvétele is, hiszen ezáltal azok az érzések is meg fognak jelenni bennünk, melyek ezt a tartást okozzák.

Harmadsorban pedig a közös cselekvés, élmények gyűjtése segíti a pár érzelmi összetartozását.

Az előző előadásban részletezett tükörneuronok segítenek ugyan az érzelmi megértésben, de megnehezítik az agy számára azt, hogy különbséget tudjon tenni az ember saját maga és a társa között. Egy beszélgetés során hat szinten jelenik meg a két ember a kommunikációban. Jelen van az ember magáról és a társáról alkotott képe, a társ magáról és a másikról alkotott képe, valamint a két fél a valóságban. Ezért az atya arra intett minket, hogy tegyük az összes, a másikról alkotott elgondolásunkat zárójelbe. Különösen a negatív tulajdonításokat kell felülvizsgálnunk.

Pál Feri atya beszélt még a félelmeink feloldásáról is. Azt ajánlja, hogy képzeljünk el sok pozitív cselekvést, részletesen magunk elé kell vetíteni, hogyan cselekszünk aktívan egy adott helyzetben.
Félelmeinkben, szorongatott helyzeteinkben is van remény. A remény kimenetelében nem kétséges, csak még meg nem történt esemény. A vágy nem azonos ezzel. A remény természete szerint beteljesedik, megszilárdul, míg a vágy vitalizál.

Nincs reménytelen helyzet, csak sok reményvesztett ember.

Lelki növekedéshez nem vezet az, ha csak azt tartjuk valamire, amit mi gondolunk. A lelki növekedés kulcsa az elengedés. Ha belül akarunk nőni, veszteségeket kell elszenvednünk.