- Családháló - https://csaladhalo.hu -

Boldogtalanság receptre: ezt okozza a panaszkodás

Sajnos a magyar egy elég pesszimista nép, így nem is csoda, hogy szeretünk panaszkodni. Ha egyik barátunk panaszkodik és elmeséli a fájdalmait, akkor már felhatalmazva érezzük magunkat arra, hogy mi is panaszáradatba kezdjünk. Ezzel szemben mi történik akkor, ha a barátunk dicsekedni kezd? Irigykedünk. Ha nyíltan nem is, hát titkon biztosan.


Panaszkodunk, ha megosztjuk a rossz történéseket az életünkből?

Azzal nem válunk energiavámpírrá, ha a jó és rossz élményeinket megosztjuk másokkal. Egy családtag, egy jóbarát vagy bárki, aki meghallgat segíthet megtalálni a helyes utat egy kérdéses témában, vagy segíthet megbírkózni az életünket érintő nehézségekkel.

Sőt, a panaszkodás sokszor még az előnyükre is válhat:

  1. Kis mértékben segít oldani a felgyülemlett stresszt.
  2. Összehozza a társaságot, hiszen elég együttérzőek is tudunk lenni, így természetesen segíteni akarunk a másikon.
  3. Jó döntéseket tudunk hozni – A második pont alapján, ha elsírjuk másoknak a bánatunkat, akkor ők tanácsokat tudunk adni. És mivel nem mindenkinek nyílunk meg ennyire, bízhatunk benne, hogy hasznos is az a tanács, amit kapni fogunk.

A probléma ott kezdődik, amikor a panaszkodó fél nem hallgatja meg mások tanácsait, nem fogadja el a segítséget. Neki olyankor arra van szüksége, hogy sajnálják, mert ez az, ami kielégíti. Mondhatjuk úgy, hogy a panaszkodó attól érzi jól magát, ha sajnálják. De nem azért mert neki annyira jó szenvedni, hanem mert annyira önbizalomhiányos, hogy úgy érzi senki sem foglalkozik vele igazán. Nem hiszi el, hogy mások valóban szeretik és megbecsülik. Éppen ezért úgy viselkedik, hogy mások támogatására szoruljon, nem akar a sarkára állni, nem akar eredményeket elérni. Ez egy ördögi kör, mert a panaszkodó ember a legtöbb esetben csak szeretetre vágyik, amit úgy érez, hogy nem kap meg ezért áldozattá „változik”, hogy mások sajnálják és az együttérzésükről biztosítják.

Nincs más dolgod mint panaszkodni?!

A panaszkodó ember nem az életében elért sikerei fókuszál, hanem a hiányokra. Nem a saját életével törődik csak azzal, hogy másnak mennyivel jobb, mint neki. Vannak, akik sokkal rosszabb körülmények között és sokkal nagyobb gondokkal küzdenek, mint mi, de ez persze senkit nem érdekel. Mindenkinek a saját bánata a legnagyobb, nem igaz?

Az állandó panaszkodó nem veszi észre, hogy saját maga űzi el a barátait és a családtagjait, hiszen senki nem beszél szívesen egy olyan emberrel, akiből már messzire sugárzik az önutálat és az, hogy gyűlöli az egész világot.

Miért rossz az állandó sajnálkozás?

Mit tehetsz, ha te vagy a fent említett panaszkodó?

VÁLTOZTASS! Ha valamit nem szeretsz az életeden, akkor ideje ezen változtatni. Persze vannak olyan problémák is az életben, amik rajtunk kívül esnek: ilyenkor szemlélet kell váltani. Légy optimista és őszinte magaddal! Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetsz rosszkedvű, de ilyenkor próbálj meg arra gondolni, hogy mi jó volt a napodban. Olyan nincs, hogy valami nem okozott legalább egy icipici kis boldogságot. Mondjuk a reggeli kávé illata? De erőt lehet meríteni egy gyermeki ölelésből, vagy abból, ahogy a kutyád hatalmas örömmel fogad, amikor végre hazaérsz a munkából. Minden napban van valami csodálatos csak meg kell találni azt, ami téged boldoggá tesz. Lehet, hogy az állandó sopánkodás után nehéz lesz erre átállni, de higgyétek el, megéri!

Hozzászólások

hozzászólás