„Büntetőügyek”

Azt gondolod, hogy a büntetés szükséges ahhoz, hogy a mindennapok jól működjenek? Vagy elhiszed, hogy büntetés nélkül is lehet gyereket nevelni, sőt a büntetés ahelyett, hogy csökkentené az elkerülni vágyott viselkedést, inkább megerősíti annak létjogosultságát. Hogy is van ez?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2013. március 13. Paulik András

Te melyik oldalon állsz? Azt gondolod, hogy a büntetés szükséges ahhoz, hogy a mindennapok jól működjenek? Vagy elhiszed, hogy büntetés nélkül is lehet gyereket nevelni, sőt a büntetés ahelyett, hogy csökkentené az elkerülni vágyott viselkedést, inkább megerősíti annak létjogosultságát. Hogy is van ez?


Hanna becsukja maga mögött az ajtót, és leveszi a kabátját. Hazaért.
– Hanna, megint késtél! – szól Apa a konyhából.
– Késett a busz, Apa!
– A héten harmadszor…
– Én igazán nem tehetek róla!
– Úgy látom az lesz a legjobb, ha a héten már nem lesz több edzés, és iskola után azonnal hazajössz.
– De Apa!
– Így talán megtanulod, hogy a hat óra, az hat óra.

Büntetés alatt azt értjük, ha a gyereket megfosztjuk valamitől egy időre, vagy valamilyen szinten fájdalmat okozunk neki azért, hogy megtanítsuk valamire. Jól látható, hogy nem a tett, hanem a személy ellen szól. Csendesen teszem hozzá, hogy a büntetés jellemző formája a szülői frusztráció levezetésének, amikor már úgy érezzük megtettünk mindent, ami józan ésszel megtehető, vagy ami elvárható tőlünk, és egyszer csak elfogy a türelem, a lendület, nincs más megoldás: büntetünk.

A cikk folytatása a Képmás márciusi számában olvasható.