Csak az nem hibázik, akinek nincs gyereke

Egy rendes terhes nő szuperegészségesen táplálkozik és zen nyugalommal él. Gátmetszés és fájdalomcsillapítás nélkül szüli meg gyermekét, akit aztán hosszan szoptat és magára kötve hordoz.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. november 15. czefernek.lena

Ahogy mondani szokás, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Ugyanez igaz a gyereknevelésre is: kizárólag azok a tökéletes szülők, akiknek még nincs gyerekük. Tökéletesek, legalábbis terveikben, álmaikban. Aztán kiderül, hogy minden másképp működik, hiszen ugyanaz az esendő személyiség válik anyává, apává, aki előtte élte mindennapjait.


Sok szülő úgy képzeli el magát, mint aki nemhogy sosem üti majd meg gyermekét, de rákiabálni, sőt, türelmetlenül hozzászólni sem fog. Mindig következetes lesz vele, mindig jó példával jár elöl, sosem engedi a TV elé, ellenben hosszan mesél minden nap, lehetőleg többször is. Csupa egészséges ételt rak elé, édességgel sosem jutalmaz. Mindezek tiszteletre méltó célok, és jó, ha a nevelés, az együttélés tényleg hasonlít erre.

Sokat hallanak a leendő szülők arról, milyen az ideális gyermeknevelés, ám sajnos kevesebbet arról, hogy lesznek pillanatok, mikor nem képesek tartani magukat elveikhez, és mikor ezt tapasztalják, jó, ha tudják, mások is hasonló cipőben járnak.

Lehetséges, hogy a tökéletességről alkotott fogalmak szorulnak megfontolásra.

Létezik egy nézet, mi szerint egy rozsdás, régi kalapács is tökéletes, ha be lehet vele verni a szöget.Minden tökéletes, ami alkalmas a funkciójára. Ha innen nézzük, mégsem álom a tökéletes szülőség, de nem úgy, hogy tankönyvbeillően viselkedünk a nap 24 órájában, hanem hogy megfelelünk a szülői funkciónak. Nevezetesen: ellátjuk a gyermeket, tőlünk telhetően őszinték vagyunk, ami legfőképp azt jelenti, hitelesen azt adjuk, amik vagyunk, ahogy érezzük magunkat, és ezzel összefüggésben, lehet hozzánk biztonságosan kötődni.