Egy életre sebet ejt a pofon?

Rendszeresen találkozik a szakember olyan szülőkkel, akik kissé ingerülten, telítődve a pszichológia és az aktuális neveléselméletek tanácsaitól, arról panaszkodnak, ma már nem is engedik normálisan nevelni a gyereket. Hagyján, hogy nem lehet megütni, de leszidni sem, mert ma az a divat, hogy csak dicsérni illik, nehogy megsérüljön az érzékeny lelki világa. Ők amiatt aggódnak, hogy a túlzottan kényelmes, kipárnázott gyermekkor később megbosszulja magát: a gyermek túlérzékennyé válik, képtelen lesz szembenézni a felnőttkor kihívásaival.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. április 26. czefernek.lena

Rendszeresen találkozik a szakember olyan szülőkkel, akik kissé ingerülten, telítődve a pszichológia és az aktuális neveléselméletek tanácsaitól, arról panaszkodnak, ma már nem is engedik normálisan nevelni a gyereket. Hagyján, hogy nem lehet megütni, de leszidni sem, mert ma az a divat, hogy csak dicsérni illik, nehogy megsérüljön az érzékeny lelki világa. Ők amiatt aggódnak, hogy a túlzottan kényelmes, kipárnázott gyermekkor később megbosszulja magát: a gyermek túlérzékennyé válik, képtelen lesz szembenézni a felnőttkor kihívásaival.


Tényleg?
Miért nem működik ma már a kemény kéz?

A reális, életkornak megfelelő kihívások, elvárások felállításával semmi baja nincs a pszichológusnak, de arról érdemes kicsit beszélni, vajon miért tiltakoznak ma a szakemberek a szidalmazásra, gyermek negatív minősítésére, legrosszabb esetben megszégyenítésére alapozó nevelés ellen. Nem azért, mert vattába akarják csomagolni őket, hanem az önbeteljesítő jóslat sokat bizonyított jelensége miatt. Arról van szó, hogyha a gyermek azt érzi, hallja, valamilyennek tartják őt, valóban úgy fog viselkedni, olyanná fog válni.

Sajnos ez nemcsak akkor működik, ha a szülő nap, mint nap a csemete fejéhez vágja, „rossz vagy”. Akkor is működésbe lép például, ha az anya vagy apa a legkisebb negatív érzelemkifejezésre rendre úgy reagál: „ne hisztizz!”. Bár sosem hangzott el, hogy a poronty hisztis lenne, könnyen kitalálja, hogyha ennyiszer kell rászólni, ez csakis azért lehet, mert ő belül, személyiségéből fakadóan hisztis. Ha ez ennyire tudatosan zajlana, és megfogalmazódna a gyermekben, hogy nem őróla, hanem a szülői értékítéletről van szó, nem is lenne baj, azonban az egész folyamat tudattalan, és kisgyermekkorban kezdődik, mikor a szülői ítélet egyet jelent a megfellebbezhetetlen igazsággal. Az ilyen üzeneteket nagyon nehéz később felülírni.