Fejjünk, vagy ne fejjünk?

A kismamák az anyaságra készülve általában az elsők között veszik tudomásul, hogy minden szoptatás után fejniük kell, különben nem lesz elegendő tejük. De ez vajon tényleg kőbe vésett szabály? Mikor kell fejni és mivel praktikus elvégezni?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. február 15. szabo.daniel

A kismamák az anyaságra készülve általában az elsők között veszik tudomásul, hogy minden szoptatás után fejniük kell, különben nem lesz elegendő tejük. De ez vajon tényleg kőbe vésett szabály? Mikor kell fejni és mivel praktikus elvégezni?


A fejés szükségességéről megoszlanak a vélemények, hiszen alapvető funkciója a tejtermelés fokozása. Ám sokan képviselik azt az oldalt, mely szerint nincs szükség extra stimulációra: a természet tudja a dolgát és mindig annyi tej termelődik, amennyire a kicsinek szüksége van.
Ez utóbbi vélemény egészen addig megállja a helyét, míg a mama és a baba egészségi állapota tökéletes, illetve a reflexek is óramű pontossággal működnek. Rögtön az elején le kell azonban szögezni, hogy nincs két egyforma kismama és kisbaba sem.

Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor két, pontosabban három helyzetet különböztethetünk meg: amikor ideiglenesen kell fejni, ha rendszeresen, valamint ha egyáltalán nincs szükség fejésre. Utóbbi – egyébként nagyon szerencsés – együttállásról már beszéltünk is.

Ideiglenes szoptatásra általában akkor kerül sor, ha az újszülött egészégi állapota miatt átmenetileg pohárból, esetleg kanállal kell etetni a picit, vagy abban az esetben, ha az anyának ki kell hagynia egy-egy etetést és nagyon felgyűlne a teje, ami nem mellesleg mellgyulladást is okozhat. A kismama általában érzi, hogy mikor szükséges fejnie, hiszen a gyulladt, csomós mell sokszor fájdalmas, hasonlóan a nem megfelelően kiürített emlőhöz. Ha a kicsi még nem rendszeres időközönként táplálkozik, akkor is érdemes fejéshez folyamodni, hiszen ezzel egyrészt biztosítjuk a későbbiekben is megfelelő mennyiségű tejet, másrészt a normál tejtermelődés esetén is összegyűlhet annyi tej, amely már fájdalmas feszülést okoz és esetleg a mellbimbó elsimulásához vezethet, amit ezután nehezen, vagy egyáltalán nem tud bekapni a csecsemő.

Rendszeres fejésre lehet szükség, ha az anya ideiglenes nem tud együtt lenni gyermekével, vagy ha egy fejlődési rendellenesség következtében nem tud szopni a baba. Esetleg a kismama is dönthet úgy, hogy a munkája miatt, vagy a mell kímélése érdekében, esetleg adományozás miatt naponta többször is fejni fog. Ezekben az esetekben már a megfelelő tárolásról is gondoskodni kell. Ez minimálisan egy alaposan fertőtlenített és lehűtött tárolóedényt jelent, melyet hűtőben tárolva, körülbelül három napig használhatunk fel. Ha a baba a kezdetektől csak lefejt tejet kaphat, akkor – a természetes reflexek híján – rá kell venni a szervzetet a tejtermelésre. Ebben az esetben naponta legalább hatszor kell fejni, a mellet váltogatva, lehetőleg minden nap egy kicsivel (5-10ml) többet, hogy a normál működést fenntartsuk.

Ha a kézi fejés már fárasztó és gyakran szükséges fejni, akkor érdemes megfontolni egy mellszívó készülék beszerzését, melyből a piac számtalan variációt kínál. A retro, ballonos készüléket élből felejtsük el. Korábban – nem lévén más alternatíva – megfelelő volt, és ha nincs más lehetőség, akkor még ma is használhatjuk, de rendkívül óvatosan, hiszen használata fájdalmas és sérülésveszélyes lehet.

A kiválasztott készülék elsősorban kényelmes legyen, tehát preferáljuk azokat a modelleket, melyek puha szilikonbetétet tartalmaznak. Emellett fontos szempont lehet a szabályozható szíváserősség, valamint az élethű szívásritmus, ami percenként 50-60 szívás jelent. Kaphatóak két szívófejes változatok is, amik jelentősen lerövidítik a fejés idejét.

A kismama számtalan élethelyzettel és problémával találkozhat, általános útmutatót azonban nehéz ezekre javasolni. Mindenképpen időt kell szánni önmagunk és testünk reakcióinak megismerésére, de nyugodtan forduljunk orvosunkhoz, ha bizonytalanok vagyunk egy-egy helyzetben.