Gyerek füstölve jó?

Mostanában egy csomó olyan levelet kaptuk, ahol valaki arról panaszkodik, hogy ők – szülőként – nem dohányoznak, vagy ha igen, akkor is maximum az erkélyen, a nagyszülőktől/testvérektől/rokonoktól viszont hiába is kérik, hogy ne füstöljék fel a gyereket. Nem tudjuk, miért sűrűsödtek be az efféle panaszok, talán a dohányzási lehetőségek visszaszorításával egyre kevésbé vagyunk hozzászokva, hogy füstös helyeken ücsörögjünk.

Az ilyen konfliktusok megoldása csak annak egyszerű, akinek még nem volt gondja ilyesmivel. Mert ugye nagypapa már 50 éve cigizik a nappaliban, akkor is ezt tette, amikor a saját gyerekei voltak kicsik, aztán azokból is ember lett mégis. Akkor milyen alapon várnánk most tőle azt, hogy kimászkáljon az erkélyre/lépcsőházba/teraszra/tornácra, pláne, ha hideg/meleg van, esik az eső/hó, vagy éppen nagyon is tűz a nap.

Csakhogy ugyanilyen könnyű megérteni azokat az anyákat, apákat, akiket zavar az, hogy a gyereket egy, a nagyszülőknél töltött nap után úgy kapják vissza, hogy haja, ruhája, az összes cucca bűzlik. Akik nem szeretnék azt, hogy a kölykök a füstben pácolódjanak, esetleg maguk is utálnak a füstös szobában ücsörögni. De természetesen azt sem szeretnék, hogy a családi viszonyt korlátozni kelljen. Mert, ahogy a hozzánk eljutott beszámolókból kiderül, a falhoz állítós taktika – addig nem viszem a gyereket, amíg körbefüstölöd – a legtöbbször csak a viszony megrontására jó, más haszna nem nagyon van.

Alább a kapott panaszokból csemegézünk, és azt kérdezzük, önöknek volt már gondja ebből?