Hétről hétre – A terhesség korai időszaka
A terhesség harmadik hetében végre megtörténik az, amit minden gyerekre áhító pár várva-vár, vagyis a kis élet elkezdi valódi útját az anya szervezetében. Ez a megtermékenyülés és a beágyazódás időszaka, amiből még mindig semmit nem érzékelünk.
A terhesség harmadik hetében végre megtörténik az, amit minden gyerekre áhító pár várva-vár, vagyis a kis élet elkezdi valódi útját az anya szervezetében. Ez a megtermékenyülés és a beágyazódás időszaka, amiből még mindig semmit nem érzékelünk.
A terhesség harmadik hetében történik a beágyazódás. A megtermékenyített petesejt körülbelül 10 nap alatt vándorol le a petevezetékből a méhbe, s közben azonnal megkezdődik a sejtosztódás. Ennek során létrejön a hólyagcsíra, ami a méh falához kapcsolódik. Ennek külső, egy sejtsoros részéből alakul ki a méhlepény, a több sejtnyi vastag részéből pedig az embrió. A beágyazódott zigótát blasztocitának hívjuk, melynek átmérője ekkor még csupán 0,1-0,2 mm. A hólyagcsíra falából alakul ki a magzatburok, s a fal belső rétegéből a magzatot körülvevő amnionzsák, az ebben lévő tiszta folyadékot nevezzük magzatvíznek.
A kismama ugyan még mindig nem érzékel semmit a történtekből, de azért vannak tapintható jelei a folyamatnak (például a testhőmérséklet emelkedése, de ez csupán lázmérő segítségével érzékelhető). A beágyazódás során több nőnél is előfordulhat vércseppek megjelenése, ettől nem kell megijedni, mert éppen ez jelenti azt, hogy minden rendben történik. A női test ugyanis egy EPF (Early Pregnancy Factor – korai terhességi faktor) nevű hormont termel, amely arra hivatott, hogy az immunrendszer ne lépjen működésbe és ne lökődjön ki a szervezetből a petesejt. A méhlepény egyébként nem csak egyfajta hormont termel ilyenkor. Míg az egyik a terhességet védi, addig a másik a tápanyagszerzést és az anyagcserét biztosítja az embrió számára.
Fotó: Flickr/Torsten Manger
