Hízol Te rendesen?!

Ha újszülött kerül a családba, rögtön következik az, amitől a legtöbb kismama a falra mászik: aztán hízik-e rendesen?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. május 15. szabo.daniel

Ha újszülött kerül a családba, rögtön következik az, amitől a legtöbb kismama a falra mászik: aztán hízik-e rendesen?


Miközben a divatmagazinok női modelljeinek kilátszanak a csontjai, a kisbabáknak még mindig kötelező pufóknak és husinak lenniük. De vajon a hurkák számán múlik-e az egészség, és lehet-e egyetlen cél az, hogy többet mutasson a mérleg? Ha eljön a hozzátáplálás időszaka, ember legyen a talpán, aki megtalálja az egyensúlyt a családi elvárások, az orvosi és védőnői javaslatok, a baráti jó tanácsok és az egyéni megérzések útvesztőjében.

Nem hagytam megtömni
               
– A kislányom 3050 grammal született, a 38. hétre – kezdi a történetet az elején Ludmann-Vank Liza. – Négy hónapos koráig szépen hízott, kicsiket, de arányosan, de ekkor a gyerekorvosunk azt mondta, hogy túl kicsi a súlya, és tápszert javasolt. Amit az én lányom nem fogadott el. Majd a másik, harmadik, negyedik fajtát sem. Öt hónapos kora után elkezdtem hozzátáplálni, de a bébiételből sem tudtam egy-két kanálnál többet a fején elkenni. A háziorvos ekkor vérvételre küldött minket, amiből kiderült, hogy Zsófinak alacsony az immunglobulinszintje, ami táplálékallergiára, azon belül is legfőképpen lisztérzékenységre utalhat. Ezért komolyabb kivizsgálásra küldött minket az egyik budapesti gyermekklinikára, ahova én életemben többet be nem teszem a lábamat. Sokára kaptunk időpontot, ezért már kilenc hónapos is elmúlt, amikor ide kerültünk. Bár időpontra érkeztünk, várakoznunk kellett. Két óra elteltével megszólítottam a főnővért, aki elküldött minket néhány vizsgálatra, mondván, hogy ezekre úgyis szükség lesz. Amikor megkaptam a hasi ultrahang és a mellkasröntgen leleteit, bekopogtam a főorvosnőhöz, aki rendkívül goromba volt. Azt mondta, hogy még éjszaka is igen komoly anyagcsere-zavarokkal küzdő gyerekekkel foglalkozott, az én lányomnak pedig szemmel láthatólag semmi baja, tehát ne zavarjam őt, majd valamikor szólítanak. Amikor végre bejutottunk, megismételte, hogy szerinte a lányomnak semmi baja (ekkor a vér-és vizeletvizsgálat eredményeit még nem látta), az egyetlen gond vele nyilvánvalóan az, hogy még szopik, és emiatt kórosan kötődik hozzám. Biztosan nem eszik jól és eleget, de bízzam rájuk, ők majd megetetik. Beültették egy etetőszékbe, behúzták a konyhába, engem pedig kiküldtek. A gyerekem ordított, mint akit nyúznak, majd megszakadt érte a szívem, de nem tudtam visszamenni, mert az ajtó csak belülről volt nyitható. Szerencsémre egyszer csak felbukkant a takarítónő, és vele együtt én is visszamentem. Rémes jelenet fogadott. Zsófit hárman fogták le, a negyedik pedig tömte bele a bébiételt, amint kinyitotta a száját. Rám szóltak, hogy menjek ki, mert üzemi terület, de eszemben sem volt: kitéptem az etetőszékből és vittem ki onnan.