Hogyan élvezzük a szülői szerepet?

Annak ellenére, hogy a gyerekünk a mi génállományunkat hordozza, és a legtöbb impulzus a szülőktől éri, mégis rengeteg újdonságot hordoz, ami ki tudja, a természet milyen játéka nyomán állt össze az ő személyiségére jellemző, egyedi módon. A pszichológus a héten arról ír, hogy a szülőséget sokkal jobban képes élvezni az, aki nem csak formálni szeretné a csemetét, hanem tud hátradőlni is, és örömmel nézni, hogyan bontakozik ki a gyerek személyisége.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. október 25. czefernek.lena

Annak ellenére, hogy a gyerekünk a mi génállományunkat hordozza, és a legtöbb impulzus a szülőktől éri, mégis rengeteg újdonságot hordoz, ami ki tudja, a természet milyen játéka nyomán állt össze az ő személyiségére jellemző, egyedi módon. A pszichológus a héten arról ír, hogy a szülőséget sokkal jobban képes élvezni az, aki nem csak formálni szeretné a csemetét, hanem tud hátradőlni is, és örömmel nézni, hogyan bontakozik ki a gyerek személyisége.


A pszichológiai kutatásban hangsúlyos téma, hogyan hat a szülő a gyermekre, hogyan formálja, neveli. De kevesebb szó esik arról, vajon változik-e eközben a szülő? Igaz, manapság már mindig hozzátesszük, a nevelés nem egyirányú folyamat, sokkal inkább körkörös: a gyermek is kivált bizonyos nevelői stílust, ami aztán spirálként tovább gyűrűzik a két fél közt, ahogy egymást formálják. Mégis, mintha végül mindig arról beszélnénk, mi változott a gyermekben.

Pedig a szülő is változik, ő is megszületik az első babával együtt: az ő anyai, apai léte is abban a pillanatban indul el. És ez a tanulás nemcsak abból fakad, hogy már másért is felelős, bár nyilvánvalóan ez is személyiségformáló hatású. Ha megkérdezünk anyákat és apákat, ők mit tanultak a gyermeküktől, kiderül, hogy sokkal színesebb és gazdagabb a kép, mint gondolnánk.

Anett azt meséli, akkor értette meg, mit jelent észrevenni az élet apró szépségeit, mikor kisfia érdeklődni kezdett a külvilág iránt: néhány hónaposan már nem szundította végig a sétákat, hanem arcán tudományos kíváncsisággal méregette az épületeket, fákat, embereket. Aztán ez a kíváncsiság csak fokozódott, ahogy kézbe tudott venni tárgyakat, és hosszú percekig szemlélt egy fésűt, papírlapot vagy bármi mást. Manapság terápiás formában is tanítják a jelen megélésének képességét, azt, hogy vegyük észre, ami körülvesz minket, és ami bennünk történik éppen most, ahelyett, hogy a múltban merengenénk, vagy a jövőt tervezgetnénk. Anett terapeutája a kisfia volt. Rájött, hogy még azt sem tudja, hogy is néznek ki a házak az utcájában, ahol tíz éve él. Persze, látja mindig, de sosem figyelte meg igazán, mert aktuális ügyeivel, céljaival volt elfoglalva, ahogy elrobogott mellettük. Mikor rájött, hogy ami körülötte van, sokkal érdekesebb a napirend századszori végigpörgetésénél, egy új világ tárult fel előtte.