Kistesó érkezik – mikor és hogy mondjuk el a nagytesónak?

Új sorozatunkban az egygyerekes családból többgyerekessé válás bonyolult kérdését járjuk körbe. Mi mással is kezdhetnénk, mint a család jelenlegi „középpontjával”: a majdani nagytesóval; történetek, példák, praktikák, hogyan redukáljuk az elkerülhetetlen féltékenységet.

Sajnos egy kistesó bejelentése nem olyan egyszerűen kezelhető, mint szeretnénk, nincs „bevált recept” vagy „tuti tipp”: maga a bejelentés, ha tényleg fel is fogja a gyerek, mindenképpen sokkhatást vált ki, vagy előbb, vagy utóbb.

A sokk oka

Gondoljunk bele: egy teljesen elvont dologról beszélgetünk a gyermekünkkel, ami olyan jelentőségű, hogy innentől kihat minden szerettének az életére. A ház, a család, a világ fog megváltozni körülötte, elcsúsznak a pólusok, az egyetlenségéből egyszercsak belecsúszik egy sorrendiségbe: rádöbben, hogy más is van olyan fontos, mint ő, nem kevesebb, nem több, ugyanolyan. Ennek a sokkját ahhoz hasonlíthatnánk, mintha a házastársunk bejelentené: új élettársat hoz, aki mostantól velünk fog élni. Ettől még ugyanannyira szeret minket, de meg kell értsük: neki kell még egy. Mi hogy viselnénk?

Időzítés és fokozatosság

Tegyük hozzá, hogy a fenti problémát egy elvont gondolkodásra képtelen gyermek elé tárjuk. Hiába mondjuk el neki, hogy mi lesz, abba ő képtelen belegondolni (majd tizenéves korától belátja, de a legtöbb kistesó korábban érkezik). Egy olyan helyzetbe rángatjuk tehát bele, ami törvényszerűen kiszámíthatatlan, mert a terhesség és babavárás alatt tökéletes és türelmesen kooperatív kistesó is képes összezuhanni, amikor meglátja, hogy anya egy új, számára látványosan kedves kisbabával a karján jön haza a kórházból.

Mégis fontos, hogy minél korábban tudassuk a gyerekünkkel, hogy báty/nővér lesz belőle. Ennek praktikus oka, hogy akkor van mire fogni, hogy kíméljük magunkat; biztosan fogunk emelgetni és a ház sem takarítódik ki magától, de bizonyos fokú odafigyelés kell a gyerektől is, hogy ne nyüstöljön annyit, ne lógjon annyira rajtunk, vagy ne rugdossa a hasunkat játék közben. A bejelentéstől a születésig terjedő nagyjából fél év, bő fél év viszont elég idő lehet arra, hogy a gyerekünket hozzászoktassuk a változás tudatához. Nem kell mindent elmondani neki egyszerre, erre lesz bőven időnk, inkább adagoljuk naponta az információkat.

Csak természetesen

Egy alapvetően lényeges pont azonban, hogy nem szabad semmit túlmisztifikálni. Nem megijeszteni akarjuk a gyerekünket, hanem „ajándékot adni neki”. Ezért ne is menjünk bele bonyolult magyarázatokba (főleg akkor, ha csak pár éves a gyerekünk), tálaljuk a dolgot ünnepélyesen, de természetesen.

Sorozatunk cikkeiben az elmondás, hozzászoktatás és a másik oldalról befogadás folyamatának lépéseit vesszük soron. Szó lesz arról, milyen korú gyereknek mennyit érdemes elmondani, hogy milyen praktikákkal élhetünk a várandósság alatt, hogy felébresszük gyermekünkben a felelős nagytesó tudatát, és természetesen, hogy hogyan ápoljuk az ő kis lelkét ahhoz, hogy készen álljon a kistesó érkezésére.