- Családháló - https://csaladhalo.hu -

Korai búcsú – Hova forduljunk, ha elvesztettük a kisbabánkat?

Egy baba elvesztése hatalmas fájdalommal jár, amit teljesen másként dolgoz fel egy férfi, és másként egy nő. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a párok tudjanak helyen kommunikálni és hibáztatás valamint önvádlás helyett a feldolgozásra koncentráljanak.


A gyász feldolgozása mindenkinél más. Míg egyesek „könnyebben” addig mások sokkal nehezebben, hosszabb idő alatt tudják feldolgozni azt, hogy elvesztették a kisbabájukat vagy azt, hogy a döntésük a magzatelhajtás volt – legyen ennek bármi is az oka.

Egymás támogatása

Ha trauma éri az embert természetes, hogy a családjához fordul, éppen ezért a családtagoknak és a barátoknak nagyon fontos szerepe van ilyenkor. Mindezt azonban úgy kell tenniük, hogy ne terhet rójanak a párra, hanem támogatásukról biztosítsák őket. Egy ekkora fájdalmat tényleg csak az élhet át, aki már vesztett el gyermeket, így a közhelyek egyáltalán nem segítenek. Minden családban más lehet a megoldás kulcsa, de a leginkább azzal tudunk segíteni, ha azt mondjuk, hogy: „el sem tudjuk képzelni azt a fájdalmat, amit most éreztek, nagyon sajnáljuk, és bármiben a rendelkezésetekre állunk.” Ha a gyászoló szülők úgy érzik, hogy szeretnének beszélgetni vagy kimozdulni otthonról, akkor tudják, hogy kire számíthatnak.

Fontos tanács: Ne ítélkezzünk! Sokszor támadás éri az édesapákat, amiért nem úgy dolgozzák fel az átélt traumát, ahogy azt „kellene”. Ennek hátterében az áll, hogy próbálnak a feleségük támasza lenni és ezért úgy érzik, hogy nem omolhatnak össze. Higgyük el: egy férfi ugyanúgy érzi és megéli a gyermekelvesztés fájdalmát.

Gyászterapeuta vagy pszichológus

Egy családtag elvesztésének feldolgozása általában 6 hónap és egy év közé tehető, azonban egy elvesztett kisbaba esetében a szakirodalom szerint a szülőknek legalább három évre van szükségük ahhoz, hogy visszanyerjék a korábban élt életüket, és újra önmaguk legyenek. A gyász fokozatairól szólva a szakember kifejtette: az első szakaszt a sokk és tagadás jellemzi, ami a düh, később a depresszió és magányosság kísér, majd a párbeszéd és alkudozás időszakához érünk, amit az elfogadás, végül a tartalmas életbe való visszatérés követ. Hosszú az út, míg eljutunk idáig – figyelmeztetett Gyura Barbara a Családháló egy korábbi cikkében [1].

Szakember segítségét mindenképp érdemes kikérni, ha úgy érezzük, hogy egyedül nem megy ennek a traumának a feldolgozása. Egy hozzáértő ráadásul abban is tud segíteni, hogy újra meginduljon a kommunikáció a házastársak között, így kisebb az esély arra, hogy válságba kerüljön a korábban jól működő házasság.

Abortusz után:

Nem szabad elmenni azok mellett sem, akik valamilyen indok miatt magzatelhajtás mellett döntenek. Ezeknek a nőknek ugyanúgy végig kell menniük a gyász folyamatán, de nekik még a döntésük súlyával is meg kell birkózniuk. Az abortusz egyik „mellékhatása”, hogy sosem múlik el a bűntudat, ezért nagyon fontos, hogy azok a nők, akik átestek egy terhességmegszakításon tudják, hogy nincsenek egyedül. A Terhesség Központ [2] egy segélyvonalat is fenntart azok számára, akik most várnak gyermeket, de nem biztosak abban, hogy mi a legjobb döntés a saját és a baba jövőjét illetően. De a segélyvonal azok számára is elérhető, akik rosszul érzik magukat az abortuszuk miatt.

Gyászcsoport

Gyermekünket elveszíteni különösen nehéz és fájdalmas élmény, így halottak napjához közeledvén még inkább érezhetjük úgy, hogy képtelenek vagyunk felülkerekedni negatív érzéseinken. A halál az élet szükségszerű része. A gyermekek halála azonban valami más, valami természetellenes, olyan tapasztalat, ami minden érintettből ösztönszerű borzongást és mérhetetlen fájdalmat vált ki – ennek a fájdalomnak a feldolgozásában segít a Szemem Fénye Alapítvány [3].

Ki más értené meg a gyászolót, ha nem az, aki ugyanabban a cipőben jár? Sokaknak szüksége van arra, hogy olyanokkal beszélgessen, akik hasonló traumát szenvedtek el. Hiába a család, hiába a barátok társasága, ők nem tudják, hogy mit élnek át azok, akik elvesztik a babájukat. Sajnos hazánkban nincs elég gyászcsoport, de az interneten több fórum is van, ahol az édesanyák megoszthatják egymással a tapasztalataikat. A Napfogyatkozás egyesület önkéntesei rendszeresen indítanak ingyenes sorstárscsoportok [4]at gyászolóknak, akiknek régebben vagy a közelmúltban kellett szembenézniük a halál okozta fájdalommal.

Hozzászólások

hozzászólás