Legyen közös élmény a fürdetés!

Vajon miért jellemző annyira a modern kultúrákban, hogy az apukák fürdetik a gyerekeket? Pusztán praktikus okokból alakult ez így vagy van pszichológiai háttere? Egyáltalán jó ez a gyereknek?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. augusztus 18. szabo.daniel

Tévhit lenne, hogy a fürdetés az apák “dolga”? Feltehetően igen. Pedig a kisgyerekes családok nagy részénél az a gyakorlat, hogy a munkából hazatérő apa bonyolítja az esti program ezen részét.


Vajon miért sorolódott ez a szerep az apákhoz?
A gyermekpszichológus szerint a kérdés lényegesebb, mint gondolnánk. A fürdetés – mondja Páli Judit – elsősorban azért nagyon fontos, mert a gyerek abba a „magzati” közegbe kerül vissza, amelyet már jól ismer. Sokkal nagyobb “hűhót” kellene csapni körülötte, mint amekkora manapság van, hiszen lehetne hosszabban tartó játszás színtere,közege. A fürdetés ugyanis idegrendszer-fejlesztő élményforrás, minden érzékszervet érint: a csobogó víz hanghatása, bőr-ingerlése, tapintása, simogatása, a váltózó egyensúly, stb.

„Szentháromság”?
E tényt sokan nem tudják, az anyukák pedig sajnos hajlamosak félni tőle. Félnek önmagában a gyerek megfogásától, félnek, hogy kicsúszik a kezükből a síkos közegben, ezért a fürdetés könnyen átcsúszik az erős férfikarba.
Páli Judit szerint ez nem szerencsés, a kívánatos az lenne, ha mindkét szülő (mindkét nem) egyformán részt venne a fürdetésben. És nem feltétlenül úgy, hogy mondjuk naponta váltják egymást, sokkal inkább az lenne kívánatos, ha a papa és a mama együtt lenne része az aktusnak. A fürdetés – fogalmaz – olyan közös élmény kellene, hogy legyen, melyet nem adnak át senkinek.
Nehezen megállapítható, miként alakult ki, hogy az apák lettek a pancsi-felelősök, de biztosan szerepet játszik benne, hogy az apa csak ilyenkor van otthon, anyának meg ez az egy óra marad szabadon a napjából, de mindez nem egészen jó megközelítés.
A gyereknek szüksége van mindkét szülő „arcára”, a mosolyukra. Az apa jelenlétében – teszi hozzá a pszichológus – az anya is felhőtlenebbül (szorongástól mentesebben) tud viszonyulni a gyermekéhez, hiszen nem egyedül van, hanem van mellette egy erős kéz.

A fürdés is elementáris élmény
Az idegrendszer plaszticitására való hatások hallatlanul fontosak. A gyermeket minél több elementáris élmény éri, annál dinamikusabban fog működni a fejlődése. A fürdéssel nagyon sok diszkomfort-érzés – pl. a hasfájósságra való hajlam – múlhat el. Ez utóbbiról – jegyzi meg Páli Judit – azt sejtjük, hogy nem is egy konkrét bélgörcs váltja ki, hanem az általános „nem vagyok jól” diszkomfort-érzete, melyet a kellemes vízélmény csökkenthet.
Nem beszélve arról – folytatja -, hogy amennyiben a magzati életben kialakult egyensúlyrendszer éretlen, akkor az a fürdővízben tud a legintenzívebben továbbfejlődni.

Más-más szerep
Fontos, hogy a szülők – nemi szerepükből adódóan – természetesen más-más módon fürdetnek: az anyák általában nyugodtabban, az apák viszont szeretik “bepörgetni” a gyereket, ezzel pont azt az élményt nyújtják, ami az egyensúlyfejlődés szempontjából nagyon fejlesztő.
De – figyelmeztet a szakember – a szerepeket nem kell összemosni: az apa fürdetéskori vezető szerepe nyugodtan megmaradhat, irányíthatja a történéseket, de jó, ha közben mellette ott van az anya mosolygó arca is. Ha felváltva kényszerülünk fürdetni, akkor nem jó a külön „stílus”: a kisbaba a viszonylagos állandóság élményét keresi, amelyben persze vannak sorrendi vagy más különbségek, de ezek ne legyenek gyökeresen mások.
Mindenesetre törekedjünk az együttes élményre, ez szolgálja ugyanis legjobban a családtudat kialakulását és a gyerek egészséges fejlődését.

Dr. Páli Judit klinikus gyermekpszichológus, pedagógiai szakpszichológus
Páli Judit Játékműhely
palijudit [at] gmail [dot] com