- Családháló - https://csaladhalo.hu -

Lelkiismeret-vizsgálat Dublinból: Az apa legnagyobb ajándéka gyerekeinek, ha szereti édesanyjukat

Alan McGuckian három fő gondolat köré rendezte mondanivalóját az apaságról.

1. Na, várj csak, majd ha apád hazajön!

Ha rakoncátlanok voltak a gyerekek, ezzel fenyegették őket azokban az időkben, amikor az apukák dolgoztak, az anyukák pedig otthon maradtak a gyerekekkel és a háztartással. Az apa állt a szigorú fegyelmező hírében, ő volt a tekintély, a végső bíró. Alan McGuckian édesanyja erőskezű asszony volt, ők nem hallottak ilyen jellegű fenyegetéseket. Édesapjára erős és jó emberként emlékszik vissza, elveihez hű emberként, aki tudta, mi a jó és mi a rossz. És mivel ő nem akarta, hogy apja csalódjon benne, ezért mindig jó akart lenni.

Napjainkban nem szeretnék az apák, hogy velük fenyegessék a gyerekeiket; az erő és a fegyelem mellett más erényekkel is rendelkeznek. Ferenc pápa így összegez: a jó apa tud várni, megbocsátani és helyreigazítani.

2. A legnagyobb ajándék, amit egy apa adhat a gyerekeinek az, ha szereti az anyukájukat

Ferenc pápa ezt így ragadja meg:

„Az édesanya, aki gyöngédségével és együttérzésével oltalmazza a gyermeket, fölébreszti benne a bizalmat, segíti megtapasztalni, hogy a világ jó hely, mely befogadja őt. Ez lehetővé teszi az önbecsülés kialakulását, mely támogatja az intimitás képességét és az empátiát. Másrészt pedig az édesapa alakja segíti érzékelni a valóság korlátait, és inkább a tájékozódási képesség, a tágabb és kihívásokkal teljes világ felé való elindulás, valamint az erőfeszítésre és a küzdelemre való készség jellemzi. A világos és boldog férfi identitású apa, aki magatartásában egyesíti a felesége iránti szeretetet és elfogadást, épp annyira szükséges, amennyire az anyai gondoskodás. Rugalmas szerepek és feladatok ezek, amelyek alkalmazkodnak minden család konkrét körülményeihez, de a két főszereplő világos és jól meghatározott női és férfiúi jelenléte teremti meg a legjobb környezetet a gyermek növekedéséhez.” (AL 175)

Az ír püspök arról beszélt, gyerekkorában nem volt szokás, hogy a házastársak nyilvánosan kifejezzék egymás iránti szeretetüket, ő sem gyakran látta szüleit, hogy megölelnék vagy megcsókolnák egymást. Egy ilyen túláradóan gyengéd pillanatot tud felidézni 5-6 éves korából, és arra is emlékszik, hogy akkor, kisgyerekként nagyjából azt gondolta: „pfúj…” Aztán 14 éves korában hirtelen meghalt az édesapja egy szívrohamban. Hatalmas trauma volt valamennyiük számára; amit vigasztalónak élt meg, az volt, hogy ismerősök és barátok elmondták, milyen sokat kaptak az apukájától. Meglepte viszont az, hogy többen megemlítették: mennyire szerette az anyukáját – honnan tudták? Egy ismerős például abból gondolta, hogy gyakran látta a szüleit, hogy estefelé beülnek az autóba, és kocsikáznak kicsit a környéken – csak azért, hogy együtt, kettesben lehessenek… Mások azt említették meg, hogy milyen otthonosak, felszabadultak voltak szülei egymás társaságában. Ez az összetartozás-érzés számukra, gyerekek számára is ajándék volt; bár szüleiknek ez az egysége olyan természetes volt, hogy szinte észre sem vették.

3. A hitet „elkapja” az ember, nem tanulja

Alan McGuckian hangsúlyozta, a szüleik példája adta nekik a hitet, nem az, amit bárki tanítani akart nekik róla. Egyik bátyja egyszer megjegyezte: apukájuk hite milyen nagy hatással volt rá – miközben nem emlékszik rá, hogy valaha is tanácsot adott volna.

A püspök zárójelben azért elmondott egy anekdotát: az üzleti életben dolgozó apukájuk egyszer halálosan komolyan azt mondta egyik pályaválasztáson gondolkodó fiának: „Michael, a mai napon kijelentem neked: csak üzletember ne legyél!” Nem is lett… hanem szintén a papi hivatást választotta.

Az imaélet kiemelten fontos volt apukájuk számára, ő vezette a családi rózsafüzér imádságokat. Bár édesanyja is hívő volt, úgy érzi, édesapja hatása erősebb ezen a területen, talán mert ő volt a családfő… Amit teszünk, abból tanulnak a gyerekek, nem abból, amit mondunk… Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeinknek fontos legyen például a Szentírás, akkor lássák, hogy számunkra is fontos, mi is olvassuk.

A világ rengeteget változott. De –, tért vissza a főpásztor a három alapelvre:

1. az apa adjon stabilitást és erkölcsi iránymutatást,

2. legyen szeretetben, szeretettel jelen az anya számára,

3. tegyen tanúságot a hitéről.

Ezután McGuckian püspök átadta a szót a három édesapának.

A bejegyzés itt folytatódik [1].

Hozzászólások

hozzászólás