- Családháló - https://csaladhalo.hu -

Levél egy kamasznak

Egy kamasszal nehéz beszélni, sőt néha nem is lehet. Egész nap csak ül a szobájában, zenét hallgat, alszik. Ez részint érthető, mert olyan hormonális változásokon megy keresztül, ami lelassítja, megnöveli még az alvásigényét is.


 Az önállósodás olyan mellékhatásokkal is járhat, hogy nem ér haza időben, hogy ellóg otthonról, hogy „nem találja” az iskolát, és a legkisebb kritika is hatalmas érzelmi viharokat vált ki belőle… Ilyenkor a szülők sokszor túlélésre játszanak, és várják, hogy végre benőjön csemetéjük feje lágya. Esetleg levelet írnak „drága sarjuknak”. Szerkesztőségünkbe érkezett egy ilyen anyai levél. Együttérzésünk kifejezéseképpen, okulás céljából megosztjuk.

Kedves …..! (nevet nem írunk, hogy ne nehezítsük az otthoni helyzetüket)

Tudom, hogy eleged van! Tudom, hogy nehezebb az iskola, mint ami jól esik, tudom, hogy fárasztóbbak a mindennapok, mint kívánatos lenne. Tudom, hogy nem jut annyi idő magadra, mint szeretnéd, és néha még ez a kevés is túl sok, mert jobb lenne nem belegondolni a dolgokba. Tudom, hogy sem a tanáraid, sem mi, egyáltalán: senki sem ért meg! Tudom, hogy a barátaid is néha fárasztóak, a testvéreidről nem is beszélve! Tudom, hogy a mi (szüleid) hibáinkat nagyon is látod, hogy úgy gondolod, nem ilyen életre vágysz, hogy Te jobbat, szebbet, könnyebbet, egyszerűen MÁS-t szeretnél.

Sőt azt is sejtem, hogy zavar, hogy még nem körvonalazódott benned ez a MÁS. Néha ez a nem tudás, ez a sok nehézség nyomasztó, és fogalmad sincs, hogy ezeket hogy lehet túlélni, hogy lehet ezekkel megbirkózni.

Még azt is kapizsgálom, hogy ez a levél is idegesít, meg főleg az, hogy én úgy csinálok, mintha mindezt tudnám kívülről nézni. Nyugi most én is szenvedek. Ez nekem is rossz így, nekem is nehéz! Én is olyan dologgal állok szemben, amivel még nem találkoztam! (Legalábbis ebből a nézőpontból.) Egy új helyzet előtt állok, a kamaszságod előtt. Előtted állok. Mert a Te nehézségeid, a Te tetteid az én, a mi, az egész család vállát nyomják!

Hidd el, – tudom, hogy nem fogod, de hátha – ha nem is így, de mi is átmentünk ezen, … én biztos!

Voltak napok, amikor egyszerűen nem tudtam, hogy egy-egy kihívás hogy fog megoldódni, hogy vészelem át ezt a dolgozatot, mit fog szólni a kedvenc tanárom, amikor nem készültem az órájára. Amikor a felét sem írtam meg a leckének, és éjszaka közepén elaludtam a könyv fölött. Amikor tanulás helyett inkább kódorogni menten, felhőket nézni. Amikor becsapott a barátnőm, és pont akkor nem jött el, amikor legnagyobb szükségem lett volna rá. Amikor féltem kicsit hazamenni, mert elvesztettem, … mert később volt, … mert kiderült…. Amikor nem úgy nézett rám az a Valaki!

Karácsonyok, amikor mosolyogni kellett, pedig nem volt kedvem. Amikor örülni kellett, pedig nem tetszett, és megköszönni, pedig ronda volt.

Volt sok vizsgám, amit megúsztam, felelést lesúgtak, dolgozatot kipuskáztam, és csodálkoztam, hogy jé, még mindig élek. Nem dőlt össze a világ! Az járt a fejemben, hogy lesz majd olyan helyzet, amit nem megúszni kellene, amikor már nincs mese. És ez tudod, mikor van? MOST!

Most amikor Neked írok, amikor anyaként szólok hozzád, amikor nem megúszni akarom, nem elsunnyogni, nemcsak túlélni.

Nagyon szeretném, hogy megértsd:

Tudom, hogy meg tudod csinálni! Tudom, hogy néha nehéz akarni, néha félelmetes…

De hidd el, érdemes! Hidd el, fantasztikus, amikor látod, hogy sikerül, amikor megküzdöttél érte, amikor büszke lehetsz magadra, amikor nem adod fel!

Bízunk Benned, Szeretünk Téged, és éppen ezért, nem engedjük, hogy bizonyos határokat átlépj!

Vannak szabályok! Nekünk is vannak érzéseink, nekünk is vannak idegeink, nekünk is vannak vágyaink, mi sem szeretünk pofára esni, becsapva lenni! Nem szeretnénk egymás ellen kijátszva lenni!

Várunk szeretettel és szabályokkal! Reméljük boldog lesz a karácsony!

Hozzászólások

hozzászólás