Meddig lehet túlhordani?

A nagykönyv szerint a terhesség negyven hét, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a szülések töredéke indul meg a kiírt napon. A terhességek 40 százalékában a baba még kicsit időzne odabent.

A betöltött 40. hét után az általános kórházi gyakorlat szerint napi CTG-vizsgálatra rendelik be az édesanyát. Ilyenkor vizsgálják a köldökzsinór-áramlást (flowmetria), kétnaponta végeznek ultrahangvizsgálatot, illetve tágabb méhszáj esetén amnioszkópiát. A flowmetria során azt vizsgálják, hogy a tápanyag és az oxigén zavartalanul áramlik-e a köldökzsinóron keresztül, míg az amnioszkópiával a magzatvíz színét határozzák meg. A szokásos esetben átlátszó magzatvíz a magzat szervezetében fellépő oxigénhiány esetén zöldre változhat.

Nem csoda, hogy ilyen kontroll mellett a legnyugodtabb kismama szívébe is beköltözik a félelem, hogy biztos valami baj van. Sződy Judit pszichológus szerint ez a rengeteg vizsgálat szorongást idéz elő. – Ma mindent és mindenkit számok vesznek körül. Hiszünk a dátumokban, mert akkor tudunk tervezni, időt beosztani. Az egyetlen probléma a szülés “pontos dátumával”, hogy az nem pontos. Így aztán akinek nem születik meg “időben” a gyereke, szorongani kezd. Azt persze mindenki elfogadja, hogy a terminus előtti héten megszülethet a baba, és biztos abban, hogy ez a néhány nap sietség nem válik hátrányára. Ám a túlhordás sok orvos praxisában, egyes szülészetek gyakorlatában egyenlő a veszéllyel. Nem ritka, hogy az anyát befektetik a szülészetre a kiírt napon, folyamatosan vizsgálják a magzat állapotát és az anya vérnyomását, esetleg másnap megindítják a szülést, attól függetlenül, hogy a baba és az anya is jól van. Maga az indítás ráadásul komplikációkat, elhúzódó szülést, a fájáserősítés szükségességét, császármetszést okozhat. Természetesen ez a legtöbb anya számára feldolgozható, nem jelent különösebb lelki terhet, örömmel veszik, hogy az egészségügy megmentette őket a bajtól. Ám nem ritka, hogy az egészséges anya egyik pillanatról a másikra “betegnek”, “problémásnak” tekinti magát és a kisbabája születését, ami egyáltalán nem jó indulás az anya-gyerek kapcsolatban. A babáért érzett aggodalom és a bűntudat, hogy “nem tudtam rendesen megszülni”, nehezíti a természetes egyensúly kialakítását, vagyis azt, hogy a baba és a saját igényeit egyaránt hangsúlyosan kezelje. Erről azért fontos beszélni, mert egyáltalán nem egységes a túlhordás kezelése különböző szülészeti intézményekben. Van, ahol a 41 hét plusz néhány napot is elfogadhatónak tartják, van, ahol a terminus után egy nappal indítanak vagy operálnak. Ez egyértelművé teszi, hogy sok a szükségtelen beavatkozás, ami nyomot hagy az anya és a család lelki egyensúlyán.