Minden fiú rá van izgulva a kukásokra

Mi van akkor, ha a gyereknek az apakép mellett más felnőtt példaképre is szüksége van? Baj az, ha már egyszer Apa nem barkácsol, nem vezet és nem szerelget otthon hobbiból, a gyerek más felnőtt társaságát élvezi ezügyben?

Nem vagyok az a kifejezetten infantilis típus, vagy csak nem tartom magam annak. Mindenesetre annyi biztos, hogy korlátozottak a szórakoztatási képességeim, legalábbis ha hülyeségek kitalálásáról van szó. De mint mindenre, erre is van ember.

Óvóbácsi kevés van

Sajnos vagy nem sajnos. Inkább sajnos, mert szerintem jó dolog, ha a gyerekek más férfiakat is ismernek az apjukon és a nagyapjukon kívül. Még a lányoknak is fontos, de fiúknál alapvető. Most mondhatnék olyanokat, hogy a minta, meg a példakép meg a mittoménmi. Mert valahonnan meg kell tanulnia, mi az ábra, és tőlem, belőlem csak egy szeletét kapja annak amit, kapásból nem tudok jobbat, nevezzünk férfiasságnak. Mert a hiányosságaim számosak. Többnyire nem én vezetem az autót, nem szoktam barkácsolni, nem vagyok nagyon erős. Így nem vagyok túlzottan izgalmas sem. Már csak azért sem, mert minden nap találkozunk.

Mindenféle minták

Tapasztalataim azt mutatják, hogy majdnem minden fiú rá van izgulva például a kukásautóra meg a kukásokra. A játszótér kerítéséhez tapadva figyelik, ahogy a narancssárga ruhás emberek emelgetik a kukákat, húzogatják a karokat. Eff is odavolt a dologért. Meg minden másért, ami kétkezi munka. Mert ahhoz erő kell, meg látványos. Miért is értékelne egy 3-4 éves gyerek egy átfogó és amúgy lenyűgöző filozófiai munkát? A házban lakó férfiak között is akad olyan, aki nem annyira suta, mint én, és képes mondjuk kereket cserélni az autón. Az ám az igazi móka! Vagy éppen a szomszéd, aki nem feltétlenül a szerelésbeli tudásával hódít, hanem pusztán azzal, hogy másvalaki, mint én, és hajlandó végighallgatni Eff agymenéseit, kérdez, beszélget. Sőt, talán még ő is jól szórakozik közben.