Minden gyerek megborzong

Évezredek óta születnek mesék varázslatos lényekről, manókról, tündérekről, rémisztő teremtményekről, vérfarkasokról és vámpírokról. Minden gyerek megborzong, ha boszorkányokról, vagy varázslókról hall, és valljuk be, olykor a felnőttek is. De az újfent népszerű fantasy vajon mennyire gyerekeknek való szórakozás?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. december 08. szabo.daniel

Évezredek óta születnek mesék varázslatos lényekről, manókról, tündérekről, rémisztő teremtményekről, vérfarkasokról és vámpírokról. Minden gyerek megborzong, ha boszorkányokról, vagy varázslókról hall, és valljuk be, olykor a felnőttek is. De az újfent népszerű fantasy vajon mennyire gyerekeknek való szórakozás?


Az ezredforduló környékén a mese, vagyis inkább a fantasy műfaja reneszánszát éli, és ma már nemcsak a gyerekek rajonganak a varázslóért villám alakú sebhellyel a homlokán, vagy a jó öreg Gandalfért, vagy izgulnak a mélabús Belláért. Vajon mivel magyarázható ez a feltűnően nagy lelkesedés az e fajta történetek iránt?

Nem kell irodalomtörténésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a mesékben mindössze néhány történet váltakozik, és a hősök is általában ugyanazok a karakterek. A toposzokat a Harry Potter, a Gyűrűk Ura vagy az Alkonyat sorozatban is megtalálhatjuk. A főhős mindhárom történetben kiválasztott, különleges képességekkel rendelkezik, és a jók harcolnak a gonoszak ellen. Ez a leegyszerűsített történet jellemezheti az összes mesét, a különbség az, hogy e három művet a többnyire angolszász mondavilágból vett varázslatos lények, helyek, elnevezések szövik át.

J. R. R. Tolkien az első világháború után kezdte el írni nagyszabású művét, egy olyan korszakban, amely alapjaiban rázta meg az addigi világrendet. Bár a trilógia csak jóval később, az ötvenes években jelent meg, a mű megszületésének időpontja is jól jelzi, hogy a háború szörnyűségei késztethették az írót arra, hogy ebbe a világba meneküljön. Annak ellenére, hogy kezdetben a regény nem nyerte el a kritikusok osztatlan lelkesedését, hatása már akkor is érezhető volt, rajongóklubok alakultak és léteznek ma is világszerte.

J. K. Rowling nagy sikerű regénysorozata az 1990-es évek végén robbant be a könyvpiacokra és terjedt el félelmetes gyorsasággal, és szintén különleges, mesebeli atmoszférájának köszönheti sikerét. Nem kellett hozzá sok idő, és a kis varázslótanonc sikerén felbuzdulva, a Gyűrűk ura is újra szárnyra kapott a megfilmesítésének köszönhetően. Ezután számos olyan regényt fedeztek fel újra a filmesek, amelyek szintén felülhettek a sikerszériára, mint például C. S. Lewis Az oroszlán, a boszorkány, és a ruhásszekrény című könyvét. Végül a 2000-es években a Twilight saga tette teljessé a képet, és változtatta trendivé a vámpírokat is.

A fantasy műfajának elterjedése nyilvánvalóan a filmes technika fejlődésével is magyarázható, azonban fontos elgondolkozni azon, ha ilyen mértékben elrugaszkodott történetek születnek, arra általában akkor van igény, ha menekülni akarunk a valóság elől.

Ezért is fontos kérdés az, hogy ajánlhatjuk-e gyerekeinknek ezeket a könyveket, filmeket. Megjelenésükkor a siker mellett mindhárom regényt nagy ellenérzések is kísérték. A Gyűrűk Ura már az első kiadásakor a kritikusok kereszttüzébe került, sokan támadták azzal, hogy a történetben szereplő karakterek túl leegyszerűsítettek, és a jó és gonosz küzdelme is túlságosan sarkított. Ugyanezzel támadták Rowlingot is, ráadásul a sötét varázslatok, a fekete mágia bemutatása is nagy felháborodást váltott ki.

Valószínűleg a legjobb megoldás, ha kortól tesszük függővé, melyik könyvet adjuk gyermekünk kezébe, illetve melyik filmet nézheti meg. A könyveket mindenképpen érdemes elolvasni, akár eredeti nyelven, akár a nagyszerű magyar fordításokkal, ugyanis abban mindenki egyetérthet, hogy a vámpírok mellett e könyvek hatására az olvasás is trendi lett.

A fent taglalt bestsellereken kívül érdemes a magyar könyvpiacon is körbenézni a mesék világa iránt fogékonyaknak, ugyanis itthon is találhatunk számos olyan szerzőt, aki méltán veszi fel a versenyt a nemzetközi mezőnnyel akár Lázár Ervinre, akár Varró Dániel verses meséire gondolunk. A két magyar szerző fantáziadús meséi tökéletes bevezetésként szolgálhatnak a nagyobb terjedelmű fantasy regényekhez.

Aki pedig nem hiszi, járjon utána…