Nem kell, hogy szörnyű legyen!

Minden várandós anya egymillió dolláros kérdése: vajon lehetséges bármivel gyorsítani és kicsit is kellemesebbé tenni az elkerülhetetlent? A válasz meglepő: nemcsak lehet, de kell is! Lelkileg és testileg is. Mert tényleg vannak hatásos szerek!

Az első terhességem idején, amikor a nagylányomat vártam, nem foglalkoztam még különösebben a szülés menetével. Rágondolni sem akartam, mi vár majd rám. Anyám azt mesélte, szörnyű volt, és a barátnők élménybeszámolói sem lelkesítettek. Ha szóba került, csak legyintettem – ez egy nap az életemből, ki fogom bírni. Ezer éve ez a nők munkája, nekem is menni fog. Így amikor császármetszés lett a vége, szabályszerűen sokkot kaptam, amivel azért is nehezen tudtam megbirkózni, mert a környezetemben csakis természetes úton szülő nők voltak. Úgy éreztem, kudarcot vallottam, és ennek az az oka, hogy nem készültem fel rendesen. Amikor tehát másodszor is várandós lettem, csak egy dolog foglalkoztatott: hogyan kerülhetném el újra a műtétet. Nem érdekelt a medence, a gyertyafény, a misztikus zene, a sámándobok – csak az, hogy ne kelljen császározni. A terv sikerült. De bennem még mindig maradt valami üresség. Az egész valahogy steril és távoli volt. Tettem, amit mondtak, de egy pillanatig sem éreztem, hogy aktív részese lennék a csodának.

Máshogy szeretném!

A harmadiknál új kórházat kerestem, és orvos helyett szülésznőt választottam. Két szülésélménnyel a hátam mögött már nagyon is jól tudtam, hogy a szülés egyáltalán nem csak pár órán át tart.