Nyáron a legkönnyebb megkezdeni a bilire szoktatást

A szülők gyakran kérdezik a gyerekorvost vagy a védőnőt a szobatisztaságra nevelés módjáról, pedig azt sokkal inkább a kulturális háttér, a hagyományok határozzák meg, mint a tudományos eredmények. A szobatisztaság elérése minden gyereknél egyedi folyamat.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. augusztus 15. szabo.daniel

A szülők gyakran kérdezik a gyerekorvost vagy a védőnőt a szobatisztaságra nevelés módjáról, pedig azt sokkal inkább a kulturális háttér, a hagyományok határozzák meg, mint a tudományos eredmények. A szobatisztaság elérése minden gyereknél egyedi folyamat.


“Kezdő anyukaként nagy önbizalommal, siettetés és szidás nélkül, a témába vágó mesékkel, a barátokkal példálózva fogtam elsőszülött kislányom szobatisztaságra szoktatásához” – meséli Katalin. “A szelíd terelgetést először siker koronázta: a két és negyed éves nagylány gyorsan és könnyen elsajátította a bilibe pisilés tudományát. A kakilási szokások megváltoztatása azonban – hiába mellőztük gondosan a negatív visszajelzéseket – láthatólag nagy lelki tusát okozott neki. Sohasem felejtem el azt a négy, végtelennek tűnő napot, amikor pelenkába már nem, bilibe még nem akarván kakilni, inkább nem kakilt sehová.”

Vajon létezik-e olyan módszer, amellyel csökkenthetők a hasonló negatív élmények előfordulása? A Canadian Medical Association Journal (CMAJ) orvosi lapban megjelent cikk összefoglalja a szobatisztasággal kapcsolatos, jelenleg használatos módszereket és azokat a kutatási eredményeket, amelyek segítik az orvosokat, hogy tanácsot adjanak a szülőknek.
 
“A szobatisztaságról úgy érezzük, hogy természetes folyamat, amely a fejlődés része, ám erről nagyon kevés tudományos eredmény áll a gyerekorvosok rendelkezésére” – írja Darcie Kiddoo, az Albertai Egyetem gyermekorvosa a CMAJ-ben megjelent cikkben. “A valóságban a szobatisztaságra nevelés egy komplex folyamat, amelyet anatómiai, élettani és viselkedési tényezők is befolyásolnak.”.
 
Villámszoktatás, pelenkátlanság

Az elmúlt száz évben sűrűn váltották egymást a különböző módszerek a passzív és kevéssé irányított szoktatástól a büntetés-vezérelt, merev menetrendszerhez ragaszkodóig.

Az első standardizált módszert 1962-ben írta le T. Berry Brazelton amerikai gyermekorvos. A szobatisztaságra szoktatás kezdő időpontjaként a 18 hónapos kort jelölte meg, amennyiben arra mind a gyermek, mind a szülők érzelmileg készen állnak, és a körülményeik ezt lehetővé teszik. A gyerek esetében feltételül szabta a záróizmok tudatos kontrolljának képességét (vagyis azok reflexes működésének akaratlagos gátlását), és a környezettel való együttműködést.