Pók is lehet házikedvenc

Kiskutya a karácsonyfa alatt, vagy a születésnapi torta mellett, kiscica a szomszédtól, mert sok van belőle, veszedelmes trópusi különlegességek, mert az olyan menő…számos okból kerülhet állat a háztartásba, gyermekünk (társ)gondozásába. A valódi fontosságát azonban magának az állatnak, illetve a gyermekünkre gyakorolt hatásának, kevesen tartják szem előtt.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. június 30. szabo.daniel

Kiskutya a karácsonyfa alatt, vagy a születésnapi torta mellett, kiscica a szomszédtól, mert sok van belőle, veszedelmes trópusi különlegességek, mert az olyan menő…számos okból kerülhet állat a háztartásba, gyermekünk (társ)gondozásába. A valódi fontosságát azonban magának az állatnak, illetve a gyermekünkre gyakorolt hatásának, kevesen tartják szem előtt.


Sokan nem tudják megindokolni, miért van kutya a háztartásban, jó esetben azt jelöljük meg, hogy a kutya „hűséges”, meg hogy „társ”, de ha belegondolunk, mindez nem lehet indok akkor, ha egyébként van családunk, gyerekeink, hiszen őket azért csak hűségesebbnek és társabbnak tartjuk egy  állatnál. Akkor mégis miért tartunk háziállatot? Valamit mindenki sejt, de nehéz megfogalmazni. Az állat JÓ. Megmutatjuk, hogy mire és miért.

Ahogy a pszichológia mondja

Sok elmélet tárgyalja az állatok emberekre gyakorolt hatását, közülük az egyik legmegfoghatóbb a szociális tanuláselmélet. Az elmélet nem több, mint amit a nevéből is kisejthetünk: valamilyen szociális helyzetben vizsgálja az ember tanulási mechanizmusát. A tanulás meghatározó mértékben megfigyeléssel és utánzással megy végbe, ezért nagyon fontos egy gyereknek pl. a stabil szülőkép, a következetes szülői magatartás. A gyerek megfigyel, utánoz és tudat alatt „elmenti” azokat a mintákat, amelyek (számára) megfelelő eredményre vezettek. Ha azt látja, hogy a szülő enged az ordibálásnak, előszeretettel ordibál majd, hiszen akkor mindent megkaphat. Ha azt látja, hogy engedelmességgel többre megy, akkor engedelmesen fog viselkedni.

Ez persze egy sok tényezős dolog. Onnantól, hogy két embert összeeresztünk, számtalan, egymásra hatásában követhetetlen tényezőt szabadítunk egymásra. Az emberi jellemvonások bonyolult kölcsönhatása az állatokkal való érintkezés során sematizálódik, letisztul. Az állat, pl. egy kutya, sokkal több dolgot megérez azáltal, hogy benyomásait nem nyomja el tanult szociális minták következtében. Ez egy „őszintébb” kommunikációt eredményez. Ha a csontért nyúlunk, nem áll le tárgyalni, megharap. Ha simogatjuk, nem átall örülni neki. A harag fájdalmat okoz, az öröm boldogságot. Ha mindezt nem kell szavakba önteni, hanem csak kommunikálni kell az állattal, az hatalmas könnyebbség és egyben előny is a gyerekek esetében, hiszen ők még elég fiatalok ahhoz, hogy ne legyenek „elrontva” a társadalom által, és közvetlenül tudjanak viselkedni az állatokkal.

Ahogy az élet mondja

Akinek állata van gyerekkorában, minden esetben toleránsabb és talpraesettebb felnőtt lesz, és ebben nem játszik szerepet az állat fajtája. Egy lúd, egy pinty, egy ló, egy kutya, egy varánusz, bármi megfelelő ahhoz, hogy a gondoskodás mintáit megtanulhassa rajtuk egy gyerek.

Amikor a kisgyerek babázik vagy autózik, egyszerre rengeteg fontos műveletet hajt végre: egy sematikus világba helyezi magát, ő az irányítója az eseményeknek, mindenható teremtő lesz belőle. Az állattal való játékban kilép mindenható szerepéből, és kénytelen odafigyelni valaki másra, aki nem tanítja őt, mint pl. a szülei, hanem interakcióba lép vele, kooperál, miközben együtt léteznek. Kivinni a kutyát sétálni, megkefélni a szőrét, enni adni neki, játszani vele mind-mind olyan feladatok, amelyekben egy gyerek is örömét lelheti, és általa felelősséget, alkalmazkodást tanul. Rájön, hogy nem ő az egyetlen, a tetteinek hatása van másokra, és ez lehet jó is és rossz is.

Ne csak jó játék legyen

Fontos, hogy ne csak a jó pillanatokat osszuk meg. Ha beteg lesz a háziállat például, a gyerek is kísérje el a doktorhoz, lássa, mivel jár a betegség, így sokkal teljesebb képe lesz a világról. A kedvenc kisállat elvesztése pedig szintén az életre neveli őket, a halál egy olyan téma, amely megkerülhetetlen és előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie vele.

Az állatok a gyerek körül tehát felelősen tervezendő tényezők, hiszen egyik legfontosabb és legelemibb tanítójuk lesz. De minden gyerek különböző, ezért fontos, hogy a gyerek olyan állatot tarthasson, amit valóban szeretne: ha jobban ki tudja fejezni a szeretetét és törődését egy pókhoz, mint egy cicához, akkor érdemes neki pókot venni (tényleg!), mert az elrontott, elsietett állatvásárlást mindenki megsínyli, de egy tudatos döntés eredményeképp született kapcsolat csak építően hathat gyermekünkre.