Segíthet a matekban a Kodály-módszer

Egy amerikai kutatócsoport fogta a Kodály-módszert, és annak eszközeit bevetette a matematikában. Az így tanuló gyerekeknek kétszer olyan jól ment a számtan, mint társaiknak. A magyar pszichológus-egyetemi tanár hitelesnek tartja az eredményt, a zenekedvelő matematikus nem használja a zenét az oktatásban, a fejszámoló zongorista szerint pedig se jobban, se rosszabbul nem tanulnak a zenészek, mint bárki más. Ugyanakkor a zene előnyös hatása a gyógypedagógiában vitathatatlan. Az [origo] a zene és tanulás kapcsolatát vizsgálta.

Ha szolmizáláshoz hasonló jelekkel, ritmusokkal, hangokkal tanítják a számtant, jobban megy a tanulás, és akár 50 százalékkal is javulhat a vizsgán a diákok teljesítménye – erre jutottak a San Franciscó-i Állami Egyetem kutatói, akik 3. osztályos kisiskolások körében végzett kutatásukban a Kodály-módszert vették alapul.

Hitelesnek tartja a tanulmányt Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, egyetemi tanár. Barkóczi Ilonával együtt a hetvenes években hasonló témát kutatott Kecskeméten a zenei általános iskolában és két másik általános iskolában, amelynek eredményeiből 1977-ben jelentetett meg könyvet Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata címmel. A szerzők kimutatták, hogy az intenzívebb zenei nevelés valóban jár pozitív hatásokkal más területeken is, különösen a kreativitást erősíti. Arra már a hetvenes években ők is rájöttek, hogy a Kodály-módszerben alkalmazott szolmizációval a gyerekek olyan szerkezeti elemeket sajátítanak el, amelyek segítik a matematikai viszonyok megértését.

“A hetvenes években végzett kutatásunkban mi még azt vizsgáltuk, hogy a Kodály-módszerrel tanuló gyerekek fejében hogyan megy végbe az átstrukturálás, vagyis hogy a tanult elemeket hogyan viszik át más területre. Az új kutatásban magát a módszert vették át és vetették be a matematikában, ami egy didaktikai újítás” – magyarázta. “Az új kutatásban azt vizsgálták, hogy ezeket a strukturális elemeket hogyan lehet átvinni, hogyan jelenhet meg más tárgyak tananyagában” – mondta, hozzátéve, hogy így a kétféle, azaz a régi és az új felismerés tulajdonképpen kiegészítik egymást.