Tessék, itt az új apukád!

Manapság a válások, újraházasodások számának növekedésével egyre gyakoribb helyzet, hogy a gyermeknek egyszercsak új családtagot, az édesanya vagy édesapa új párját kell megszoknia, elfogadnia. Még sincsenek világos forgatókönyve és egyértelmű szabályok az ilyen együttélési formákra.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 24. Gyarmati Orsolya

Manapság a válások, újraházasodások számának növekedésével egyre gyakoribb helyzet, hogy a gyermeknek egyszercsak új családtagot, az édesanya vagy édesapa új párját kell megszoknia, elfogadnia. Még sincsenek világos forgatókönyve és egyértelmű szabályok az ilyen együttélési formákra.


Van, aki új apukáról, anyukáról beszél, mintha le lehetne cserélni a régit, mások szerint a
nem vér szerinti szülő legjobb, ha bele sem szól a nevelésbe, nincs is joga hozzá. Lélektani szempontból a kettő között van az igazság. Anya, apa csak egy van, még akkor is, ha az illető távol áll az ideális, szerető szülőtől, és akkor is, ha minimális a tényleges kapcsolat a gyermekkel. Ám az együtt élő család mindenképp rendszert alkot, ahol a vér szerinti szülő új párja előbb-utóbb fel kell, hogy vállalja a kvázi szülői szerepet. Különben sok bizonytalanság, feszültség keletkezhet.
Az „új szülő” nem tud nem nevelni, mert már jelenlétével is azt teszi, és mert családi feladatai során (például mikor elhozza a gyermeket az iskolából) óhatatlanul szembesül nevelési helyzetekkel.