Zenével, mozgással, rajzzal a gyerekek kiteljesedéséért

Néhány hete alakult meg a Kokas Klára Szakmai Kollégium, amely azokat az embereket szeretné összefogni, akik magukénak vallják és gyakorolják, vagy valamikor gyakorolták a Kokas Kláráról, Kodály Zoltán egykori tanítványáról elnevezett pedagógiai módszert, amelyben az ének, a zene, a mozgás, és a képi kifejezés együttesen jelenik meg azzal a céllal, hogy a gyermekek kibontakoztathassák személyiségüket, illetve felszínre kerüljenek az akár viselkedésproblémákat is okozó elfojtott feszültségek, érzelmek.   

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 12. Gyarmati Orsolya

Néhány hete alakult meg a Kokas Klára Szakmai Kollégium, amely azokat az embereket szeretné összefogni, akik magukénak vallják és gyakorolják, vagy valamikor gyakorolták a Kokas Kláráról, Kodály Zoltán egykori tanítványáról elnevezett pedagógiai módszert, amelyben az ének, a zene, a mozgás, és a képi kifejezés együttesen jelenik meg azzal a céllal, hogy a gyermekek kibontakoztathassák személyiségüket, illetve felszínre kerüljenek az akár viselkedésproblémákat is okozó elfojtott feszültségek, érzelmek. 


“Fél figyelemből a teljes figyelembe”

Kokas Klára Kodály tanítványaként kezdett bele 1965-ben azokba a művészeti programokba, amelyekből lassan kifejlődött a gyerekek önelfogadását, önbizalom-növelését, önkifejező képességét, valamint a gyermek különlegességét, megismételhetetlenségét középpontba állító pedagógiai módszer, ami a zene teljes befogadásán keresztül történik. Az első “kísérleti” csoportok állami gondozott kisiskolásokból és óvodásokból álltak, akiknél a hagyományos, az akkori tanterv által előírt énekoktatás nem bizonyult hatásosnak. Klári néni – ahogy egykori tanítványai hívják – egyedi megoldásokkal kezdett dolgozni: az általános, mindenkire kötelezően érvényes szabályok helyett személyre szóló dalocskákat, zenei üzeneteket használt, ezáltal erősítve az érzelmileg súlyosan sérült gyermekekben is azt, hogy ők is szerethetőek és értékesek és mindannyian megérdemlik a megkülönböztetett figyelmet. 
 
“Aki lehajol a gyerekekhez, görbén marad, aki közéjük telepszik, a szemükbe nézhet.” 
 
A csodálatos pedagógiai érzék, intuíció és a végtelen szeretet, amely Klári néniből áradt, meghozta gyümölcsét: a gyerekek hatalmasat fejlődtek mozgáskultúrájukban, beszédük rengeteget tisztult és választékosabbá vált, a kezdeti három perc helyett háromnegyed órán át képesek voltak az intenzív figyelemre, sőt, még zenei improvizációkra is képesekké váltak. Az azóta eltelt bő négy évtizedben Kokas Klára hazánkban és a világ számos országában oktatta fáradhatatlan szeretettel és lelkesedéssel saját módszerét. Az ösztönös zenére mozgás, az önkifejezésnek a lélek legmélyebb rétegeiből feltörő igénye katarzisélményhez juttat gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Itt nincs rosszabb, vagy jobb mozdulat, ügyetlenség, vagy tehetségtelenség. Ahogy Klári néni mondta: “Minden megoldás tiszteletre méltó, mivel egyéni, az övé, saját invenciójából fakad.” 
 
“Hangolom, simogatom, tisztítgatom a gyerekeket, mint a zenekar a hangszereit.”
 
Klári néni két évvel ezelőtt hunyt el. Egész életében kutatta, hogyan hat a zene a mozgásra, illetve miként járul hozzá a gyerekek személyiségének kibontakoztatásához. Könyvei a világ számos országában megjelentek, életművéről DVD-sorozat is készült. Szemléletmódját, módszerét szerencsére továbbra is számos szakember oktatja, alkalmazza országszerte. A szakmai kollégium egyik vezetőségi tagja, Reikort Ildikó zeneterapeuta és zenepedagógus maga is tizenhárom éve használja a Kokas-módszert. Tapasztalata szerint Klári néni öröksége nem csak a gyerekeknek hasznos. A módszert oktató tanfolyamokon részt vevő felnőttek is újból gyerekké válhatnak: a zene és az instrukciók hatására egyfajta regresszív állapotba kerülnek, amelyben a tudattalan egy rétege nyílik meg, és így találkoznak egykori gyermeki önmagukkal, ahol az akkori nehézségek átértékelődhetnek, új értelmet nyerhetnek. Ezek az emberek egészen máshogy tekintetnek ezután a világra. Nagyon komoly önismereti folyamaton mennek keresztül a módszer hatására, pozitív változások történnek a személyiségükben, és könnyebben feldolgozzák, elengedik a negatív élményeket, mondja Reikort Ildikó. A zeneterapeuta fontosnak tartja, hogy a gyerekek megtanulják meghallani a zenét és azt, hogy hogyan kell igazán elmélyülten figyelni valamire: “A zene a lelkünkön keresztül hat. A gyerekek állandó zajban vannak a mai világban. Ha a gyerekekre figyelünk, ha adunk nekik a mi figyelmünkből, ők is tudnak majd figyelni másokra. A zenére való spontán mozgásban azok az érzések is megjelennek, amelyeket nem tudunk szavakba önteni. A zene egy olyan nonverbális lehetőség, amely a jó és a rossz élményeket egyaránt leképezi. Állandóan bővülő gyűjteményünkből autentikus népzenét, klasszikus zenét, vagy jazzt használunk, de lényeges minőségi zenét választani, és ennek szárnyán lehetőség nyílik önmagunkkal találkozni és a ritmus ősi erejét megtapasztalni. Természetesen ehhez a csoportvezetőnek ismernie kell a mozgás nyelvezetét, szimbolikáját.”
 
A Kokas-módszer már  jó ideje kinőtt az iskolák és óvodák falai közül, hiszen a gyógypedagógia és a pszichoterápia területén, prevenciós eszközként, rehabilitációs folyamatokban is alkalmazzák. Reikort Ildikó a Szent László Kórház csontvelő-transzplantációs osztályára is bejár, hogy az itt fekvő kis betegek gyógyulását segítse. A gyerekek steril boxokba vannak zárva, mégis, dallal és hangszerekkel improvizálva az ágyban is képesek spontán mozgásra, meséli Ildikó. “Ezek a gyerekek hónapokig fekszenek kórházban, éppen ezért mind a személyzet, mind ők nagyon hálásak bármiért, ami segíti a gyógyulásukat.”